Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.09.10

Borsod megye véglegesen leszakad?

szegeny-gyermek---nepszava.jpegA BAZ megyei közgyűlés elé terjesztették a megye foglalkoztatási stratégiáját, mely a 2016-2021-es évek vonatkozásában készült el. Fájdalmas tények kerültek napvilágra a dokumentumból.

Kiderült: dacára a kedvező gazdasági folyamatoknak a megye még nem tudta leküzdeni két hagyományos gyengeségét: a) a gazdasági növekedés szorosan kapcsolódik a megyén kívüli finanszírozáshoz; b) az alacsony hozzáadott értékű termelés mindig kiszolgáltatott a külső gazdasági konjunktúrának. A sérülékeny gazdasági szerkezet instabil munkaerő-piaccal jár. A meglévő munkaerő-tartalékok egyedülálló lehetőséget kínálnak a megyének, de a jelenlegi országos (egyen) szabályozás és finanszírozás nem teszi lehetővé a tartalékok sikeres felszabadítását, továbbá a meglévő mennyiségi munkaerő-piaci tartalék sok esetben nem jelent minőségi tartalékot is.

Látható feszültség van a megye fejlett oktatási intézményrendszere és a gyenge tanulói teljesítmények között. Ennek megyei szintű elemzése, az oktatási kudarcokat nem megfelelően kezelő, lemorzsolódással veszélyeztetett intézmények, pályaelhagyást kiváltó okok azonosítása és a szükséges támogató-átszervező beavatkozások beindítása, mely két évtizede várat magára. Bár a közoktatás irányítása állami kézbe került, a megye és a BOKIK megrendelői szerepkörben érvényesíthetné minimális elvárásait a szakképzéssel szemben. A megye erős szakképzési bázis országos összevetésben is, ennek ellenére nem nő a szakképzési tanulólétszám - noha a társadalmi összetétel a demográfiai folyamatok ellenére ezt indokolhatná. A megfelelő pályaorientáció hiánya újratermeli a lemorzsolódó, szociálisan hátrányos helyzetű csoportokat.

A munkaerő-piac strukturális problémái jelentősen befolyásolják a megye társadalmi felépítését, illetve a deprimált társadalmi csoportok társadalmi mobilitását. Az Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet 2017. januári kutatási jelentése alapján 2011 és 2016 között mintegy megnégyszereződött azon vállalatok aránya (10%-ról 40%-ra), akik cégük legnagyobb problémájának a szakember-hiányt jelölték meg. Az országon belül vannak különbségek: amíg a Dunántúlon nagyobb ez az arány, kelet felé haladva csökkenő tendenciát mutat. Egyaránt problémát jelent a kezdő és a tapasztalt munkavállalók felvétele, illetve a már a cégnél dolgozók megtartása is. A cégek 64%-a gondolta úgy 2016 októberében, hogy 2017-ben ez a helyzet súlyosabb lesz.

A munkaerő-hiánnyal párhuzamosan azonban jelen van mind a megyében, mind országosan egy jelentős, munkaerőpiacilag aktív réteg, akik nem tudnak munkához jutni. Ennek egyik oka, hogy az álláskeresők nagy része nehezen foglalkoztatható (megfelelő szakképzettség, illetve kompetenciák hiányában), másik pedig az, hogy a munkaerő-igény egyenlőtlenül oszlik meg országosan. A szakképzettséggel nem rendelkező, nem kellően motivált munkaerő ráadásul egyben a legkevésbé mobilizálható is.

A megyében jelentős problémát okoz, hogy az álláskeresők több mint negyede egy évnél régebb óta nem talál munkahelyet (illetve vannak csoportok, amelyek még sohasem dolgoztak, miután lemorzsolódtak a köznevelésből), ezáltal olyan negatív érzelmi és szociális spirálba kerül, amelyből nehéz kitörni; mindenekelőtt egy olyan pozitív példaállítás szükséges, amely a szociális hálózat újraépítését támogatja (és amelyre jó eszköz a közfoglalkoztatás is).

Az álláskeresők nagy része nehezen foglalkoztatható, ennek több oka is van: • jelentős részük képzetlen (szakképzetlen), legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezik, • egy részüknek teljesen hiányzik a munkahelyi szocializációja, nem rendelkeznek megfelelő tapasztalattal, • társadalmilag elszigetelten élnek, így nincsenek tisztában a munkakereséshez szükséges információkkal, illetve a munkahelyen való foglalkoztatás feltételeivel, • nehezen mobilizálhatóak - ez a megszokásokkal, illetve a tőkehiánnyal egyaránt magyarázható.

A vállalkozások által jelzett munkaerő-igények több szempontból is feladatot rónak a megyei foglalkoztatással kapcsolatos szervezetekre. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők körében jóval alacsonyabb a munkanélküliek aránya, noha a munkaadók az elmúlt évtizedben az ő esetükben is folyamatosan a képzés fejlesztését, a felsőoktatás munkaerő-piaci elvárásokhoz való közelítését kérték a kormányzattól. A duális képzés a felsőoktatást, így a Miskolci Egyetemet is, a korábbiaknál még jobban tereli a gazdaság igényeinek kiszolgálása irányába.

A Diplomás Pályakövetési Rendszer adatai, a felvett hallgatók száma nem támasztja alá azt, hogy az érdeklődés csökkenne a Miskolci Egyetem képzései iránt. A felsőoktatás hallgatóközpontú szolgáltatást végez. Mindeközben a Miskolci egyetem jelentős figyelmet fordít a felsőoktatás és az ipar együttműködésére, továbbá a hátrányos helyzetű térségek felzárkózására kihelyezett képzések esetében. Ózdon anyagmérnöki alapszak, szociális munka alapszak, Sátoraljaújhelyen gépészmérnöki alapszak géptervező specializáció és egészségügyi gondozás és prevenció alapszakon, védőnő szakirány indul a 2017/2018. tanévben. Ezek a kihelyezett képzések, Sátoraljaújhelyen Közösségi Felsőoktatási Központként, Ózdon telephely működtetésével jelentősen hozzájárulnak egy térség megmentéséhez.

A szakképzés kibocsátása az elmúlt évek jelentős változásai ellenére még mindig nem megfelelő a vállalkozások szemszögéből. A leginkább felkapott informatikai terület mellett más középfokú szakmák esetében is jelentős munkaerő-hiány alakult ki (pl. vendéglátás, egyéb lakossági szolgáltatások). Ez nem feltétlenül a szakképzési kibocsátás struktúrája miatt alakult így, hanem a nyugati országokban szerezhető jelentős bérelőny következtében külföldön munkát vállalók száma, illetve az utánpótlás hiányának együttes következményeként.

A megyénként meghatározott hiány-szakképesítések és ösztöndíjjal támogatott szakmák beiskolázása nem nőtt kellő mértékben. Ennek egyik legfőbb oka, hogy hazánkban az elmúlt 30 évben sem tudott kialakulni a hatékony pályaorientáció rendszere – több szereplő is résztvevője ennek, ám (talán éppen ezért) a megfelelő üzenetek csak alacsony hatékonysággal jutnak el a megfelelő korosztályokhoz. A megfelelő, önismereten, képességeken és motiváción alapuló pályaválasztás azonban jelentősen javíthatna mind a szakképzésben tapasztalható lemorzsolódási problémákon, mind pedig a későbbi szakmai karrierben, illetve az életen át tartó tanuláshoz szükséges képességek fejlesztésén.

Meg kell említeni, hogy a szakképzés – relatív rugalmatlansága miatt - nehezen tudja kezelni a foglalkoztatással kapcsolatos elvárásokat, a jelenlegi gyorsan változó gazdasági környezetben csak tőkeerős multinacionális cégek tudnak három-öt évre nagy biztonsággal tervezni, így azok a piaci jelzések, amelyekre a beiskolázási döntések alapulnak, a kibocsátáskor már nagy eséllyel nem állják meg a helyüket. A felnőttképzés ebből a szempontból fontos szerepet játszhatna – nemcsak a közfoglalkoztatottak esetében – a gyors átképzések és továbbképzések megszervezésével. A felnőttképzés emellett terepet adhatna a nem szakmai, hanem egyéb munkavállalási kompetenciák fejlesztésének is. A vállalatok gyakran fontosabbnak tartják a személyes kompetenciákat, mint a szakmaiakat, mivel a nagyvállalatok saját képzési rendszerrel, illetve különböző mentor-programokkal rendelkeznek, amelyben a szakmai jártasság a szükséges szakterületen célzottan és hatékonyan megszerezhető. Az oktatási rendszerben tehát kiemelten kell kezelni az általános kompetenciák fejlesztését is (olvasási, számolási képességek, életvezetési képességek, alapvető pénzügyi készségek).

A két népmozgalmi folyamat eredményeképpen nagyjából évi 5.000 fővel csökken a megye lakossága.

A legmagasabb iskolai végzettséget tekintve B.-A.-Z. megye nem rendelkezik jó eredménnyel, itt legnagyobb azok aránya, akik legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkeznek. A felsőfokú diplomával rendelkezők aránya országosan közepesnek mondható, közel van az országos átlaghoz (13,5% a megyében, és 18,7% országosan, de gyakorlatilag a Közép-Magyarországi Régión kívül minden megye elmarad az országos átlagtól).

Még mindig több mint 37 ezer ember keres állást a megyében. A márciusi kiugró adatoktól (melynek indoka, hogy ekkor záródnak a közfoglalkoztatási programok, amelyből sokan visszakerülnek a nyilvántartásba) eltekintve az álláskeresők száma folyamatosan csökken.

Az álláskeresők száma 2016 novemberében volt a legalacsonyabb, 34 815 fővel, majd azt az év elején egy kisebb arányú, majd márciusban egy nagyobb mértékű növekedés követte, majd azóta újra csökkenő tendencia figyelhető meg. A legfrissebb adatok szerint 37 588 fő keres állást a megyében. Ezen létszámon belül az álláskeresők 60%-a, kétharmada részesül valamilyen támogatásban. Viszont ezen a számon belül többségben vannak a foglalkoztatást helyettesítő támogatásban részesülők, illetve kb. 1/3-ad az aránya a támogatásban nem részesülő álláskeresőknek. Ez azt jelenti, hogy az álláskeresők döntő többsége tartósan munkanélküli, akiket nagyon nehéz a foglalkoztatásba bevonni.

Ezen célcsoport nagy része az elsődleges munkaerőpiacról már korábban kiszorult, nagy részük szakképzetlen vagy még 8 általános iskolai végzetséggel sem rendelkezik. Jellemzően ezen személyek (alacsony képzettségűek és rendszeres munkajövedelemmel nem rendelkeznek) aránya jóval nagyobb a környezet-egészségügyi szempontból rossz helyzetű (alacsony közműellátottság, rossz állapotú lakóházak) lakóterületeken, cigánytelepeken. A környezet-egészségügyi szempontból rossz helyzetű lakóterületeken fokozottabb a veszélye a megbetegedéseknek, a járványok terjedésének, ami negatívan hat ki a lakosok egészségi állapotára és munkavállalási hajlandóságára. Jellemzően ezen lakóterületek a települések perifériális részein vannak, manapság további nehézséget jelent a közszolgáltatáshoz, munkahelyekhez való hozzáférés.

Arányukat tekintve a fiatal munkavállalók közötti munkanélküliség még mindig magas – kétszerese-háromszorosa a megyei munkanélküliségi rátának. Vagyis egy hátrányos helyzetű célcsoporttal állunk szemben, amelyiknek a munkavállalására kiemelt figyelmet kell fordítani, illetve ezek az arányok újfent a kiaknázható munkaerő-tartalékot mutatják.

A megyében kiugró arányban találjuk a mindössze általános iskolai végzettséggel rendelkező munkakeresőket, majd őket a szakiskolai, szakmunkásképző végzettséggel, tehát szakmával rendelkezők követik. Az általános iskolai végzettségűek nagy száma azonban azt mutatja, hogy a megyében meglévő munkaerőpotenciál sajnos képzetlen, nem rendelkezik szakmával. Az országos átlaghoz viszonyítva is sajnos B.-A.-Z. megye vezet – átlagosan itt a legmagasabb a képzetlen álláskeresők aránya: 14%. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye rendelkezik még két számjegyű átlagos aránnyal (12%), majd Hajdú-Bihar megye következik 9%-kal.

A megyében magas a közmunkában foglalkoztatottak aránya, növekvő tendencia volt megfigyelhető, (bár 2017. évi járási adatok még nincsenek), de ez arra enged következtetni, hogy nagyobb tömegeket kell az elsődleges munkaerőpiacra visszavezetni. Ez feszültségeket generálhat a rendszerben, hiszen az önkormányzatok most ezen munkavállalók bevonásával látják el a jogszabályi kötelezettségeiket. Vagyis kivezetésük csak lépésekben, ütemezetten valósulhat meg, figyelembe véve az önkormányzati feladatok teljesítésének kötelezettségeit és az ott hiányzó munkaerő pótlását.

A megye 16 járásából 14-ben 1000 fő felett volt a közfoglalkoztatottak aránya, ezek közül is ötben meghaladta a 3000 főt is (Miskolci, Edelényi, Ózdi, Kazincbarcikai, Szerencsi járások).

A cégek munkaerőhiánnyal küzdenek Magyarországon, több mint félmillió ember - a gazdaságilag aktív népesség több mint 10 százaléka - még mindig nem, vagy csak az állami közfoglalkoztatásban tud elhelyezkedni. A megyében bár javult a foglalkoztatottság és a gazdasági aktivitás, még mindig itt az egyik legmagasabb a gazdaságilag inaktívak aránya. Ennek oka, hogy a rendelkezésre álló szabad munkaerő jelentős része nehezen foglalkoztatható, illetve a munkaerő- kereslet és kínálat rendkívül egyenlőtlenül alakul. Az üres álláshelyeknek több mint fele a közép-magyarországi régióban található, miközben az itteni munkanélküliek csupán a negyedét teszik ki az összes állástalannak az országban. Ez a strukturális egyensúlyhiány pedig igen nehezen javítható, mivel a magyar munkavállalók földrajzi mobilitása az országon belül rendkívül alacsony, ezek a földrajzi különbségek nehezen tudnak kiegyenlítődni.

A munkaerő-tartalékot adó emberek legmagasabb iskolai végzettségét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy közel kétharmaduk nem rendelkezik érettségivel, sőt sokan közülük a 8 általános iskolát sem végezték el. Vagyis a rendelkezésre álló munkaerő jelentős része nem rendelkezik megfelelő szaktudással, strukturális munkanélküliség áll fent.

Borsod-Abaúj-Zemplén megyében lakók mobilitási aktivitása viszonylag alacsony. Többnyire a helyben kínálkozó munkalehetőségeket keresik, nehezen vagy egyáltalán nem vállalják el a napi több órás ingázással járó állásokat, amit nem könnyít meg a megye infrastrukturális helyzete sem. Ez az alacsony mobilitási hajlandóság nagymértékben beszűkíti az egyén álláskeresési lehetőségeit. A korábbi TÁMOP-1.1.2 és a jelenlegi GINOP projektek a minél eredményesebb reintegráció céljából több támogatási eszközt (munkába járás alatti utazási költség támogatása, lakhatási támogatás) is működtetnek, melyek a mobilitási hajlandóság erősítését szolgálják, ennek ellenére a résztvevők közül minimális számban éltek ezekkel a támogatási lehetőségekkel. Mobilitási támogatására összesen 1 524 esetben került sor B.-A.- Z. megyében, Miskolc járásban pedig 269 esetben.

A közfoglalkoztatási-programok, melyekben a képzetlenek mellett kisebb részben a képzettnek mondható munkaerő is részt vesz, mostanra már visszatartják a munkakereséstől az embereket, az ország több területén már a versenyszféra elől vonják el a potenciális munkavállalókat.

Az alacsony iskolai végzettségű emberek elsősorban fizikai munkát tudnak végezni, mely munkahelyek jellemzően nagyobb arányban vannak az iparban, szállítási, raktározás ágazatban, építőiparban, kereskedelemben és vendéglátásban.

Összességében kevesebb diák végez a szakképzésben, mint ahány szakképzett dolgozót a versenyszféra vállalatai felvenni terveznek a következő időszakban. A helyzet hasonló a munkaerő-kínálatot tekintve is: a szakiskolát végzettekből összeálló effektív munkaerő-kínálat alacsonyabbnak ígérkezik a munkaerő-piaci keresletnél. Bár Budapest után a megyében kötik a legtöbb tanulói szerződést, Miskolcon tanulnak a legtöbben szakmát, ennek ellenére nem áll rendelkezésre megfelelő számú és minőségű szakmunkás. Ennek oka, hogy a diákok egy része el sem jut a képzés befejezéséig, másrészt a végzett hallgatók nem jelennek meg munkaerő-piacon.

A társadalmi felzárkózás egyik alapköve a megfelelő szintű oktatás-nevelés, amely nemcsak a munkaerő-piac igényeinek kielégítését tartja egyetlen céljának, hanem a társadalmi normák átadására is alkalmas. A szakképzés helyzetét nehezíti, hogy a megye korábban erős ipari termelői jellege 1990 után megszűnt, több korábban fontos iparág teljesen eltűnt, és általában véve is csökkent a gazdaság teljesítménye.

Nem kétséges, hogy a társadalmi problémák kezelésének legfontosabb eszköze a megfelelő szintű oktatás, ezért jelent különösen nagy problémát, hogy a 2015-ös PISA-felmérés eredményei alapján a hazai oktatási rendszer konzerválja a szociális hátrányokat, nem csökkenti a szociális háttérből fakadó tanulói teljesítménykülönbségeket.

Ugyan hazánkban a nemzetközi átlagnak megfelelő a 6 évesek beiskolázása, ám már az általános iskolát sem végzi el minden beiskolázott, már ezen a szinten is jellemző a lemorzsolódás (nagyjából 10% az a létszám, amelyik nem a megfelelő évben fejezi be az általános iskolát). Így a lakosság körében 16,8%13 körül mozog azok aránya, akik csak alapfokú végzettséggel rendelkeznek – ez az adat az elmúlt 15 évben folyamatosan csökkent, miközben az érettségizettek aránya nőtt. Ebből a szempontból ÉszakMagyarország az elmúlt három évben a legrosszabb eredményt érte el, az országos átlagtól mintegy 8%ponttal lemaradva.

A diplomát szerzettek aránya a 22 évesek között országosan 33,7%, miközben Észak-Magyarországon 13,6% a második legrosszabb adattal (Közép-Dunántúlon 9,6%). A felsőfokú diplomát szerzők arányát jelentősen befolyásolja az, hogy a térségben van-e valamilyen felsőoktatási intézmény, így nyilvánvalóan Közép-Magyarországon a legmagasabb a diplomát szerzettek aránya (64,6%).

A közoktatásban tanulók száma a megyében folyamatosan csökken, a demográfiai folyamatoknak megfelelően. Az óvodai létszám elmúlt években megfigyelhető drasztikus csökkenése a következő néhány évben jelentős visszaesést fog eredményezni az általános iskolai beiskolázásban is. A 2015/2016. októberi adatok alapján 23.180 gyermeket írattak be szülei óvodai ellátásba.

Az elsős általános iskolások száma a vizsgálható évek során 1000 fővel csökkent (ez a törvény által előírt átlagos osztálylétszámmal számolva 40-45 osztály eltűnését jelenti három tanév alatt). Borsod-Abaúj-Zemplén megyében második legmagasabb a hátrányos helyzetűek aránya már óvodában is: itt a nyugati arány ötszöröse jellemző. A megyén belül is jelentős különbségek vannak, noha a legjobb helyzetben lévő Tiszaújvárosi járásban is mintegy 5%ponttal haladja meg a hátrányos helyzetűek aránya az országos átlagot. A problémával leginkább sújtott járás a Cigándi, illetve az Encsi.

Mivel 2014-ben megváltoztak a hátrányos helyzet megállapításának szabályai, így az egész országban drasztikusan csökkent a statisztikákban a hátrányos helyzetűek száma – noha nyilván a szociális helyzetben nem állt be drasztikus javulás ezekben a térségekben. Az elmúlt három év átlaga még így is kiemelkedő Borsod-Abaúj-Zemplén megye néhány járásában, a szabályváltozások előtti 2013. októberi adatokban négy járás is 70% fölötti HH-aránnyal szerepelt (Cigándi, Encsi, Gönci, Edelényi).

Az elmúlt évek fontos változása a hátrányos helyzettel kapcsolatban, hogy a jegyző jogköréből 2013- ban kikerült a hátrányos helyzet megállapítása és átkerült a gyámhivatalhoz. A 2013 előtti szabályozásban a témát közvetlenül a közoktatási, később köznevelési törvény döntött, ezután viszont a gyermekvédelmi törvény adott paragrafusa vonatkozik a köznevelés rendszerére is. Emellett azonban a kategorizálás is változott. 2013 előtt az a gyermek számított hátrányos helyzetűnek, aki alacsony jövedelmű családban növekedett (ennek igazolása az volt, hogy a jegyző megállapította a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultságot), miközben a halmozottan hátrányos helyzethez az RGYK mellé a szülőknek nyilatkozniuk kellett arról, hogy egyikük legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkezik.

2013. szeptembertől nem elég a HH megállapításához az RGYK-ra való jogosultság, emellé bizonyítani kell még egy hátránynövelő tényezőt (alacsony iskolázottság a szülőknél, tartós munkanélküli szülők, elégtelen lakáskörülmények). A halmozottan hátrányos helyzet megállapításához a fenti hátránynövelő tényezők közül kettő bizonyítandó – ezzel könnyen beláthatóan szűkül a bekerülés lehetősége. A fenti két változás eredményeképpen jóval nehézkesebbé vált a hátrányos helyzet megállapítása, így a statisztikákban hatalmas létszámcsökkenés következett be 2014-ben.

Még több adat tanulmányozható a vonatkozó dokumentumban.

Fotó: Népszava