Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.09.10

Hogyan működnek a társadalmi vállalkozások Magyarországon?

kutatas.jpgMegjelent az Alapkutatás a társadalmi vállalkozások működéséről című tanulmány a Piactárs és a Miskolci Egyetem gondozásában.

A Társadalmi vállalkozások alapkutatás célja, hogy átfogó, rendszerszemléletű képet adjon a hazai társadalmi vállalkozásokról a társadalmi vállalkozásokkal foglalkozó szakemberek, a szakmapolitikával foglalkozó intézmények, az oktatási intézmények és a kapcsolódó for-profit szervezetek számára. Ennek érdekében a kutatás adatokat szolgáltat a társadalmi vállalkozások számáról, a ténylegesen működő és a csak adminisztratív értelemben létező társadalmi vállalkozásokról, a szektor gazdasági teljesítményeiről, foglalkoztatási és gazdasági potenciáljáról, a társadalmi vállalkozások területi és szektorális megoszlásáról és a szektor által teremtett hozzáadott társadalmi értékekről.

A kutatás további célja, hogy feltérképezze a társadalmi vállalkozások típusainak megoszlását, tevékenységi profiljaikat, forrás szerzési-elosztási gyakorlataikat, beazonosítsa tevékenységeiket, eredményeiket, kapcsolati rendszereiket, jellemző alapítási indítékaikat. A kutatás részét képezte továbbá a társadalmi vállalkozások nehézségeinek, főbb kockázati tényezőinek és sikerfaktorainak, fejlesztési területeiknek a feltárása is.

A társadalmi vállalkozások alapkutatást a Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Karának munkatársai végezték 2017. március 1. és 2017. június 30. között.

A társadalmi vállalkozás a nonprofit szektor és a hagyományos for-profit szektor között foglal helyet. A civil szervezet olyan társadalmi célokat szolgáló szervezet, amely semmilyen piaci tevékenységet nem végez. A hazai gyakorlat szerint a társadalmi vállalkozás kategóriába a nonprofit szervezetek is beleférnek. A civil szervezeteknél szemléletváltás fog bekövetkezni, nagyon sok civil szervezet próbálja meg piacosítani a tevékenységét, (sokszor kényszerből), így társadalmi vállalkozásokká válnak. A különböző szektorok (nonprofit és for-profit) egyre inkább közelednek egymáshoz, tanulnak egymás szemléletéből és módszereiből.

A társadalmi vállalkozások által megfogalmazott küldetés három leggyakrabban előforduló eleme a munkaerőpiaci helyzet javítása, elhelyezkedés segítése, munkalehetőség biztosítása (21%); a településhez, helyi közösséghez kötődő célok (12%); valamint a megváltozott munkaképességűek, fogyatékkal élők helyzetének javítása (11%). További lényeges elemek a korcsoportjukból adódóan hátrányos helyzetűek (fiatalok, idősek) segítése (7%), a környezet védelme (7%), megjelent az érdekvédelem (2%) és a romák helyzetének javítása (2%).

A megfogalmazott missziónak megfelelően a társadalmi vállalkozások társadalmi tevékenységük célcsoportjaként legnagyobb arányban a szegényeket és hátrányos helyzetűeket (45%), a munkanélkülieket (44%) és a munkahelyi, vagy helyi közösség tagjait (42%) jelölték meg. Hozzávetőleg fele ilyen arányban beteg, illetve egészségkárosult felnőttek, egészséges gyermekek, illetve idősek és özvegyek alkotják célcsoportjukat. Tíz százalék feletti az aránya azon szervezeteknek, melyek beteg gyerekek és nemzeti kisebbségek igényeinek kiszolgálását (is) célozzák. A szféra nem elégséges kommunikációját mutatja, hogy a megkérdezett magánszemélyek részben más célcsoportokat gondoltak hangsúlyosnak.

A legtöbb (36%) mintába került szervezet társadalmi tevékenysége alapján oktatással foglalkozik, jelentős arányt képvisel a szociális ellátás (34%), a kultúra (34%), a szabadidő, hobbi (27%), és a településfejlesztés (27%). A társadalmi vállalkozások 24 százaléka gazdaságfejlesztéssel, 23 százaléka környezetvédelemmel, 12%-a sporttal, 11 százaléka egészségüggyel, valamint nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozik. A többi társadalmi tevékenység 10 százalék alatti arányt képviselt a mintában.

Dominál az egyéb szolgáltatás, a társadalmi vállalkozások 28 százaléka nyújt ilyet. Ezt követi az oktatás (13%), majd a humán egészségügyi szociális ellátás, valamint a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat, mindkettő 8 százalékkal. A szervezetek 6%-a foglalkozik adminisztratív és szolgáltatást támogató tevékenységgel, feldolgozóipari, illetve információs és kommunikációs tevékenységgel. Az építőipar 4 százalékot, a kereskedelem, gépjárműgyártás és a szakmai, tudományos, műszaki tevékenység egyaránt 3 százalékot tesz ki. A többi vállalkozási tevékenység aránya ez alatti.

A társadalmi vállalkozások többségének (62%) egyetlen tulajdonosa van, ez belföldi magánszemély. 17% rendelkezik két tulajdonossal és mindössze 1% hárommal. A két tulajdonossal rendelkező vállalkozások 70%-ában belföldi magánszemély és az önkormányzat, 15%-ában belföldi jogi személy és belföldi jogi személyiségű társaság, míg 10%-ában belföldi jogi személyiségű társaság és önkormányzat a tulajdonos. A három tulajdonossal rendelkező vállalkozásban belföldi magánszemély, belföldi jogi személyiségű társaság és az önkormányzat a tulajdonos.

A társadalmi vállalkozások 12 százaléka az életgörbe indulási szakaszában van, legnagyobb része (47%) növekedési fázisban, 36% az érettség fázisában, és 5% hanyatlik. Pályázati forrásokra a vizsgált cégeknek több mint a fele nemcsak a tevékenység beindításakor, hanem a működésük folyamatos fenntartása érdekében is támaszkodik. A megkérdezettek 30%-a válaszolta azt, hogy induláskor egyáltalán nem, és 17%-uk, hogy a működés során egyáltalán nem támaszkodott pályázati forrásokra.

A 2015-ös bevételben a legnagyobb arányt (36%) az alap- illetve közhasznú tevékenységből származó bevétel képviseli. Ezt követi a központi állami támogatás (22%), a pályázati támogatás (19%), a vállalkozási típusú tevékenységből származó bevétel (10%), az önkormányzati támogatás (8%), a tagdíjbevétel (3%), és a belföldi magán támogatás (3%). A 2015-ben átlagosan felmerült összes költség 52 millió forint volt, közel 20 millió anyag jellegű ráfordítás és 23 millió forint személyi jellegű ráfordítás. A társadalmi vállalkozások több mint fele a nyereségét teljes egészében visszaforgatja a társadalmi tevékenységébe.

A magyarországi társadalmi vállalkozásokban többségben vannak a női alkalmazottak (63%). Korcsoport tekintetében a legtöbb foglalkoztatott (60%) a 25-49 éves korosztályból kerül ki. A dolgozók negyede 50-64 év közötti, 10 %-a 16-24 éves. Csupán 3%-uk a 65 év feletti.

A legtöbben teljes munkaidőben dolgoznak (69%). A részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya csupán 20%, bár még ez is meghaladja az országos átlagot. Az alkalmazottak döntő hányada (65%) munkaviszonyban dolgozik. Az atipikus foglalkoztatási formák aránya (megbízási szerződés, közfoglalkoztatás, önkéntes munka, egyszerűsített foglalkoztatás, Sui generis (tagi munkavégzésre irányuló jogviszony) mindegyikének a gyakorisága 10% alatti.

A társadalmi vállalkozások többsége (86%) foglalkoztat teljes munkaképességűeket, 3, illetve 4 százalékukra jellemző a különböző mértékben megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása. A társadalmi vállalkozások 46 százaléka foglalkoztat a munkaerőpiacon hátrányos helyzetű munkavállalókat.

A társadalmi vállalkozások átlagos működési ideje az egyes régiókban 9 év (ÉszakMagyarország) és 17 év (Nyugat-Dunántúl) között szóródik. Az átlagos foglalkoztatotti létszám a legalacsonyabb Dél-Alföldön (9 fő), ezt kevéssel haladja meg az Észak-Magyarországi adat (12 fő). A két legmagasabb foglalkoztatási teljesítményt Közép-Magyarország (44 fő) és Közép-Dunántúl (32 fő) mutatja. Az átlagos bevétel Dél-Alföldön a legalacsonyabb (19 MFt), míg Közép-Dunántúlon a legmagasabb (132 MFt). Az átlagos adózás előtti eredmény a legalacsonyabb DélDunántúlon (0,4 MFt), a legmagasabb Közép-Dunántúlon (6,2 MFt). A vizsgált tényezők alapján Közép-Magyarország, Közép-Dunántúl és Nyugat-Dunántúl társadalmi vállalkozásai fejlettnek tekinthetők, míg Észak-Magyarország és Dél-Alföld társadalmi vállalkozásainak teljesítménye országos átlag alatti. Vegyes képet mutat Észak-Alföld és Dél-Dunántúl.

A társadalmi vállalkozások átlagos bevételében szinte minden régióban a legmeghatározóbb tényező az alap- illetve közhasznú tevékenység bevétele, ez 29%- tól 58%-ig terjed. Ez alól csak Dél-Alföld kivétel, ahol a központi állami támogatás volt 2015-ben a döntő bevételi forrás, az alap- illetve közhasznú tevékenység bevétele csak 18% volt. A központi állami támogatás aránya Dél-Alföldön 47% volt, míg a legkisebb arányú Észak-Alföldön (8%). A pályázati támogatás mértéke 12% (DélAlföld) és 23% (Észak-Magyarország) között szóródott. Az önkormányzati támogatás mértéke a legalacsonyabb Dél-Dunántúlon és Közép-Dunántúlon volt (1%), míg a legmagasabb Közép-Magyarországon (11%). A vállalkozási bevétel Észak-Alföldön mindössze 2% volt, míg Közép-Magyarországon elérte a 21 százalékot, a legmagasabb pedig Közép-Dunántúlon volt (26%). A tagdíj bevétel 0% és 14% között, a belföldi magán támogatás 0 és 10% között szóródott.

Az alap- illetve közhasznú tevékenység, valamint a vállalkozási tevékenység együttes bevétele Dél-Alföld (21%) és Észak-Magyarország (43%) kivételével minden régióban meghaladta az 50%-ot.

A különböző jogi-szervezeti formájú társadalmi vállalkozások fő alapítási célja részben eltér egymástól. Az egyesületek és az alapítványok, valamint az egyéb kategória esetén társadalmi/közösségi cél megvalósítása áll az első helyen. Az alapítványok esetében egy társadalmi probléma enyhítése, míg a szociális szövetkezetek esetén a fenntartható fejlődés elősegítése a fő cél.

A legrégebben működnek az egyéb kategóriájú szervezetek (26 év), de az egyesületek (20 év) és az alapítványok (16 év) is átlag feletti korúak. A legfiatalabbak a szociális szövetkezetek (7 év). A szociális szövetkezetek foglalkoztatják a legkevesebb munkavállalót (5 fő), a legtöbbet pedig az alapítványok (27 fő), de ez jelentős a nonprofit kft-k (25 fő) esetén is. A legalacsonyabb átlagos éves bevétele és adózás előtti eredménye 2015-ben a szociális szövetkezeteknek volt (10 MFt, illetve 0,4 MFt), a legmagasabb az egyéb kategóriában volt (133 MFt, illetve 4,8 MFt).

A fenti kritériumok alapján az alapítványok minden szempontból átlag feletti, a szociális szövetkezetek átlag alatti teljesítményt mutatnak. A nonprofit kft-k és az egyéb kategória egy szempont kivételével átlag feletti, míg az egyesületek régen működnek, de a többi szempont alapján átlag alatti a teljesítményük.

A társadalmi-gazdasági szereplőkkel való kapcsolatokat tekintve a társadalmi vállalkozások magas aránya (76%) említette partnerként az önkormányzatokat, közel ugyanennyien (75%) a civil szervezeteket, kisebb, de jelentős arányban a vállalatokat, vállalkozásokat (57%), magánszemélyeket (55%), az állami intézményeket, szervezeteket (51%), a szakmai szervezeteket/érdekképviseleti szervezeteket (41%), illetve az oktató/kutató intézményeket (36%). A társadalmi vállalkozások 20 százalékának van kapcsolata vállalkozásfejlesztéssel foglalkozó szervezetekkel és pénzintézetekkel, bankokkal. A társadalmi vállalkozások 43 százaléka szerint pénzben kifejezhető valamilyen mértékben a tevékenység hosszú távú hatása, míg a többség szerint egyáltalán nem vagy kevéssé mérhető.

A társadalmi vállalkozás hosszú távú társadalmi hatásaként leginkább a munkanélküliség csökkentését (52%), a képességfejlesztést (46%), a jobb életkörülményeket (45%) az esélyegyenlőség növekedését (45%), valamint a társadalmi összetartozás erősödését jelölték meg. Legkevésbé jellemző hatások az állatjólét (2%), a párkapcsolatok (6%), élelmiszerellátás (10%), lakhatás (13%), egészségesebb környezet (16%). A társadalmi innovációk fejlődését csak a válaszadók negyede, de a gazdaság fejlődését és a szegénység csökkenését is csak mintegy ötöde jelölte be.

A társadalmi vállalkozások szerint a legfontosabb sikertényező a szakértelem, ezt a társadalmi vállalkozások 53%-a tartotta fontosnak. Második helyen a jó minőségű termék/szolgáltatás (45%) szerepel, ezt követi a létező társadalmi szükséglet beazonosítása (42%), a pénzügyi forrásokhoz való hozzáférés (35%), a stratégiai gondolkodás, hosszú távú tervezés (33%). Lényeges tényezők a működési tapasztalat (32%), a jó kapcsolatok (30%) a vezetés személyes érzékenysége és elkötelezettsége (29%), valamint a helyi viszonyok ismerete (29%).

A fókuszcsoportos interjúk során egyértelműen kiderült, hogy fontos a sikerhez a vállalkozási szemlélet, valamint az ilyen jellegű ismeretek és képességek. Lényeges továbbá az egyensúly megteremtése a társadalmi és az üzleti cél között. A sikeres társadalmi vállalkozási tevékenységet segíti az innováció. Ennek ellenére a kérdőíves felmérés során megkérdezett szervezetek kevesebb, mint negyede (24%) szerint fontos a vállalkozási ismeret és képesség, vagy az innovativitás (22%), és alig több mint tizedük (13%) szerint lényeges a vállalkozási bevétel.

A megkérdezett társadalmi vállalkozások mintegy fele erősségként jelölte meg a társadalmi elkötelezettségét (52%), a kompetens menedzsmentjét (50%), a működési tapasztalatát (49%), valamint a terméke és szolgáltatása minőséget (48%). Több mint harmaduk szerint társadalmi vállalkozásuk erőssége az elkötelezett munkatársak (45%), a helyi közösség bizalma (43%), és a kapcsolati háló (36%). A tíz legjellemzőbb erősség közé került még a társadalmi reputáció és az innovativitás is. Az említett tényezők közül kizárólag a működési tapasztalattal kapcsolatban fogalmazódott meg számottevő aggály is, ugyanis a megkérdezettek több mint 13%-a gyengeségnek érzi.

Egyértelműen gyengeségnek tartja a válaszadók jelentős része a rendszeres finanszírozás/támogatás (50%), a stabil tőkeellátottság (42%), a jelentős mértékű üzleti tevékenység (29%) és a megfelelő marketing tevékenység (22%) területeit. A társadalmi vállalkozások több mint 10 százalékánál gyengeség az üzleti szemlélet (16%), a működési tapasztalat (13%), a vállalkozási tapasztalat (13%), a kidolgozott üzleti terv (12%) és a vállalkozási ismeretek (11%) hiánya.

Lehetőségnek tartják a megkérdezettek a termék, szolgáltatás iránti szükséglet változását (52%), az önkéntes munka mértékének (28%), és a termék/szolgáltatás iránti fizetőképes keresletnek a változását (27%), valamint a nonprofit szféra társadalmi megítélését (25%). Ezt alátámasztja, hogy a megkérdezett magánszemélyek jelentős része támogatná a társadalmi vállalkozásokat adója 1 százalékával (66%), tudatos vásárlással (59%), önkéntes munkával (33%). A magánszemélyek 82%-a hajlandó lenne kissé magasabb ár megfizetésére a társadalmi vállalkozások terméke vagy szolgáltatása esetén.

Az Európai Uniós támogatásokat a társadalmi vállalkozások 30%-a jelölte lehetőségként és veszélyként is. A vállalati támogatások mértékének változását kicsivel többen érzik veszélynek (11%), mint esélynek (10%). Egyértelműen többen élik meg veszélyként a működési feltételek változását (37%), a költségvetési támogatások mértékének változását (35%), a nonprofit szféra politikai megítélését (32%) és az ország/régió/település gazdasági helyzetének változását (24%). Jelentős kockázatnak látják továbbá a válaszadók a támogatások bizonytalanságát (61%), a „jogi szabályozás változását” (40%), illetve a „vállalkozási/gazdálkodási/üzleti bevétel hiányát” (34%).