Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.09.20

A nagy Zsákbamacska - A Diákhitel2

csizmas-a-kandur.jpgA banki önkényuralom a lakossági devizahitelezést követően bedarálta az egyetemistákat, főiskolásokat is. A Hitelek Kísértete elsodorta tanulni vágyó fiataljainkat, akik nem okultak a szüleiket érintő hitelkonstrukciók buktatóiból. Tanulni kell, és tanulni jó. Annak is aki, szegény. De minden áron nem lehet. Inkább az iskolák, mint a bankok által biztosított tanulmányi hiteleket kell választani. Még akkor is, ha most a Diákhitel2 kamatainak átvállalását, választások előtti mézesmadzagként a kormány belengette.

Nem felejthetjük el: a Diákhitel felvételével 45 évnyi fizetési kötelezettséget rónak minden, felsőfokú oktatási rendszerben részt vevő diákra. A lakáshiteleket nem 45 évre írták alá, és alig 10 alatt buktak be. A visszafizetés feltételei ugyanolyan átláthatatlanok, és kiszámíthatatlanok voltak, mint most, a Diákhitelek esetében. Hiába – ami egyszer bevált, és maximális nyereséget hozott a bankoknak, azon a konstrukción nem változtatnak. Annak ellenére sem, hogy százezres számban nyomorítottak meg már életeket.

Nézzük a részleteket:

A Diákhitel2-nél a kamat meghatározása a következőképpen zajlik (kísérteties hasonlósággal a lakáshitelezéshez): három összetevő határozza meg az aktuális kamatlábat: a súlyozottt, átlagos forrásköltség; a kockázati prémium; a bank működési költségei és egyéb, bevételekkel nem ellentételezett ráfordításokat fedező prémium.

Nos, a felsorolásból egyértelműen jól látszik a bankok nyerészkedésre való erős hajlama, hiszen a bank (amit ebben a formában Diákhitel Központnak hívnak) minden kockázatát, és minden költségét kifizetteti a felsőoktatásban tanulóval. Mindezt úgy teszi, hogy e három költségnem folyamatos változásban van, ezek összege nem állandó, ily módon nem tervezhető költségelem a hitelt felvevő életében. Ráadásul egyoldalú szerződési feltétel is, hiszen a szerződő felek közül kötelezik az egyiket arra, hogy a másik mindennemű költségét kötelező jelleggel megtérítse, de emellett fizessen hitelkamatot is. Lévén, e háromféle fizetnivaló megjelölés kizárólag a kamatlábra vonatkozik. A kamatnak ez pedig csak kis része. …

Leegyszerűsítve: a bank összes, a banki működéssel kapcsolatos költségeit minden egyes diákkal megfizetteti ebben a konstrukcióban, úgy, hogy közben a diák (mint a szerződést aláíró fél) egyetlen költségét sem számolhatja el a szerződése alapján. Egyértelműen egyoldalú kikötés ez, ráadásul előre nem látható, nem tervezhető költségnemről beszélünk, ami a diák által nem is követhető, vagy ellenőrizhető. Ugye, egyértelmű, hogy a visszafizetésről szóló döntésnél ez mekkora kockázatot jelent a hitelt felvevő számára?

A Diákhitel2 felhasználását tekintve kizárólag a képzések költségeinek megtérítésére kérhető, tehát a kollégiumra-szállásra, az étkezésre, vagy a bejárási költségek megtérítésére nem, e szerződési kitétel pedig szintén a szerződés egyoldalúságát bizonyítja, lévén, a bank a saját működésének költségeit, és az összes kockázatát kifizetteti a diákkal, cserébe viszont nem ad semmit.

A Diákhitel2 konstrukció esetén igényelhető összeg tetszés szerinti, csak a minimális összeg van meghatározva. Ez pedig 1 000 Ft. Kérdés: ki az a hülye, aki ezért a havi 1 000 forintért megfizeti a bank éveken keresztül, kontrollálhatatlanul keletkező összes működési-kockázati költségét? Mikorra megszerzi a hitelt felvevő diák a diplomát, a havi 1 000 forintos támogatásért ugyanis, kamatokkal együtt, figyelembe véve a diplomaszerzésig eltelt évek számát akár milliós összeget fog visszafizetni. Mert a kamat az kamat. …

Apropó, kamat. A Diákhitel2 kamata változó kamatozású – ami, szintén előre nem tervezhető költség visszafizetésének terhét jelenti a diák számára, mégpedig abból adódóan, hogy a bankközi mozgások és a világpiaci pénzügyi változások összes kockázatának a banktól való átvállalásának terhét takarja a szerződő diák elől. A beetető szöveg itt így szól: a diáknak csupán az ügyleti kamat 2%-át kell megfizetnie, a többit az állam átvállalja. (most pedig azt jelentették be, hogy az összes kamatköltséget átvállalja az állam).

Ugye, tudjuk, hogy az állam nem a Télapó, hogy a jó gyerekeknek ajándékot hozzon. Ha ezt most átvállalja, mit fog érte kérni cserébe?

A Diákhitel2 törlesztését a hallgatói jogviszony megszűnését követően kell megkezdeni. Viszont, ha a hallgató a hallgatói jogviszony folyamán betölti a 40. életévét, akkor a 40. születésnapot követő 4. hónapban kell elkezdeni a törlesztést. Tekintettel arra, hogy 45 év futamidőről beszélünk a Diákhitel2 esetében, ez azt jelenti, hogy az idősebb hallgatók más – nem reklámozott feltételekkel kell, hogy a hitelfelvételt megvalósítsák, tekintettel arra, hogy a futamidő hossza miatt, ha akadály nem keletkezik a törlesztésben is lesz 85 éves, mikorra a futamidő végére érkezik. Ezt a bankok nem fogják megengedni, figyelemmel arra, hogy hazánkban az átlagéletkor 76,3 év. …. Ebből adódóan a középkorú hallgatók szerződési feltételei – nagy magabiztossággal kijelenthetően – eltérhetnek a fiatal felnőttel szerződési feltételeitől. Mely tény a szerződési konstrukció tekintetében igencsak diszkriminatív.

Fontos tény: a Diákhitel2 estében még a havonta visszafizetendő törlesztőrészletek sem tervezhetőek előre. Ez pedig a hallgatók diplomaszerzését követően a megélhetésükre vonatkozóan alapvetően magas kockázatot jelent.

A Diákhitel2 törlesztésének kezdete ugyanis nem kiszámítható. Egyetlen biztos pont van benne: abban az évben kell elkezdeni, legkésőbb, amikor a hallgató betölti a 40. életévét. A törlesztés megkezdésének pontos meghatározása tehát hiányzik, ami azért fontos, mert a törlesztőrészletek összegét az akkori, majdani minmálbér összege szerint számítják majd ki. Ez az összeg pedig, egy átlag hallgató számára sem nem meghatározható, sem pedig nem tervezhető.

Úgy veszik tehát föl ezeket a hiteleket, hogy fogalmuk nincs arról, mikor, és mennyi összegben fogják megkezdeni a törlesztést. Mint ahogyan arról sem lehet fogalmuk, hogy a pénzpiaci változások, és a banki apparátus működési költségeinek, valamint a banki kockázatok átvállalásának következtében mennyi összeget fognak egyáltalán visszafizetni.

A hivatalos szöveg szerint a törlesztés az igényelt (és busásan kamatoztatott) hitelösszeg 4%-ában fogják meghatározni. S hogy ez mennyi összeg, azt majd, Hirdetményben teszik közzé. Hogy ez kiszámítható megoldás-e, mindenki döntse el maga.

Sokat mond a konstrukcióról, hogy már a hitel felvételét megelőzően jelzik: nem biztos az, hogy a hallgató munkabére fedezni fogja az akkori minimálbérhez számított törlesztőrészlet összegét. A törlesztőrészletek összegének csökkentését lehet kérni, max. 36 hónap időtartamra. Itt azért nem árt nem elfelejteni, hogy a csökkentett és a követelt összeg különbözetét a késedelmi kamatokkal természetesen növelve, hozzá fogják tőkésíteni az eredeti, fennálló tartozáshoz – nem ki mértékben növelve azt.

Figyelmet érdemel, hogy az, aki a törlesztőösszegek csökkentéséért folyamodik, nem annyit fog fizetni, amennyit a pénztárcája akkor egyébként megengedne neki, hanem annyit, amennyit a bank majd akkor meg fog számára szabni. Ezt hivatalosan így fogalmazták meg: „A mérsékelt törlesztőrészlet összege egyénenként eltérő lehet, a felvett hitelösszegtől függ és nem lehet kevesebb, mint az előző év október 31-én érvényes minimálbér alapján meghatározott, adott évben fizetendő minimális törlesztőrészlet összege.

Zsákbamacska?

Az bizony.

Még akkor is, ha a választásokig biztosan átvállalja a kamatokat az állam.

Mármint csak és kizárólag azok számra, akik már törlesztenek.

Persze, erről nem szólnak a híradások. Miért? Mert akkor most, a jelen bejelentésre nem rohamozná meg szinte mindenki az állami képzéseket, és a Diákhitel2-t. Azok számára ugyanis, akik most kötnek erre a konstrukcióra szerződést, nem fog a szerződésükben szerepelni a kormány ígéretének megfelelően az a kitétel:

„A hitelkonstrukció teljes egészben, a futamidő alatt, az igényléstől számítottan kamatmentes.”

Pedig a minisztérium ezt ebben a formában kommunikálja a nyilvánosság felé.

Csak egyszer volt Budán kutyavásár. Ez a „lehetőség” most él, a már törlesztők számára adott ajánlatként, és kizárólag a választásokig tart. Azután minden megy majd tovább a régi kerékvágásban.