Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.09.08

Oktatási menekültek a közoktatási rendszerben

illuzio.jpgIzgalmas összeállítást készített F. Szabó Kata a Vasárnapi Hírek részére a hazánkban egyre inkább divatossá váló magántanulói rendszerről. Hiszen a közoktatás olyannyira vált színvonal alattivá, hogy a szülők inkább veszik ki a gyermekeket ebből a rendszerből, mint hagyják, hogy elkallódjanak, vagy, hogy a kellő fejlesztést ne kaphassák meg.

A tavalyi tanévben már 10%-al emelkedett a magántanulói státuszban nyilvántartott tanulók száma hazánkban. 7 590 gyermekről beszélünk tehát, akik ma már nem a külön sport-, vagy művészeti tevékenységük miatt váltak magántanulóvá. E csoporton belül a középosztálybeli szülők gyermekeit, és az SNI, BTMN gyermekeket tartják, nagyobb számban nyilván.

Azok a szülők, akik nem otthonról dolgoznak, így nem tudják megoldani azt, hogy gyermeküket az iskolán kívüli oktatási rendszeren belül, saját maguk oktassák, megoldásként az ún. és egyre elterjedtebb tanulóközösséget választják. Ezeket a tanulócsoportokat a szülői csoportok hozzák létre, és ezekben a csoportokban szakemberek oktatják a gyermekeket, kiemelten odafigyelve a gyermekek egyéni igényeire. Természetesen vizsgakövetelmények itt is vannak. A vizsgát a gyermekek a területileg illetékes tanintézményben teszik le, ahová, egyébként, a rendszer követelményei szerint be vannak íratva, és ahonnan magántanulói státuszba jöttek ki.

A tanulóközösség szakemberei tartják az iskolával a kapcsolatot, ők közvetítenek a szülő-iskola és gyermek-iskola között is, valamint tájékozódnak az iskolai, előírt tananyag mibenlétéről, melyet ők nem tantárgynak, hanem elsajátítandó feladatnak tekintenek, és ebben a formában is adják át azt a gyermekek számára, elkerülve, hogy a gyermekekben kialakuljon a megfelelési kényszer. Ezekben a közösségekben pont ezért nincs bukás sem, mert nem a nem-tudást mérik a közösségen belül.

A magántanulói státusz törvényben való szabályozása azonban hazánkban még gyermekcipőben jár. Erről a kérdésről F. Szabó Kata Asbóth Mártont, a TASZ Magánszféraprojektjének vezetőjét kérdezte. A válasz rávilágít a probléma gyökerére:

„Nagy probléma az átláthatatlanság, az ország különböző területein a hatóságok másként ítélik meg, hogy mikor engedélyezik a magántanulóvá válást, és ez visszás helyzetet teremt. A jogbiztonság szempontjából és a szülők, tanulók érdekei védelme érdekében is fontos lenne, hogy egységes legyen a rendszer.”

 „A helyzet azért is bonyolult, mert különböző érdekek és jogok ütköznek a magántanulók esetében Asbóth Márton szerint. Egyrészt a szülő joga, hogy megválassza az ő világnézetének, meggyőződésének megfelelően azt a nevelést, amiben a gyerekét részesíteni szeretné.

„Ha úgy gondolja, hogy az ő gyerekének az felel meg a legjobban, ha magántanulóként otthon oktatják, akkor azt tiszteletben kell tartani. De ez konfliktusban van a tankötelezettség általános kötelezettségével, amelynek éppen az a célja, hogy a gyermekek hozzájussanak a fejlődésükhöz elengedhetetlenül szükséges oktatáshoz. Éppen ezért fontos azoknak a szerveknek a szerepe, amelyek megállapítják, hogy a gyerek megfelelően tud-e fejlődni magántanulóként, teljesíteni tudja-e azokat a követelményeket, amelyeket minden diáknak kell” – mondja Asbóth Márton, kiemelve: kényszeríteni erre senkit nem lehet. Úgy gondolja: az iskolai vizsga a tananyagból nem feltétlenül teljesíti be ezt a szerepet, hiszen nem vizsgálja például a gyermek fejlődésének más elemeit. Ugyanakkor az is igaz, hogy az iskolába járó gyerekeket is „egytől ötig terjedő skálán” értékelik, pedig a TASZ szakembere szerint ez az elavult szemlélet az ő esetükben sem jó.

Az önként választott magántanulói státusz mellett a magántanulók egy-egy külön csoportját alkotják a magatartászavaros, illetve az SNI, BTMN gyermekek. Az ő eseteikben ugyanis az iskolák gyakorolnak nyomást a szülőkre, annak érdekében, hogy gyermekeiket ne járassák be az oktatási intézménybe. Az SNI, BTMN gyermekek esetében mindez azért történhet meg, mert az ő fejlesztésüknek sikeressége az iskola számára törvényben előírt követelmény, ám ehhez a speciális fejlesztéshez megfelelő szakembereik nincsenek az iskoláknak. Ezért, valami faramuci megoldásból, nem megfelelő szakembert alkalmaznak, hanem eltanácsolják a gyermeket az iskolából. Természetesen az Oktatási Hivatal nem rendelkezik arról statisztikai kimutatással, hogy hány gyermek felvételi kérelmét utasították el, mint ahogyan arról sincs nyilvántartás, hány gyermek magántanulói státuszkérelmét utasították el az iskolák.

A TASZ szakembere elmondta az újságírónak:

„„Egészen felháborító, hogy az SNI-s vagy BTM-es tanulók oktatásáról ténylegesen sok helyütt nem gondoskodik az állam, holott ez kötelessége lenne. A jogszabály előírja, hogy ezt milyen rendszerben, milyen speciális képzettségű pedagógusokkal kellene megtennie. Gyakorlatilag a szülőkön verik le, hogy a rendszer nem működik, mert nincs kellő számú szakember. Azzal, hogy nyomást helyeznek a szülőkre, hogy legyen magántanuló a gyerekük, valójában eltüntetik őket az iskolarendszerből – oldja meg a szülő otthon a négy fal között a gyerek fejlesztését.

Ez elviselhetetlen teher, mert nekik kell készenlétben lenniük a nap 24 órájában, miközben sokszor nincs meg a szükséges szaktudásuk a fejlesztéshez. Ha szereznek szakembert, akkor azt nekik kell fizetni, ami nagy anyagi teher” – mondja Asbóth Márton, aki szerint azért nehéz ezekben az esetekben jogi megoldást találni, mert nagy a nyomás a szülőkön az iskola részéről, így inkább aláírják a papírokat, amit eléjük tolnak. Mivel ilyenkor formálisan a szülő kezdeményezte a magántanulói státuszba vételt, ez ellen már lehetetlen jogorvoslatért folyamodni.

Az iskolák ebbéli szakmaiatlanságának azonban nagy ára van. Mert nemcsak a vidék és főváros szeparálódik el még inkább egymástól, hanem a társadalmi osztálykülönbségek is bebetonozódnak, tekintettel arra, hogy a szegény családok a különórákat, a külön, iskolarendszeren kívüli fejlesztési lehetőségeket megfizetni nem tudják. Ha vidéken kényszeríti ki ezeket a gyermekeket az iskola, akkor ők csak kallódnak otthon.

Ez a tény pedig meghatározza a jövőjüket.