Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.08.27

Rabszolgatartó társadalom épül

kozmunka---napi.hu.jpgBecsületes munkáért becsületes bért. Túlóráért tisztességes bérpótlékot. Veszélyes munkakörért a vállalt veszélynek megfelelő veszélyességi pótlékot. Felejtsd el. Magyarországon ez egyre inkább nem működik.

Dr. Kéri Ádám fejtette ki a Jogi Fórum portálon, a hivatalos törvénymagyarázatot a jogász szemével. Itt pedig leírjuk, mi mit értünk belőle. Igyekszem ezért a hivatalos útmutató alapján, a köznyelvre lefordítani az olvasottakat.

Tehát: a munkabér tekintetében van, ugye kötelező alapbér, melyet minimálbér kifejezéssel illetnek. Ez az összeg, mint köztudott, Magyarországon eleve nem éri el a létminimum szintjét. Ugyanakkor az is köztudott, hogy a létminimum szintjét el nem érő minmálbér összege nem elegendő a lét- és a lakás fenntartására. Ha a családnak hitele is van, mert botor módon vagy lakást, vagy autót vásárolt (annak érdekében pl. hogy legyen hol laknia, illetve, hogy munkába tudjon járni), akkor főként nem elegendő a minimálbér összege semmire sem.

Meg aztán ott vannak azok a családok is, akik nem minimálbérért, hanem annak töredékéért dolgoznak. Ők a közmunkások és a rokkantak. De most maradjunk csak a minimálbéren dolgozó családfenntartók eseténél, és lássuk, hogy a törvényhozóink hogyan is alakították ki a mélyszegénység elterjedését, és a szegénység újratermelődését.

Azaz: a rabszolgatartó társadalmat.

A törvény szava azt mondja: a kötelezően adható minimálbér kifejezés nem jelenti azt a munkáltató számára, hogy azt bizony kötelező jelleggel oda is kell adnia a munkavállalójának. Mert a kötelező jelleg - ezek szerint - csak a munkavállalóra vonatkozik, a munkaadóra nem. A munkaadó ugyanis kikötheti azt a munkavállalója számára, hogy csak abban az esetben viheti haza a kötelező minimálbér összegét ha ezért vagy kötelező túlórát vállal, vagy pedig vállalja a kötelező - a munkáltató által, a törvények figyelembe nem vételével, hasraütésszerűen, a nagyobb haszon reményében meghatározott - norma teljesítését.

A jogász ezt úgy magyarázza, hogy ha a napi munkaidő az alapvetően előírt napi 8 óránál hosszabb, akkor ezt a tényt a munkaidő-munkabér viszonyában nem egyenes arányosságban, hanem fordított arányosságban kell figyelembe vennie a munkáltatónak. Legalábbis a törvény szerint. Azaz: minél többet dolgozik valaki, annál kevesebbet keres. Hivatalosan ez így hangzik, idézem:

"Ebből következően készenléti jellegű munkakörben a munkavállaló hosszabb munkaidő ledolgozásával válik jogosulttá ugyanarra a minimális havi díjazásra, mint az általános teljes napi munkaidőben dolgozó kollégája. Magyarul a munkavállaló a havi minimális díjazását megkapja, de ez órára lebontva már nem fog megfelelni a minimális óradíj mértékének (hiszen 12-vel osztjuk és nem 8-cal)."

Mely szakmákban van készenléti jellegű munkakör? Az egészségügyben, a rendvédelemben, a honvédelemben, a katasztrófavédelemben. Az ezeken a munkaterületeke dolgozó emberek tehát dupla annyit dolgoznak, mégpedig veszélyességi munkakörökben, ugyanannyi munkabérért, mint a napi 8 órás, irodai manikűrözést és shopingolást ellátó munkavállalók.

Most vegyük szemügyre a munkaadó által előírt normakövetelményeket, mely feltétele annak, hogy a munkavállaló hozzájuthasson a létminimum szintjét el nem érő minimálbéres fizetéshez. Itt azért emeljük ki azt a tényt: kivéve a rokkant munkavállalókat, akik - bár törvény tiltja, mégis - normában kell, hogy dolgozzanak, a havi minimálbér negyedéért. Most azzal az alapesettel fogunk foglalkozni, amikor a teljes havi minimálbér kifizetéséhez szükséges az előírt norma teljesítése.

A norma teljesítésének törvény általi megszövegezése pont elég bonyolult ahhoz, hogy a munkavállaló egyrészt ne érthesse meg, másrészt esélye sem lehessen annak értelmezésére. Ugyanis, ha értené, és értelmezné, miről szól ez az egész, akkor nemcsak felháborodna, de utána is tudna számolni annak, hogy a munkáltatója, havonta mennyit tesz zsebre az ő munkabéréből. Húúúú....

Mondjad, persze, mekkora gonosz vagyok, hogy ilyen kijelentést teszek. Kölcsön veszem inkább a jogász megfogalmazását, annak érdekében, hogy láthatóvá váljon, miről is beszélek.

"A minimálbérre ugyanis a munkavállaló a teljesítmény-követelmény 100%-os teljesítése esetén jogosult. Fontos ugyanakkor az, hogy 100%-os teljesítmény esetén a minimálbért a munkavállaló munkabérének kell elérnie, amely nem azonos az alapbérrel. Előbbibe ugyanis minden egyéb kifizetett juttatás (bérpótlék, mozgóbér stb.) is beletartozik. Ez tehát azt jelenti, hogy míg fő szabályként a minimálbért az alapbérnek önmagának is el kell érnie, addig teljesítménybérezés esetén a tényleges kifizetésre vonatkozik csupán az előírás. A kizárólag teljesítménybérrel díjazott munkavállaló esetén pedig legalább az alapbér felét elérő garantált bér megállapítása kötelező, ennek mértékére azonban nincsen előírás."

Mivel nem vagyok munkajogász, csak azt látom, hogy ez nagyon nem stimmel. És azt is látom, hogy a munkáltató számára bár kötelező a garantált munkabér megállapítása és kifizetése is, ugyanakkor mindez szabadáras rendszerben történik. Ez pedig azt jelenti: nincs olyan munkaügyi ellenőrzést végző szerv, aki ellenőrizhetné, illetve megbüntethetné a garantált bér összegét mesterségesen nyomottan tartó munkaadókat. Ugyanis, ahogyan a jogász is jelzi: nincs törvényi előírás sem a garantált bér számításának módszerére, sem pedig az összegére.

Bővebb fejtegetésbe nem is mennék bele - hiszen nem értek a bérszámfejtéshez -, de leszögezem: ha valamelyik munkaterületen a munkaadó gátlás, ellenőrzés, és számonkérési lehetőség nélkül le tudja húzni a munkavállalóját, hát az a normakényszerrel történő foglalkoztatás. Melyek ezek a munkaterületek? Szalagmunkák, rokkant foglalkoztatási rendszer, ipari-mezőgazdasági termelői terület. (Ahová - ne felejtsük el - most terel át mindenkit a jelenlegi "oktatáspolitika". Talán, nem véletlenül. Hiszen láthatjuk: ezeken a területeken van a legtöbb haszna a munkaadóknak, mégpedig a legkevesebb ráfordítással. Már, ami a munkabéreket illeti.)

A jogalkotó azonban még ennél is tovább ment - bár azt gondolhatnánk: ettől már nincs lentebb. De bizony van. és ezt úgy hívják: egyszerűsített foglalkoztatás, valamint közmunka. melyet a kormány sikerként könyvel el, azonban az ezekben a jogviszonyokban foglalkoztatottak számára, törvényi engedéllyel nem kötelező kifizetni munkájukért a kötelező minimálbért, mely, mint tudjuk eleve nem éri el a létminimum szintjét. Ebből adódóan azok a családfenntartók, akik vagy egyszerűsített foglalkoztatás keretében, vagy közmunkában vannak foglalkoztatva, esély nélkül élik mindennapjaikat, melyet továbbörökítenek gyermekeik számára is. Ők valóban csak vegetálnak, hiába dolgoznak meg becsületesen, minden egyes forintért.

Hogy hangzik mindez hivatalosan? Idézem:

"Az egyszerűsített foglalkoztatás, alkalmi munkavégzés nem csupán rugalmas, hanem költséghatékony foglalkoztatási formák is. Az egyszerűsített foglalkoztatás céljára létesített munkaviszony alapján ugyanis alapbérként, illetve teljesítménybérként legalább a kötelező legkisebb munkabér 85 százaléka, garantált bérminimum esetén 87 százaléka jár.

Végezetül a közfoglalkoztatottak sem jogosultak a minimálbért elérő díjazásra,sőt a közfoglalkoztatottak bére a minimálbértől 2017. évtől kezdődően jelentősen el is szakadt."

Úgy is mondhatnánk: a rabszolgatartó társadalom első, kézzel fogható és jól látható munkavállalói az egyszerűsített foglalkoztatásban dolgozók, a rokkant munkavállalók, és a közmunkások. A második körben pedig ezen új társadalmi rétegben a normakényszerben dolgozók élnek, majd őket követik a minimálbéres munkavállalók.

A Központi Hírharsona pedig azt zengi: a magyar átlagkereset eléri a havi nettó 300 ezret.

És ez így is van. Azok számára, legalábbis, akiknek nem szükséges megdolgozni a munkabéreikért. Ezek a munkaterületek: politikai álláshelyek, vezérigazgatói posztok (az igazgatók dolgoznak helyettük), bankszektori vezetői pozíciók, a biztosítási szektor piramisainak csúcsai, és ne is soroljam tovább.

Láthatjuk: a rabszolgák termelik meg a hasznot, a javakat azoknak, akik oly jól élnek mások véres verítékéből, és ezért a verítékért mindössze annyi pénzt vihetnek haza, munkabérként, amely elég a vegetáláshoz. De többre, másra már nem jut. Azért, hogy a rabszolgatartók jól élhessenek.

Nincs kiút a szegénységből. Nem is lehet, mert a rabszolgatartók nyomottan tartják a béreket, az oktatási rendszer pedig újra tervezi termelni a rabszolgákat, annak érdekében, hogy a mai rabszolgatartók következő generációi is a rabszolgák által megteremtett saját lábukra állhassanak.

Mindez persze nem véltelen, és nem is most alakult ki. csak eddig nem érezték a saját bőrükön az emberek, így a szavukat sem emelték még föl ez ellen. Mi volt az a pont, ahol azonnal sikítani kellett volna, hogy: Hé, ezt már nem! .... Amikor eltörölték az Alkotmányunkat, a benne szereplő egyenlő munkáért egyenlő bért elvével együtt.

Ott és akkor alapozták meg a rabszolgatartó társadalom kialakításának lehetőségét. És azóta teljessé is tették a folyamatot. 

Fotó: Napi.hu