Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.09.15

A zöld szemű szörny

feltekenyseg.jpgSokan felvetik, hogy a féltékenységnek nem sok köze van az apaság biztosításához, vagy a férfi eltartó erejének megtartásához, szerintük egyszerűen fáj a másik elvesztésére gondolni, vagy megszégyenítő blamázs, ha az embert palira veszik és megcsalják. Azokról az anyagi természetű galibákról nem is beszélve, amikhez aztán egy válás vezet. 

A partner féltékennyé tétele ösztönös viselkedés, amely a kapcsolat erejét teszi próbára, s főként nők szeretik alkalmazni. Itt persze csupán más férfiakra vetett pillantásokra és ártatlan mosolyokra gondoljunk! Az erre megjelenő férfi-féltékenység leggyakrabban a kapcsolat erősségét jelzi. Gyakran vezet kapcsolatok észrevétlen kihűléséhez, hogy a nő szürkén és unalmasan öltözik, "nem ad" magára: ez a feltétlen hűség ösztönös jele akar lenni. A férj ettől abszolút biztonságban érzi magát, de éppen ezért a nő lassan elveszíti értékét a szemében. Mivel más férfi sem kívánja feleségét, már ő sem kívánja. Jól ismert fordulat, mennyit nő a partner értéke, ha kiderül, hogy elveszíthető! Na, ennyit a hasznos féltékenységről.

Mi a helyzet a másik elvesztéséből fakadó szégyennek? Kicsit távolabbról indulva, sok ember számol be arról, hogy amikor magányos időszak volt életében, akkor szerencsétlennek és értéktelennek érezte magát, van, aki képtelen volt egyedül elmenni moziba, vagy sétálni, mert mintha homlokára lett volna sütve, hogy "Senkinek sem kellek". Miért szégyen a magány? Miért jár értéktelenség érzéssel? Ugye mennyire nem logikus? Evolúciós gyökere ennek az lehet, hogy a magány azonos a szaporodásból való kiszorulással, s aki "nem kell" a másik nemnek, az értéktelen. Hasonlatos ez ahhoz, amikor attól szenved valaki, hogy a társadalmi hierarchiában alul van, vagy mi több, lecsúszott korábbi magasabb pozíciójából.

Mármost, az, akit megcsalnak, értékvesztettnek éli meg magát, hiszen a "közösség" előtt ki lett nyilvánítva, hogy ő nem alkalmas partnernek. A hajdani törzstagokat most a barátok és ismerősök alakítják, előttük lehet megszégyenülni. A szégyent csak revanssal lehet lemosni, ami a megszégyenített erejét bizonyítja, és ezzel helyreállítja tekintélyét.

Ma már tudjuk, hogy egy ember értékét nem az adja, hogy éppen egyedül él, vagy valakivel, és hogy megcsalatva lenni nem a megcsaltra, hanem a megcsalóra nézve szégyen. De a lelkünk mégsem eszerint működik, hanem az ősi programoknak megfelelően. Sajnos nem egy bosszúgyilkosság történik, amivel a férfi a rajta esett "szégyenfoltot" igyekszik lemosni magáról - bármi áron. A feleséggyilkosságokat elemezve kiderült, hogy a legtöbbet akkor követik el, amikor az asszony már fél-egy éve elköltözött. Emlékezetes esete ennek az O.J. Simpson.

Örök garanciális problémák fakadnak abból, hogy vadászó-halászó-gyűjtögetőnek vagyunk tervezve, és egész más körülmények közt vagyunk "bevetve".

Az elszabadult ősi programokat modern technikákkal kell megzabolázni. Ez már a kulturális evolúció része: olyan gondolkodási technikákat fejleszt ki az ember, amelyekkel képes alkalmazkodni történelmileg megváltozott körülményeihez.

Tehát mit csináljunk, ha tudjuk, hogy ok nélkül vagyunk féltékenyek?

A tanulmány, és a levezetési technikák leírása ide kattintva olvashatóak.

Szendi Gábor