Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.09.18

Nem minden gyermek tud részt venni a közétkeztetésben

menza--kalohirek.jpgA menzarendeletben „egészséges” címszóval, többek között előírták, hogy minimális sófelhasználással készítsék el a gyermekek elé kerülő ételt. Közfelháborodást keltett, hogy az ily módon megfőzött ételek állaga, íze több, mint minősíthetetlen, a rendeleten mégsem változtattak. Ugyanakkor nem figyeltek oda arra, hogy azok a gyermekek is megfelelőképpen tudjanak táplálkozni az oktatási- és képző intézményekben, akiknek speciális étrendre van szükségük.

Pedig erre vonatkozóan is rendelkezett a jogalkotó, két évvel ezelőtt. Az ombudsman is többször felhívta a minisztérium figyelmét arra (még 2012-ben és 2013-ban), hogy a speciális étkezési igényű gyermekeket elfelejtették a közétkeztetésben. Mivel a menzarendelt néven elhíresült jogszabályi rendelkezés megvalósításához nem rendelt a jogalkotó megfelelő pénzügyi keretet, sőt, a lehető legminimálisabb összegben határozta meg magát az igényt, előírva, hogy a közkonyháknak mennyiből kell kihozniuk egy-egy adagot, így a közétkeztetést nyújtó cégek nem képesek arra, hogy az ételallergiák szerinti, többféle menüsort összeállítsák.

Pedig a táplálékallergiában, és táplálékintoleranciában szenvedő gyermekek számára komoly veszélyforrást jelent egy hétköznapi, más gyermekek által büntetlenül fogyasztható menü elfogyasztása. A táplálékallergiák esetében ugyanis az immunrendszer idegen anyagként érzékel bizonyos élelmiszert, vagy élelmiszer összetevőt, ami fokozott ellenanyag termelődést eredményez. A leggyakoribb táplálékallergiák: tej, tojás, liszt, szója, dió, földimogyoró, hal, tenger gyümölcsei. Az allergia tünetei a legkülönbözőbbek lehetnek, az emésztőrendszeri panaszoktól kezdve a légúti elváltozásokon át az idegrendszeri panaszokon keresztül az ízületi gyulladásokig és izomfájdalmakig bezáróan. A táplálékintolerancia tünetei hasonlóak a táplálékallergia tünetcsoportjaihoz, de ezekben az esetekben nincs immunreakció, így a tünetek enyhébben jelennek meg. Intoleranciát a leggyakrabban a tej és tejtermékek, fruktóz, kávé, kakaó, banán, és bizonyos élelmiszer adalékanyagok válthatnak ki.

Ki szeretné, ha gyermeke ilyen tünetektől kellene, hogy szenvedjen, csak azért, mert a jogalkotó nem gondoskodik az ő megfelelő táplálkozásáról? A legsúlyosabb végkimenetel ugyanis az ételallergia esetén az ún. anafilaxiás sokk, amely az életet veszélyeztető keringés összeomlását jelenti.

Kijelenthetjük, hogy már negyedik éve nem történik semmi eme, gyermekeket érintő, égető mindennapi szükséglet kielégítésének biztosítására. És itt kell felhívni a figyelmet arra is, hogy vidéken még keserűbb a helyzet, mint a nagyobb városokban, ahol a képző intézmények menürendeléssel-házhozszállítással pótolni tudják a közétkeztetésben nem biztosítható speciális étrendet. Vidéken ez a lehetőség csak nagyon ritka esetben, vagy egyáltalán nincs meg. Ha meg is van, az annyira drága (a szállítási költségterhek miatt), hogy a legtöbb szülő (és a legtöbb vidéki-, ezen belül főként a falusi önkormányzat) megfizetni nem tudja.

4 évvel ezelőtt Szabó Máté ombudsman a kérdés megoldásával a minisztériumhoz fordult, és a minisztérium hozott is egy rendeletet, alig két év alatt, arra vonatkozóan, hogy az intézményeknek biztosítaniuk kell a speciális étkezést. A minisztériumi rendelet arra azonban nem tért ki, hogy miből, és így hogyan.

Az ombudsman már akkor feszegette azt a kérdést, hogy mivel az átszervezések (központosítások) következtében a legtöbb iskola állami fenntartóval rendelkezik, az állam kiemelt feladata a közétkezés – ezen belül a speciális közétkeztetés – biztosítása. A közétkeztetés szempontjából tehát az első számú felelős a speciális étkezés biztosításáért a területileg illetékes önkormányzat. Még akkor is, ha az önkormányzat szegény, és szűkös a költségvetése.

Részletek az említett ombudsmani Jelentésből:

„2013. január 1-jétől az egyes szakosított szociális és gyermekvédelmi szakellátási intézmények állami átvételéről és egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CXCII. törvény 71.§ (1) bekezdése a Gyvt. módosításával rögzítette, hogy az étkeztetést a települési önkormányzat köteles biztosítani az önkormányzat közigazgatási területén található nevelésioktatási intézményekben, amelyhez az állami normatívák, illetve az étkező gyermekek után fizetett térítési díjak biztosítják a fedezetet. A módosítást, egyben az iskolai gyermekétkeztetés ellátására vonatkozó szabályok újrafogalmazását, egyértelműsítését az tette szükségessé, hogy a köznevelésre vonatkozó szabályok értelmében 2013. január 1-jétől az iskolák fenntartójának személyében változás állt be, az önkormányzatoktól az iskolák fenntartói jogát átvette az állam.

A hatásköri fejezetben is említett új szabályozás szerint, ha a szülő (törvényes képviselő) eltérően nem rendelkezik, a nem állami fenntartó az általa fenntartott nevelésioktatási intézményben, a települési önkormányzat az általa fenntartott óvodában és a közigazgatási területén az állami intézményfenntartó központ által fenntartott nevelésioktatási intézményben, a fenntartó az egyéb állami fenntartású intézményben a gyermekek és a tanulók számára az óvodai nevelési napokon, illetve az iskolai tanítási napokon biztosítja a déli meleg főétkezést és két további étkezést.

Az étkeztetés biztosítására kötelezett önkormányzat e feladatának ellátásához a közigazgatási területén kívülről érkező gyermek, tanuló lakóhelye szerinti önkormányzattól hozzájárulást kérhet. Iskolai étkeztetésben részesülhet az a tanuló is, aki a napközit nem veszi igénybe. Az étkezések közül az ebéd külön is igényelhető. Ha a gyermekétkeztetést a települési önkormányzat biztosítja, úgy az intézményi térítési díjat a települési önkormányzat állapítja meg.

Mindemellett vizsgálatomban figyelemmel voltam az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 50. § (3) bekezdésére, amely rendelkezik arról, hogy a közétkeztetésben – különös tekintettel az egészségügyi, szociális és gyermekintézményekben nyújtott közétkeztetésre – az élettani szükségletnek megfelelő minőségű és tápértékű étkezést kell biztosítani. A Gyvt. 41. § (1) bekezdésében külön szerepel, hogy a gyermekek napközbeni ellátásaként többek között a családban élő gyermekek életkorának megfelelő étkeztetését kell megszervezni.

Mindezen jogszabályi hivatkozásokra figyelemmel nem elfogadható válasz álláspontom szerint, hogy az önkormányzat mindezidáig nem találta meg a megfelelő megoldást a panaszos által felvetett problémára.”

Láthatjuk: jogszabályok garmada rendelkezik arról, hogy a gyermekek számára, ha törik, ha szakad, a közétkeztetési rendszeren belül a speciális étkezés lehetőségét biztosítania kell az államnak, és/vagy az egyéb fenntartónak. A jogszabályok gyakorlati életbe való átültetése, módszertana, illetve gyakorlata pedig az elmúlt 4 évben mégsem valósult meg.

A szülők számára pedig marad még mindig az eldöntendő kérdés: koplal a gyermek, vagy csomagolok neki otthonról? …

Közben gondoljunk arra: a gyermekek a képző intézményeken belül kezdik el megtanulni a társadalomba való szocializációt. Ebből a lehetőségből azok a gyermekek, akik nem étkezhetnek társaikkal a menzán, kimaradnak. Hiszen – bárhol az intézmény területén – kibontják az uzsicsomagot, és megebédelnek. Míg a többiek, közösen az ebédlőben, ricsajban, de főleg: egymással beszélgetve táplálkozhatnak.  A speciális étrendszükségletű gyermekek ebből a lehetőségből ki vannak zárva.

De ez csak a legkisebb gond ebben a kérdésben. Az igazi probléma az a jogalkotói hozzáállás, amely négy év alatt képtelen volt megoldani ezt a, már akkor is égető helyzetet. Hiszen törvény kötelezi a jogalkotót arra, hogy a központi költségvetés terhére az intézményeket fenntartó önkormányzatok számára biztosítsa úgy a közétkeztetés, mint a speciális közétkeztetés lehetőségét, az ehhez szükséges költségek biztosítása révén.

A szülők pedig nem fordulhatnak közvetlenül a helyzet megoldásáért az egyébként felelős jogalkotóhoz, számukra csak az önkormányzatokkal (vagy a KLIK-el) való hadakozás az egyetlen lehetőség, ha gyermekeik számára biztosítani szeretnék a speciális étkezést, a közétkeztetési rendszeren belül. A jogalkotó a legtöbb esetben azzal hárít, hogy az önkormányzatok pályázhatnak a szükséges keret növelésére. Igen ám, csakhogy két évvel ezelőtt az állam kivonult az állampolgárok szociális ellátásának kötelezettségéből. (Ez a kötelezettség, mint alapjog, nem is szerepel az Alaptörvényben. Egyébként.)

Azzal, hogy az állam kivonult a szociális ellátások köréből, azt jelenti, hogy a központi költségvetésből e feladat biztosítására nem kapnak az önkormányzatok külön keretet, azt saját bevételi forrásaikból kell biztosítaniuk. Ha az önkormányzatok illetékességi területén a helyi adónemeket beszedni, a szegénység folytán lehetetlen, illetve, ha nincsenek az illetékességi területén nagyobb, tíz fő fölött foglalkoztató munkáltatók a maguk vállalkozási adóival, akkor az önkormányzat nem rendelkezik elegendő bevétellel ahhoz, hogy a szociális juttatásokon túlmenően a speciális közétkeztetés lehetőségét is biztosítsa a területén élő lakosság részére.

Szeptember van. Miért fontos ez? Mert a legtöbb önkormányzat ebben a hónapban pályázik a központi költségvetés felé, hogy a jövő évi költségkeretéből előleget igényeljen meg ahhoz, hogy az idén fennakadás nélkül tudja tovább folyósítani a szükséges szociális ellátásokat a családok részére. Ebből adódóan a jövő évi keretük máris ezzel az idei igényelt összeggel kevesebb lesz. A spirál soha nem fog megszűnni.

Szegény a lakosság, és szegényednek az önkormányzatok is.

Miből adódóan a gyermekek speciális étkezési szükségletének kielégítése és biztosítása a közétkeztetési rendszeren belül szintén, reménytelenül (és egyre reménytelenebbül) a távoli jövőbe tolódik.

Fotó: KALOhírek