Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.09.20

Gyengének ítélik a szülők az iskolai nyelvoktatást

koszonesek.jpgGyengének ítélik a szülők az iskolai nyelvoktatást: 2,57-es átlagra értékelték. Bár vannak pozitív példák is – a szülők elsősorban az egyes tanárok erőfeszítését értékelik, – a legnagyobb problémát a rossz tanítási módszertan jelenti: az oktatás túl elméleti, és nem készít fel a valós életben alkalmazható kommunikációra. 

A szülők 58%-a (!) úgy látja, hogy a gyermek nem a tudásszintjének megfelelő képzésben részesül. A nagy többség (79%) szerint a megfelelő nyelvtudás elérése érdekében szükséges iskolán kívüli, piaci alapú nyelvtanulási lehetőségeket is igénybe venni, ezt azonban csak a nyilatkozó szülők kb. fele engedheti meg magának.

A szülők egyetértenek az ombudsmannal abban, hogy a középfokú nyelvvizsga csak azután váljon felsőfokú felvételi követelménnyé, miután a sikeres nyelvoktatás feltételei megteremtődtek és az érettségizők jelentős hányada képes középfokú nyelvvizsgát tenni. Megoszlanak a vélemények abban, hogy a középfokú nyelvvizsga, mint felvételi követelmény növelné-e a gyerekek nyelvtanulási motivációját, de a szülők többsége (53%) nem ért ezzel egyet, és kisebbségben (34%) vannak azok a szülők, akik szerint a felvételi követelmény jelentősen növeli a motivációt. Ismertetjük felmérésünk részletes eredményeit, és foglalkozunk azzal is, hogy mit tehet a szülő a sikeresebb iskolai nyelvtanulásért.

Mennyire elégedettek a szülők az iskolai nyelvoktatással? A Szülői Hang májusban online kérdőíves felmérést végzett a szülők körében, melyben 305-en vettek részt és a kérdőív kitöltése mellett a kifejthető kérdésekre 663 szöveges visszajelzést is adtak. Bár a számszerű eredmények nem tekinthetőek reprezentatívnak (szinte egészen biztosan alulreprezentáltak a hátrányos helyzetű gyermekek), jól megjelenítik a pozitívumokat és negatívumokat egyaránt, hiszen az oktatás és a nyelvtanulás iránt kifejezetten érdeklődő szülők vettek benne részt.

Gyenge minősítés

Összességében gyengének ítélik a szülők az iskolai nyelvoktatást: a valós szituációkban alkalmazható szóbeli és írásbeli kommunikációra való felkészítést 1-től 5-ig tartó skálán 2,57-es átlagra értékelték. Az eredmények jelentősen szórnak: a válaszadók közel negyede (23%) többé-kevésbé elégedett az iskolai nyelvoktatással, és 4-es vagy 5-ös minősítést ad, míg a válaszadók fele (50%) elégedetlen, és 1-es vagy 2-es minősítést adna.

Mi van az eredmények hátterében? Sok szülő adott szöveges visszajelzést mind a legfontosabb pozitívumokról, mind a negatívumokról, egyes válaszadók több ilyet is megjelöltek. A visszajelzéseket csoportosítottuk, és az alábbiakban közzétesszük azokat a véleménycsoportokat, amik a válaszok legalább 1%-ában közösek voltak.

Pozitívumként legköbben (a válaszadó szülők 13%-a) a tanárt emelték ki külön, a válaszokból úgy tűnik az elégedettség legtöbbször a tanár konkrét személyén múlik. Azok közül, akik a tanárt emelték ki pozitívumként, 43%-uk külön kiemelte a tanár hozzáállását és személyiségét, 26% a tanár felkészültségét, 2% a nyelvtudását, kiejtését.

Sajnos sokan (13%) semmilyen pozitívumot nem tudtak megnevezni – itt az elégedetlenség mellett valószínűsíthető egyfajta elidegenedés is: a szülők nem tudtak kialakítani elő kapcsolatot az iskolával. Az sem sokkal biztatóbb, hogy többen csupán annyi pozitívumot látnak, hogy egyáltalán van nyelvoktatás, vagy, hogy még nem vették el a gyerek kedvét teljesen. A többi pozitívum részben a nyelvoktatás feltételrendszerének kialakítását dicséri (megfelelő óraszám, csoportlétszám, tankönyv, taneszközök, külföldi utak, nyelvválasztás, kéttannyelvű oktatás), részben az oktatás színvonalát (megfelelő módszertan, valódi szóbeli kommunikációra készít fel, anyanyelvi tanárok, szókincs fejlesztése, jó hangulatú órák, illetve hogy a nyelvtanulás fontos az iskolának).

A legnagyobb problémát leggyakrabban a rossz tanítási módszertanra utaló problémák jelentik: sokan jelezték, hogy az oktatás túl elméleti, és nem készít fel a valós életben alkalmazható valódi szóbeli kommunikációra (ez volt a leggyakrabban jelzett probléma, a válaszadók 19%-ánál) és nem is motivál kellően, ezzel szemben viszont szükségtelenül nagy hangsúlyt fektet a nyelvtanra, egyes visszajelzések szerint a szükségtelen magolásra. A válaszadók 17%-a jelezte a rossz módszertant általában, mint problémát, illetve a rossz koncepció, tanterv is megjelenik. Sokszor hiányt jelent a valódi anyanyelvi kommunikáció.

Többen kiemelték, hogy nem kellően differenciált az oktatás, és a módszerek nem alkalmazkodnak a gyermekek életkorához. A válaszadók 16%-a jelezte, hogy a tanárral elégedetlen, közülük  29% a tanár hozzáállását és személyiségét, 42% a tanár felkészültségét, 6% a nyelvtudását, kiejtését emelte ki külön problémának. A nyelvoktatás feltételrendszerében sokszor gondot jelent a túl nagy létszám (csoportbontás hiánya), az alacsony óraszám, de emellett komoly problémát jelez az is, hogy több helyen tanárhiányról panaszkodnak, vagy ha van is tanár, egyes helyeken nem szaktanár tanít, másutt a tanárok folyamatosan cserélődnek. Vannak, akik a nem megfelelő tankönyvet, taneszközöket látják a legnagyobb nehézségnek, és az is előfordul, hogy a szülőnek ezek túl nagy költséget jelentenek. Alig 1% volt, aki nem tudott nehézséget megnevezni a nyelvoktatásban.

A kérdőív külön rákérdezett arra is, hogy mennyire elégedettek a szülők a nyelvoktatási eszközök (tankönyv, audio-vizuális eszközök) színvonalával. Az 1-től 5-ös skálán az eredmények hasonlóak az első kérdéshez, az átlag 2,59. Az eredmények azonban itt is jelentősen szórnak. Még ahol egyébként a szülők elégedettek is a nyelvoktatással és 4-es vagy 5-ös értékelést adtak, ott is a tankönyvek és egyéb eszközök csak 3,75-ös átlagértékelést kaptak, mutatva ezzel, hogy van még fejlődési lehetőség, és jelenleg a jó minőségű oktatás nem a tankönyveken és egyéb eszközökön múlik.

Mire elég az iskolai nyelvoktatás?

Mennyire bízhatunk abban, hogy az iskolában a gyermekek legalább egy választott nyelvet középszinten megtanulnak? A válaszok alapján több konkrét probléma is jól azonosítható.

A szülők 29%-a arról számolt be, hogy a gyermeknek nincs lehetősége arra, hogy a választott nyelvet tanulja. Ezekben az esetekben a motiváció jóval alacsonyabb lehet.

A szülők 58%-a (!) úgy látja, hogy a gyermek nem a tudásszintjének megfelelő képzésben részesül. Úgy látszik, az oktatási rendszer nem tudja biztosítani a kellő differenciálást, ami a sikeres nyelvoktatás egyik kulcsa lehet. Azok a szülők, akik elégedettek a nyelvoktatással (4-es vagy 5-ös minősítést adtak), csupán 17%-ban találkoznak ezzel a problémával.

A szülők csupán 26%-a látja úgy, hogy az adott iskolában a gyermek érettségiig eljut legalább egy középfokú nyelvvizsga megszerzéséig. Azt mondhatjuk tehát, hogy jelenleg a szülők általában nem bíznak a sikeres iskolai nyelvoktatásban.

A fentiek alapján nem meglepő, hogy a szülők nagy többsége (79%) szerint a megfelelő nyelvtudás elérése érdekében szükséges iskolán kívüli, piaci alapú nyelvtanulási lehetőségeket is igénybe venni. A válaszadók 75% otthon a családban is gyakorolja az idegen nyelvet. Látszik tehát, hogy a családok fontosnak tartják az idegennyelv tanulást.

Probléma viszont, hogy a szülők fele (46%) úgy látja: kellő anyagi lehetőségek hiányában nem tudja megadni gyermekeinek a szükségesnek tartott nyelvtanulási lehetőséget. A családok igen nagy része tehát kiszolgáltatott helyzetben van: az iskolai nyelvoktatás nem elég jó, de nincs lehetőségük finanszírozni a drága különórákat. A válaszadók 29%-a jelezte, hogy elégedetlen az iskolai nyelvoktatással (1-esre vagy 2-esre értékelte), de anyagi lehetőségek hiányában nem tudja biztosítani a szükséges nyelvtanulást.

Középfokú nyelvvizsga, mint felvételi követelmény?

Miután az ombudsman megállapítása szerint a kormány kellő előkészítés nélkül írta elő 2020-tól az egyetemi és főiskola felvételi egyik feltételeként a középfokú nyelvvizsgát, vajon hogyan vélekednek erről a kérdésről a szülők?

A válaszadók túlnyomó többsége (86%) szerint a középfokú nyelvvizsga csak azután váljon felsőfokú felvételi követelménnyé, miután a sikeres nyelvoktatás feltételei megteremtődtek és az érettségizők jelentős hányada képes középfokú nyelvvizsgát tenni.

Csak igen kevesen (12%) támogatják azt, hogy a középfokú nyelvvizsga mindenképpen váljon felsőfokú felvételi követelménnyé 2020-tól, függetlenül attól, hogy addig hogyan változik a nyelvoktatás eredményessége, holott úgy tűnik ez a kormányzat álláspontja. Még azok közül is, akik egyébként elégedettek az iskolai nyelvoktatással, csupán kevesen (17%) támogatják ezt.

Megoszlanak a vélemények abban a tekintetben, hogy a középfokú nyelvvizsgát csak azokon a szakokon kellene megkövetelni felvételi követelményként, ahol a nyelvtudásra az adott szakmában szükség van (43%), vagy pedig minden szakon (50%).

Többször elhangzott érv a középfokú nyelvvizsga, mint felvételi követelmény mellett, hogy ez növelné a gyerekek nyelvtanulási motivációját. Bár ebben a kérdésben is megoszlanak a vélemények, a szülők többsége (53%) nem ért ezzel egyet, és kisebbségben (34%) vannak azok a szülők, akik szerint a követelmény jelentősen növeli a motivációt.

A másik szempontból a leggyakoribb érv a felvételi követelmény, mint motiváló tényező ellen az, hogy jelenleg a hatékony iskolai nyelvoktatás feltételei nem adottak, először ezt kellene megteremteni. Emellett sokan úgy látják, hogy a követelmény rontja az esélyegyenlőséget, hiszen sokan nem engedhetik meg maguknak a különórákat. A felvételi követelményt sokan inkább stresszforrásnak látják, ami nem motivál. 

Mit kellene tenni?

Külön megjegyzésben sok hozzászólás érkezett arról, hogy mit is kellene változtatni. A legtöbb vélemény a nyelvoktatás módszertanára irányul: gyakorlatias nyelvoktatásra lenne szükség, mely a valódi szóbeli és írásbeli kommunikációra készít fel, szemben a nyelvtan központú hagyományos módszerek mellett.

Vajon mit tehet a szülő a jobb iskolai nyelvoktatásért? Öveges Enikő, az ELTE adjunktusa azt javasolja, hogy a szülők év elején kezdeményezzenek a nyelvtanárral egy informális beszélgetést, ahol átbeszélhetik azokat az aspektusokat, amiket problémaként felvetettek: mondja el a tanár nekik a tanévre meghatározott célokat, a szóbeli kommunikáció helyét/szerepét, a fő órai tevékenységeket, az értékelés módját, az órán kívüli nyelvtanulási lehetőségeket és mindenképpen azokat a lépéseket, amelyeket a gyerekek önálló nyelvtanulóvá való felkészítése céljából tesznek (pl. (online) szótárak használata, szótanulási stratégiák, nyelvtanuló applikációk megismertetése, stb.). Mindez tudatosítja a tanárban azt, hogy ez egy kiemelten fontos tantárgy és gondosabb tervezésre készteti. Nem kritika a cél, hanem jogos „fogyasztói” elvárás, hiszen a 2020-as követelmény nem terv, hanem érvénybe lépett szabályozás.

A felmérés részletes eredményei ide kattintva megtekinthetőek.

Szülői Hang