Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.08.27

Az utolsó csepp

rabszolgatartas.jpgEgyre érdekesebben alakul a rokkant emberek sorsa kis országunkban. Főként azokra vonatkozik ez a kijelentés, akik korhatár alatti rokkantak. Úgy szabták át a rokkantak százezreire vonatkozó törvényi szabályozást, hogy ezeknek az embereknek az utca marad a végső "lehetőség".

A törvényi feltételeket ugyanis, egészségügyi okokból adódan nem tudják teljesíteni, a törvény által szabott, csökkentett munkabérből pedig nem tudnak megélni. A rokkantak esetében nemcsak arról van szó, hogy szakmai hozzáértés nélkül hoztak rájuk vonatkozó törvényeket, hanem arról is szó van, hogy olyan emberek állították össze az új, rokkantakra vonatkozó jogi szabályozást, akik a joghoz bár értenek, emberségből a teljesítményük a nulla alatt van - ám lelketlenségből kiemelkedőt alkottak. És mindezt jogszabályban rögzítették.

A rokkantaknak a felülvizsgálatokon az új rendszerben esélyük sincs arra, hogy a meglévő betegségeikkel együtt minősítsék őket. Az új minősítési rendszerben nincs szerepe a meglévő betegségeknek. Most a rokkantak foglalkoztatásának szabályairól elmélkednék egy kicsit.

A rokkant, mint köztudott, a rokkantáságának okán nem képes a napi 8 órás foglalkoztatásban részt venni. Marad tehát a 4-6 órás foglalkoztatási jogviszony. Ezért a munkavégzésért a régi szabályozás szerint 34 425 forintot kaptak. Láthatjuk: ez annyira nem sok, hogy nem is találok erre megfelelő, szalonképes kifejezést. Az új szabályozás úgy gondolta: ez az összeg olyannyira sok a még foglalkoztatható rokkantak esetében, hogy ezt bizony csökkenteni kell. Pár száz forinttal csökkentettek? Áh, dehogy. A rokkantaknak adható havi munkabér az új szabályozás szerint: 19 360 forint.

Még a havi 20 ezer forintot sem éri el. Ez az összeg bruttó 220 forintos órabért takar. Bruttót - tehát a levonások ezt még terhelik, így jön ki ez a fényes összeg, havonta. Hogy mire elég? Ugye, nem mondja senki komolyan, hogy ezt még részleteznem volna szükséges? És mire elég akkor, ha a rokkant ennyiből még gyermeket is nevel? Pontosabban: nevelne. Mennyi esélye van, ezekkel a feltételekkel Magyarországon egy rokkant szülő gyermekének? .... Kevesebb, mint nulla.

Talán nem véltelen - ha így, utólag összesítjük a folyamatos, törvényi szabályozás hozta változásokat -, hogy jelen kormányunk egyik első intézkedései között volt, kormányra kerülésüket követően, hogy eltörölték Magyarország Alkotmányát. Ezzel együtt eltörölték azt a lehetőséget is, hogy a magyar állampolgárok számára bármiféle alapjogot biztosítsanak. Ilyen alapjog volt az egyenlő munkáért egyenlő bért elv is. Ez, a rokkantak helyzetét figyelembe véve és kiemelve, pontosan nyomonkövethetően került teljes eltörlésre.

Már alapjaiban, nyomokban sem tartalmazza az új munkaügyi szabályozás az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét. Hiszen külön kategorizálták a minimálbért, a garantált bérminimumot, a közmunkás minimálbért és az átlagbért is. Azzal, hogy ezen kategóriák végzettség szerint oszthatók, elkezdték kitárni azt a bizonyos társadalmi ollót.

De nézzük meg a kifejezések mögött rejlő összegeket, a 2017-es év vonatkozásában - a teljesség igénye nélkül. A minimálbér bruttó összege: 127 500 Ft, a garantált bérminimum pedig bruttó 161 000 Ft. Ordít a különbség? Bizony ám. Pedig mindkettő minimálbérnek számít. ... Visszaviszonyítva a rokkantak számára biztosított minimálbérhez, a 4 órás munkáért kapható 19 360 Ft-hoz, kiválóan láthatóvá válik, hogy a 8 órás munkáért kapható minimálbér negyedét (nem a felét!) is alig éri el a rokkantak munkabére. Egyenlő munkáért egyenlő bért? Tényleg? ...

Ha így volna, a rokkantak számára, ha a minimálbérhez viszonyítunk, akkor 63 750 Ft-ot, ha a garantált bérminimumhoz számítunk, akkor 80 500 Ft-ot kellene kézhez kapniuk egy havi, napi 4 órás munkájukért. Most viszonyítsuk a valóban kézhez vehető 19 360 Ft összeghez mindezt. Nyilvánvaló a különbség?

Ha a nettó összeget nézzük, még akkor sem éri el a minimálisan adható munkabér felét a rokkantak 4 órás munkabére. Merthogy a nettó minimálbér 84 788 Ft, aminek a fele, ha jól számolom, 42 394 Ft. A garantált bérminimum nettó összege pedig 107 065 Ft, aminek a fele 53 532 Ft. Köszönőviszonyban sincs, egyik sem, a rokkantaknak munkabérként ténylegesen adott 19 360 Ft összeggel.

Hát ezért nincs Magyarországon Alkotmány, kérem. Mindössze Alaptörvényünk van, amely nem a polgárok alapjogait, hanem egy párt elképzeléseit rejti mindössze, annak vonatkozásában, hogy ők milyen alapjogokat fognak biztosítani az őket megválasztó, de az ellenük szavazó állampolgároknak is.

Az egyenlő munkáért egyenlő bér elve azonban nem található még nyomokban sem ebben az Alaptörvényben. Mert hogyan is rendelkezik a munkához és a munkabérhez való jogról az Alaptörvény? A XIII. cikk így fogalmaz:

"(1) Mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a vállalkozáshoz. Képességeinek és lehetőségeinek megfelelő munkavégzéssel mindenki köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához.

(2) Magyarország törekszik megteremteni annak feltételeit, hogy minden munkaképes ember, aki dolgozni akar, dolgozhasson."

A XVII. cikk is említi a munkavállalók "jogait", az alábbi formában:

"(1) A munkavállalók és a munkaadók - a munkahelyek biztosítására, a nemzetgazdaság fenntarthatóságára és más közösségi célokra is figyelemmel - együttműködnek egymással.

(2) Törvényben meghatározottak szerint a munkavállalóknak, a munkaadóknak, valamint szervezeteiknek joguk van ahhoz, hogy egymással tárgyalást folytassanak, annak alapján kollektív szerződést kössenek, érdekeik védelmében együttesen fellépjenek, amely magában foglalja a munkavállalók munkabeszüntetéshez való jogát.

(3) Minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez.

(4) Minden munkavállalónak joga van a napi és heti pihenőidőhöz, valamint az éves fizetett szabadsághoz."

És ennyi. Ha valaki megtalálja benne az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét, kérem, emailen jelezze azt.

Hát, igen. Ez az oka annak, hogy már magát a minimálbért is differenciálhatták a "jog"alkotók.

Hogy ne érhesse szó a ház elejét, az Alaptörvény megemlíti a rokkantak szociális biztonságát is, az alábbiak szerint, a XIX. cikkben:

"(1) Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, fogyatékosság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult.

(2) Magyarország a szociális biztonságot az (1) bekezdés szerinti és más rászorulók esetében a szociális intézmények és intézkedések rendszerével valósítja meg.

(3) Törvény a szociális intézkedések jellegét és mértékét a szociális intézkedést igénybe vevő személynek a közösség számára hasznos tevékenységéhez igazodóan is megállapíthatja."

Láthatjuk: A rokkantnak joga van megrokkanni, amiért támogatásra jogosult az államtól. Nem munkabérre, nem ellátásra, hanem támogatásra. Fontos, és jelentős a különbség. Mert a munkabér és az ellátás kötelezően adható, a támogatás pedig csak választható formában adható. Ha. ....