Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.09.14

Gyermekek mentálisan sérülékeny családokban

alarc2.jpgKedves olvasóink! Az alábbiakban részletet olvashatnak F. Lassú Zsuzsa-Glauber Anna-Hajdu Krisztina-Kolosai Nedda- Rózsáné Czigány Enikő: Gyermekek mentálisan sérülékeny családokban című, pedagógusok számára íródott kézikönyvéből:

Életünkben számos olyan helyzet van, amely alkalmazkodásra, megküzdésre késztet bennünket – ezeket a tényezőket nevezte Selye János stresszoroknak. A hatásukra létrejövő testi-lelki folyamat, a stresszválasz lehet a fejlődés és növekedés irányába terelő – vagyis a stressz jó stressz (idegen szóval eustressz), és lehet olyan is, ami a szervezetre káros, a túlélési esélyeinket rontja – azaz rossz stressz (distressz).

Tekintsük át azokat a tényezőket, melyek befolyásolják a distressz mértékét a gyermekben a szülők mentális zavarainak fennállása esetén. A tünetek fennállásának időtartama A fő diagnosztikai rendszereket alapul véve (BNO-10, DSM IV) a mentális betegségek jelenlétük bizonyos időtartama alapján tekinthetők krónikusnak, ha például a tünetek több mint hat hónapon át fennállnak.

Ugyanakkor a tapasztalati adatok azt mutatják, hogy a gyermekeken, mentálisan sérülékeny szüleik mellett élve, már három hónap után megfigyelhetők a szorongás és fejlődési zavarok első jelei. A legtöbb zavar tüneteinek intenzitása idővel fokozódik, és a klinikai adatok szerint a sérülékeny periódusok általában hat hónapnál tovább tartanak. Ugyanakkor az is ismert adat, hogy három évtől hét évig terjedhet az az idő, mire egy érintett szülő felismeri és elfogadja saját érzelmi, szociális és viselkedési problémáit, és belátja mentális betegségét. Ezalatt (és néha még hosszabb ideig is) a gyermekeknek a titok, feszültség, szégyen légkörében kell élniük, különösen akkor, ha a szülők nem keresnek segítséget vagy ha a gyerekek nem mutatnak „tüneteket”, és így nem kerülnek kapcsolatba segítő szolgálatokkal.

A második krónikus stresszfaktor, amely a mentális sérülékenység kockázatát növeli, az a jelenség, hogy néha a tünetek nem komolyak, nem annyira eltérőek a normálistól, „elbújnak az otthon falai között”. Úgy magyarázhatók, mint a normál élet körülményeiből adódó következmények: (például egy anya évekig tartó szomorúsága válás után, vagy egy állás elvesztése miatt), emiatt normálisnak tekintik azokat. Ha a szülők felismerik, hogy nekik maguknak segítségre van szükségük, a gyermekeik is kaphatnak segítséget.

A kisgyermekek nem rendelkeznek realitás kontrollal, mivel korukból eredően a családon belül „izolálva” élnek. Csak és kizárólag a szüleikhez kapcsolódnak, akik a „normalitást” képviselik számukra, minimális lehetősége van a külső környezetből származó korrektív visszacsatolásnak. A gyermek átveheti a szülők percepciós rendszerét: normális lehet számára, hogy az ablakredőnyök mindig le vannak húzva, hogy anyjuk vagy apjuk soha nem megy ki a játszótérre stb. Az ún. indukált paranoid pszichózis során kialakuló „folie á deux” jelenség ennek egyik legsúlyosabb esete, amikor a szülő valódi üldöztetéses vagy egyéb téveszméje, mint „valóság” épül be a hozzá szoros érzelmi szállal kötődő gyermek világképébe.

A viselkedés és a szituációk bejósolhatósága a gyermekek számára a biztonság érzését nyújtja, ebben az esetben életük többé-kevésbé nyugodt. A szülők mentális betegségének tünetei veszélyeztethetik ezt a bejósolhatóságot: az apának kórházba kell mennie, a fia talál rá az anyára az ágyban öngyilkossági kísérlete miatt ébreszthetetlen állapotban, a mentő úton van. Normál körülmények között a gyerekek nincsenek felkészülve ilyen helyzetekre, ezek az események meghaladják együttműködő képességeiket, stratégiáikat. Még a szülők alkoholfüggősége, a viselkedés változás láthatatlan oka is fokozza a gyermekek félelmét. Az interakciós szokások előre nem látható változásai bizonytalanság érzést okoznak.

Hosszan sorolhatjuk mindazokat a jelenségeket, melyek a gyermeket elbizonytalanítják: az anya nem hagyja el az ágyát, a papa megígéri, hogy elviszi a lányát valahova, de nem teszi; a kisfiú mutat valamit anyjának, amit ő csinált egyedül, anyja azonban kiabálni kezd. A bejósolhatatlan, kiszámíthatatlan szülői gondoskodás egyik következménye a bizonytalan kötődés kialakulása lehet.

A szülők szomatikus betegségével együtt élő gyermekekkel összehasonlítva, az egyik nagy különbség a mentálisan sérülékeny szülők gyermekei számára, hogy a család, de néha a gyermek maga, hajlamos a mentális sérülékenységet családi titokként kezelni, mivel ez tabu a társadalomban. A szülő mentális betegségéről való információ hiánya és az arról való beszélgetés tiltottsága nem nyújt adekvát megítélési lehetőséget a gyermeknek. Minden gyerek hajlamos, hogy saját viselkedésével magyarázza szülei reakcióit, különösen, ha azok őt teszik felelőssé olyan mondatokkal: „Miattad vagyok beteg! Megőrülök tőled!” Az ilyen családban nevelkedő gyermekek általában úgy vélik, hogy szüleik haragjának, bánatának az ő saját „helytelen magatartásuk” az oka. Ez az első magja a bűntudat kialakításának és a későbbi depressziónak vagy szorongásos zavarnak.

A mentális betegség mint családi és társadalmi titok kettős következményekkel jár: a) családon belül: a gyermek nem tudja, mi folyik otthon, még akkor sem, ha érzi, valami nem olyan, mint amilyennek lennie kellene; b) a társadalom számára: a mentális betegség tudatosulásának hiánya azt jelenti, hogy a gyermek magára hagyott, nincs lehetősége segítséget kapni a környezettől.

Az észlelt veszély elsősorban nem a mentális betegség diagnózisától, hanem a tünetek komolyságától függ. Minél komolyabb tünetek jelennek meg, minél jobban eltérnek a normális viselkedési szokásoktól, annál nagyobb a negatív hatásuk a gyerekekre. A skizofrénia, a bipoláris zavar és a borderline személyiségzavar tüneteinek komoly negatív hatása van a gyermekek személyiségfejlődésére. Néhány esetben az ilyen környezetben nevelkedő gyermek életélménye megfelel a poszttraumás szorongásos zavar kritériumainak, amely súlyos traumatikus esemény (például természeti katasztrófa, erőszak stb.) következtében jöhet létre.

A gyermekek komolyabb zavarokat mutatnak abban az esetben, ha bevonódnak a szülő tüneteibe, például részei a szülő téveszméjének, elhanyagolás vagy erőszakos viselkedés áldozatai. A kutatások a legerősebb kapcsolatot a családon belüli erőszak és a gyermek mentális egészsége között találták. Az egyes mentális betegségek tárgyalásakor külön kitérünk a lehetséges tünetekre és azok hatására a gyermekre.

A veszélyhelyzet másik tényezője a gyermek életkora. Minél fiatalabb a gyermek, annál jelentősebb a kedvezőtlen hatás a védőmechanizmusokra. Ennek egyik oka, hogy a társas támogatást hiányoló kisgyermek egészséges neurológiai fejlődése veszélybe kerül magasabb stressz szint esetében, romlanak a gyermek biológiai védekező mechanizmusai, és ez sérülékenyebbé teszi őt. A rugalmasság intézményi támogatásáról szóló részben ezért legnagyobb figyelmet a bölcsődés korosztálynak szentelünk.

Két mentálisan sérülékeny szülő természetesen nagyobb hatású, mint ha csak az egyik szülő beteg (még akkor is, ha van szociális támogató háló mellette). Ilyen esetekben, a genetikus (biológiailag) öröklött sérülékenység és az ennek következtében előforduló mentális problémák valószinűsége az élet folyamán 40-50%-os (például skizofrén szülők esetében). Mindemellett Tytti Solantaus kiemeli, hogy a sérülékenység generációkon keresztüli öröklődése nem csak a genetikai hajlam értelmében írható le.

Már az egyik szülő mentális sérülékenysége is mindig a családi rendszert veszélyeztető tényezőnek tekinthető, mivel az összes többi családtagot érinti, különösen a kis gyerekeket. A fenti okok következtében, reagáló és megküzdési mechanizmusaik a túlterhelődés miatt veszélyben vannak. Sajnálatos módon azonban a mentálisan sérülékeny szülőkkel való gyakorlati munka azt mutatja, hogy a szülők (az egészséges és az érintett egyaránt) általában nem ismerik fel gyermekeik veszélyeztetettségét. Legtöbbjük azt állítja, gyerekeik nem fogják fel, mi történik az érintett szülővel, és nem érzik a családi rendszer változásait, főleg mivel a szülők megpróbálják „eljátszani” a normalitást.

A gyermekek érzik és látják a családi változásokat, de még a szakemberek is alulértékelik ezen képességeiket, így a gyermekek szakmai segítség nélkül magukra maradnak érzelmi terheikkel, sőt a gyakorlatban előfordulhat, hogy a pszichiátriai szakemberek a gyerekeket mint a gyógyulást elősegítő tényezőket „használják” a szülők terápiájában, ami a gyermekek terheit tovább növeli. A gyermekek azonban saját realitásuk aktív alkotói és mivel érzékelő rendszerük legtöbbször éber, képesek felfogni szüleik váratlan érzelmi vagy viselkedésbeli változásainak erejét. Munkánk első lépéseként a szülőket kell érzékenyíteni, hogy tudatában legyenek annak a ténynek, hogy gyermekeik, még ha nem is tudják szavakkal kifejezni, már nagyon korán, három-négy éves korukban érzékelik a változásokat. Éppen ezért a szülők érzékenységének fejlesztése (az érintett és az egészséges félé is) a gyermekek szükségletei iránt nagyon fontos, különösen a súlyos tünetek és a fokozott mentális sérülékenység időszakaiban.

Hogyan reagálnak a gyermekek?

A gyermekek krónikus stresszre adott látható tünetei a szülők súlyos, krónikus szomatikus betegsége vagy fokozott krónikus mentális sérülékenysége következményeként általában nagyon hasonlóak, és nem specifikusak. Éppen a tünetek nem specifikus volta következtében nem ismerik fel még a szakemberek sem a gyermek szenvedését. A gyermekek különféle megküzdési stratégiákkal reagálhatnak. Ezek a reakciók nagyban függnek a gyerekek életkorától, nemétől, temperamentumától.

A gyermek életkora fontosabb tényező a distressz nagyságát tekintve, mint a szülő(k) diagnózisa. A gyermekek az élet első éveiben az érzelem-szabályozás zavartságával (például gyakori sírás), megkésett beszéd- és kognitív fejlődéssel, a kötődés zavarával reagálhatnak. Óvodás és kisiskolás korban szociális, emocionális és magatartási problémák, teljesítményzavarok fordulhatnak elő, míg a serdülőkorú fiatalnál a „szokásos” problémák felerősödését, a távolságtartás megnövekedését, az elzárkózást és a családi kapcsolatok lazulását figyelhetjük meg.

Minden családrendszer, minden gyerek különböző. A család megközelítése, a gyermek és a család támogatása nagyon egyéni és testre szabott folyamat. Az egyes mentális betegségek leírásakor részletesen kitérünk a lehetséges veszélyekre. A mentálisan sérülékeny szülők gyermekeinek élményeivel foglalkozó legtöbb tanulmány hasonló eredményekről számol be, amikor az ilyen gyermekeket felnövekedve megkérdezik, hogyan emlékeznek vissza gyermekkorukra. A megkérdezett felnőttek arról számoltak be, hogy gyermekként tehetetlenséget és magárahagyottságot, néha bűntudatot és felelősségérzést éreztek azért, ami a családban vagy az érintett szülővel történt, emellett bizonytalannak, szorongónak és túlterheltnek érezték magukat.

Vámos Miklós csodálatos könyve egy ilyen szívszorító történet anyáról és fiáról, mindkét nézőpontból. Fontos hangsúlyozni, hogy a pszichés egészség szempontjából a gyereknek legyen lehetősége nem csak azt megérteni, hogy anyja depressziós és apja iszik, vagy hallucinál, hanem tudjon különbséget tenni a betegség okozta viselkedés és az (egészséges) normális, szokásos szülői viselkedés között. Emellett legyen joga és helye szakemberek támogatásával és segítségével, egészséges módon kifejezni elkeseredettségét és szomorúságát, haragját és csalódottságát szüleivel szemben. Mindebben a gyermeket nevelő és oktató pedagógusok is segíthetik a gyermeket.

Bár a bíróság elé kerülő gyermekfelügyelettel foglalkozó esetek 25%-a kötődik mentálisan beteg/sérülékeny szülőkhöz (ausztriai adat), ez nem jelenti automatikusan, hogy a sérülékeny szülők nem képesek felnevelni gyermekeiket.

Fontos hangsúlyozni, hogy: A GYERMEKET NEM SZABAD STABILIZÁLÓ TÉNYEZŐKÉNT VAGY FONTOS PSZICHOLÓGIAI GYÓGYÍTÓ TÉNYEZŐKÉNT, TÁMASZKÉNT HASZNÁLNI A BETEG SZÜLŐ/K GYÓGYKEZELÉSE SORÁN!

A gyakorlat azt mutatja, hogy még a támogató rendszerekkel (például egészségügyi, szociális és nevelési intézményi hálózattal) jól ellátott közösségekben élő gyermekek is ki vannak téve az elfelejtettség kockázatának, mivel az esetek nagy részében a segítő rendszerek elsősorban az érintett szülők igényeire figyelnek.

A könyv teljes terjedelmében ide kattintva elolvasható.