Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.09.13

A gyorsított szabálysértési eljárás gyakorlati problémái

paragrafus--1-.jpgKutatási eredmények azt igazolják, hogy majdnem minden gyermekkorú vagy fiatalkorú elkövetett már valamilyen szabálysértésnek vagy bűncselekménynek tekinthető cselekményt. Az ilyen esetek legnagyobb százaléka azonban olyan jelentéktelen, hogy a hatóságok nem is szereznek róla tudomást.

Az elzárással is sújtható szabálysértések közül a fiatalkorúak leggyakrabban tulajdon elleni szabálysértéseket követnek el, amelyek közvetlenül érintik az állampolgárokat, megingatva az alapvető biztonságba vetett hitüket. A bírósági tapasztalat azt mutatja, hogy számottevően megnőtt az elzárással is sújtható szabálysértések tetten ért elkövetőinek válogatás és mérlegelés nélküli szabálysértési őrizetbe vétele és ezzel együtt a tömeges gyorsított bíróság elé állítása.

Gyakran azt tapasztalhatjuk a gyakorlatban, hogy sorra veszik őrizetbe azon elkövetőket, köztük számos esetben fiatalkorúakat is, akik bagatell összegre (pl.: 100,- forint értékű túró rudira) követnek el szabálysértéseket, majd ennek következtében adott esetben két napot is őrizetben töltenek, mielőtt bíróság elé állításukra kerül sor.

A gyorsított bíróság elé állítás szabályai hazánkban a hatályos törvényi szabályozás alapján

A Szabs. tv. 124. § (1) bekezdése kimondja, hogy „A szabálysértési elzárással is büntethető szabálysértés32 miatt őrizetbe vett személyt a rendőrség a gyorsított bírósági eljárás lefolytatása céljából a bíróság elé állítja.” A jogszabályhely (2) bekezdése értelmében „A rendőrség a bíróság elé állítás időpontjáról haladéktalanul értesíti a sértettet, valamint gondoskodik arról, hogy a bizonyítási eszközök a tárgyaláson rendelkezésre álljanak. A rendőrség közli az eljárás alá vont személlyel, hogy milyen szabálysértés miatt és milyen bizonyítékok alapján állítja bíróság elé.”

A (3) bekezdés kimondja, hogy „A rendőrség ügyvédet rendel ki, ha az eljárás alá vont személynek nincs meghatalmazott ügyvédje. Az ügyvéd kirendelése ellen nincs helye jogorvoslatnak, de az eljárás alá vont személy – indokoltan, egy alkalommal – más ügyvéd kirendelését kérheti.” A (4) bekezdés szerint „A rendőrség az ügyvédet és a képviselőt a tárgyalás időpontjáról értesíti, gondoskodik továbbá arról, hogy az ügyet megismerhesse, illetve az eljárás alá vont személlyel a tárgyalás előtt érintkezhessen.”

A Szabs. tv. 125. § (1) bekezdése kimondja, hogy „A tárgyaláson a rendőrség képviselője az iratokat és a tárgyi bizonyítási eszközöket a bíróságnak átadja, ezt követően a feljelentést szóban terjeszti elő, valamint javaslatot tesz a büntetés mértékére.” A (2) bekezdés szerint „a bíróság nem tart tárgyalást, ha megállapítja, hogy az őrizetbe vétel feltételei nem álltak fenn, a 124. § (3) bekezdése szerinti ügyvéd a bíróságon nem jelent meg, vagy az őrizetbe vételtől több mint hetvenkét óra telt el.”

A (3) bekezdés akként rendelkezik, hogy „Ha a tárgyalás megtartásának nincs akadálya, a bíróság a feljelentés előterjesztése után meghallgatja az eljárás alá vont személyt, szükség esetén a sértettet, illetve a tanúkat. Ezt követően végzéssel megszünteti a szabálysértési eljárást, vagy megállapítja az eljárás alá vont személy felelősségét és büntetést szab ki, illetve intézkedést alkalmaz, rendelkezik a szabálysértési költség viseléséről és – ha annak e törvényben meghatározott feltételei fennállnak – az eljárás alá vont személyt a szabálysértéssel okozott kár megtérítésére kötelezi.” A (4) bekezdés szerint „A végzés kihirdetése után a rendőrség képviselője, az eljárás alá vont személy, a képviselője nyilatkozatot tesz arra vonatkozóan, hogy az ügydöntő határozattal szemben kíván-e fellebbezéssel élni.”

Az (5) bekezdés értelmében „Ha a rendőrség képviselője, az eljárás alá vont személy, illetve a képviselője a szabálysértési elzárás kiszabásával szemben fellebbezést jelent be és a bíróság az őrizetet meghosszabbítja, a bíróság az iratokat haladéktalanul felterjeszti a törvényszékhez.” A (6) bekezdés szerint „A fellebbezésre vonatkozó nyilatkozatokat követően a bíróság a végzését nyomban írásba foglalja és kézbesíti az eljárás alá vont személynek, az eljárás alá vont személy képviselőjének, valamint a rendőrség képviselőjének.”

A (7) bekezdés értelmében” Ha az ügy áttételének nincs helye és a tárgyalás alapján ügydöntő végzés meghozatalára nincs lehetőség, a bíróság a bíróság elé állítás keretében folytatott eljárást befejezi, az eljárást a 120. §-ban foglalt szabályok szerint folytatja le és lehetőség szerint az új tárgyalásra nyomban határnapot tűz.” A (8) bekezdés kimondja, hogy „Ha a közvetítői eljárásra utalás feltételei fennállnak, a bíróság az ügyet közvetítői eljárásra utalja és a továbbiakban az eljárást a 120. §-ban foglalt szabályok szerint folytatja le.”

A fenti szabályokon túl a törvény alábbi rendelkezéseit kell szem előtt tartani a gyorsított szabálysértési – köztük a fiatalkorúakkal szembeni – eljárások lefolytatása során:

A Szabs. tv. 73. § (1) bekezdése értelmében „A rendőrség szabálysértési elzárással is büntethető szabálysértés esetén a tetten ért eljárás alá vont személyt gyorsított bírósági eljárás lefolytatása céljából őrizetbe veheti. A tettenérésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni akkor is, ha a szabálysértés helyszínéről elmenekült elkövetőt a rendőrség az elkövetéstől számított negyvennyolc órán belül elfogja.” A jogszabályhely (2) bekezdése értelmében „A szabálysértési őrizet a bíróság érdemi végzésének meghozataláig, de – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – legfeljebb hetvenkét óráig tart, amelybe a szabálysértési őrizetet megelőző előállítás teljes ideje beleszámít. Az eljárás alá vont személyt nyomban szabadon kell bocsátani, ha a szabálysértési őrizet tartama alatt a bíróság a gyorsított eljárást nem folytatta le vagy nem szabott ki szabálysértési elzárást.” A (7) bekezdés – többek között kimondja –, hogy „a fiatalkorú szabálysértési őrizetbe vételéről a törvényes képviselőjét is értesíteni kell”.

A Szabs. tv. 29. § (2) bekezdés c) pontja értelmében „helyszínről elmenekültnek minősül az a személy is, aki a szabálysértés helyszínét a rendőrség kiérkezése előtt elhagyja, feltéve, hogy a rendőrség által a szabálysértés helyszínén beszerzett bizonyítékok alapján a személyazonossága és a holléte valószínűsíthető.”

Fontos rendelkezéseket tartalmaz a Szabs. tv. 27. § (1) bekezdése is, amely kimondja, hogy „fiatalkorú az, aki a szabálysértés elkövetésekor a tizennegyedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat még nem.” A jogszabályhely (3) bekezdése értelmében „fiatalkorúval szemben pénzbírságot vagy helyszíni bírságot csak akkor lehet kiszabni, ha a fiatalkorú annak megfizetését vállalja.” Erre lényegében a fiatalkorút nyilatkoztatni kell az eljárás során. Az (5) bekezdés értelmében pedig „fiatalkorúval szemben közérdekű munkát akkor lehet kiszabni… ha a határozat meghozatalakor betöltötte a tizenhatodik életévét.”

A fiatalkorúakkal szemben az általánostól eltérően kedvezőbb szabályok érvényesülnek a büntetések kiszabása során, ugyanis a) a szabálysértési elzárás leghosszabb tartama harminc nap, halmazati büntetés esetén negyvenöt nap, b) a pénzbírság legmagasabb összege ötvenezer forint, szabálysértési elzárással is büntethető szabálysértések esetén százezer forint, c) a helyszíni bírság legmagasabb összege huszonötezer forint.

A fentiekből következően bíróság elé állításra főszabály szerint szabálysértési elzárással is büntethető szabálysértések esetében van lehetőség, ha az elkövetőt a rendőrség őrizetbe veszi.

A törvény azonban a helyszíni bírság kiszabására jogosultak esetében is lehetővé teszi a bíróság elé állítást, ugyanis a Szabs. tv. 126/A. § (1) bekezdése kimondja, hogy „A 39. § (2) bekezdés e)-i) pontjában meghatározott személy szabálysértési elzárással is büntethető azon szabálysértések esetén, ahol a helyszíni bírság kiszabására jogosult, a szabálysértés elkövetésén tetten ért személyt az elkövetés helye szerint illetékes járásbíróságra előállíthatja.”

Természetesen ilyenkor nem a rendőrségnek, hanem az (1) bekezdésben meghatározott személynek kell gondoskodni arról, hogy a bizonyítási eszközök a tárgyaláson rendelkezésre álljanak, illetve ezen személyeknek kell közölni az eljárás alá vont személlyel, hogy milyen szabálysértés miatt és milyen bizonyítékok alapján állítja bíróság elé. A bíróság elé állítás másik lényeges feltétele az őrizetbe vétel, mely legfeljebb 72 óráig tarthat, és ha ezalatt az időtartam alatt a bíróság a gyorsított eljárást nem folytatta le, az őrizetbe vett személyt szabadon kell bocsátani.

A szabálysértési őrizet a feltartóztatásnál és az előállításnál erőteljesebb személyi szabadság korlátozással jár, erre tekintettel, továbbá arra a tényre, hogy a szabálysértés elkövetéséért való felelősséget még nem állapították meg, a Szabs. tv. szigorú feltételekhez köti alkalmazását, melyek az alábbiak: a) csak a rendőrség alkalmazhatja, b) jogalapja kizárólag elzárással is fenyegetett szabálysértés elkövetése, pontosabban az elkövetésen való c) tettenérés. A tettenérést kiterjesztően értelmezi a Szabs. tv. Az is tettenérésnek minősül, ha a szabálysértés helyszínéről elmenekült elkövetőt a rendőrség az elkövetéstől számított 48 órán belül elfogja. Ezért helye van őrizetbe vételnek, melynek d) oka kizárólag gyorsított bírósági eljárás lefolytatása lehet.

Egy fontos dolgot látni kell. A bíróság elé állítás, ezzel összefüggésben pedig az őrizetbe vétel nem kötelezettség, csak lehetőség, ugyanis például amennyiben a rendőrség, vagy az egyéb helyszíni bírság kiszabására jogosult személy az elzárással is büntethető szabálysértések esetében helyszíni bírság kiszabását tartja indokoltnak, úgy nem kerül sor őrizetbe vételre. Az őrizetbe vételt elrendelő határozattal szemben jogorvoslattal lehet élni, de ezt a bíróság a bíróság elé állítással egyidejűleg bírálja el, így gyakorlatilag 72 óráig valaki őrizetben maradhat adott esetben jogellenesen is. Ez véleményem szerint önkényes jogértelmezéshez, adott esetben „statisztikai megfontolásokból” indokolatlan őrizetbe vételekhez vezethet, amelyet kerülni kell.

Általában az őrizetbe vétel mellett döntenek, ha az eljárás alá vont személyt tulajdon elleni szabálysértésen érték tetten, vagy az elkövetőnek a „helyszínről való kivonása” szükséges, illetve ha a fiktív lakcímmel rendelkező visszaesőnek számít. Az őrizetbe vétel lehetősége gyakran a közbiztonsági helyzet megoldásának a kulcsa.

A szigorú törvényi határidőkből látható az is, hogy a bíróság elé állítás garanciája a bizonyítékok rendelkezésre állása illetőleg relatíve gyors összegyűjthetősége. A rendőrség, illetőleg a helyszíni bírság kiszabására jogosult személy feladata elsősorban annak biztosítása, hogy a bizonyítási eszközök a tárgyaláson rendelkezésre álljanak. Lényeges garancia az is, hogy a szabálysértési őrizet elrendeléséről az eljárás alá vont személy által megjelölt hozzátartozót, ennek hiányában más személyt, fiatalkorú esetén pedig a törvényes képviselőt is értesíteni kell.

A sértett tájékoztatása a bíróság elé állítás időpontjáról törvényi kötelező előírás, amelynek elmaradása az eljárás lefolytatásának akadályát képezi.

A szabálysértési eljárásban – egyébként is sajátos jellegének megfelelően – a védelemhez való jog sajátosan érvényesül. Az eljárás alá vont személynek képviselője – és nem védője – lehet, aki többnyire a képviselt jogait gyakorolja. A gyorsított eljárásban a képviselő részvétele nem csupán lehetőség, ugyanis a törvény kötelezővé teszi az ügyvédi képviseletet. Meghatalmazott ügyvéd hiányában a rendőrségnek ügyvédet kell kirendelnie az eljárás alá vont személy képviseletének az ellátására. Ez érthető, hiszen a rendelkezésre álló rövid idő alatt az őrizetben lévő személy saját maga, vagy laikus képviselővel nem feltétlenül tudja megfelelően ellátni a védelmet. A rendőrségnek értesítenie kell tehát a (kirendelt vagy meghatalmazott) képviselőt is a tárgyalás időpontjáról, valamint gondoskodnia kell arról, hogy az ügyet megismerhesse, s az eljárás alá vont személlyel a tárgyalás előtt érintkezhessen.46 (A törvény nem rendelkezik arról, hogy az egyéb jogosult által kezdeményezett bíróság elé állítás esetén kötelező-e az ügyvédi képviselet.)

A gyorsított eljárásban a bíróság az ügyet kizárólag tárgyaláson bírálhatja el. A tárgyalásra alapvetően a szabálysértési tárgyalásra vonatkozó szabályok vonatkoznak a befejezésére előírt 72 órás határidővel.

Az eljárások lefolytatása során érvényesülő specialitások

A Szabs. tv. 134. § (1) bekezdése szerint „a fiatalkorúval szemben a szabálysértési eljárást az életkori sajátosságainak figyelembevételével és úgy kell lefolytatni, hogy elősegítse a fiatalkorúnak a törvények iránti tiszteletét. A fiatalkorúval szemben alkalmazott büntetés vagy intézkedés célja elsősorban az, hogy a fiatalkorú helyes irányba fejlődjék és a társadalom hasznos tagjává váljék”. Ez a kötelezettség véleményem szerint a Szabs. tv. 21. §-ában szabályozott a büntetés kiszabása, az intézkedés alkalmazása körében szabályozott kötelezettség mellett, azzal párhuzamosan érvényesülő kötelezettség.

Lényeges az is, hogy amennyiben az eljárás adatai alapján a fiatalkorúval szemben előreláthatólag szabálysértési elzárás, közérdekű munka vagy pénzbírság kiszabására kerül sor, a meghallgatásától nem lehet eltekinteni. Ebből a szabályozásból a Szabs. tv. 134. § (7) bekezdésére is figyelemmel az is következik, hogy gyakorlatilag csak intézkedés kiszabására kerülhet sor tárgyalás mellőzéses végzés meghozatala útján.

Garanciális szabály az is, hogy a fiatalkorú törvényes képviselőjét, gondozóját a meghallgatásról, illetve a tárgyalásról azzal a felhívással kell értesíteni, hogy a fiatalkorú megjelenéséről gondoskodjék. Amennyiben a törvényes képviselő megjelenésének akadálya van, a gyámhatóság képviselőjét kell a fiatalkorú meghallgatásának időpontjáról értesíteni. A törvény rendelkezik arról is, hogy főszabály szerint a fiatalkorú törvényes képviselője jelen kell legyen a fiatalkorú meghallgatásakor.

Amennyiben a törvényes képviselő a szabálysértést a fiatalkorúval együtt követte el, illetve az érdekei a fiatalkorú érdekeivel egyébként ellentétesek, a törvényes képviselő a jogainak gyakorlásában akadályozva van, vagy a fiatalkorúnak nincs törvényes képviselője, vagy nem állapítható meg, hogy ki a törvényes képviselője, akkor a fiatalkorú meghallgatására a törvényes képviselője jelenléte nélkül is sor kerülhet. Ezekben az esetekben a gyámhatóság eseti gyámot kell kirendeljen.

A tárgyaláson megjelent gondozót a fiatalkorú életviszonyaira nézve minden esetben meg kell hallgatni, aki ezekre a körülményekre nézve a nyilatkozatot nem tagadhatja meg. A törvényes képviselő vagy gondozó részére a végzést, illetve határozatot kézbesíteni kell azzal, hogy a határozattal szemben jogorvoslattal élhet.

A törvény a szabálysértési hatóság diszkrecionális jogkörébe utalja annak eldöntését, hogy amennyiben indokoltnak tartja, a fiatalkorú védelembe vételét kezdeményezze az erre hatáskörrel rendelkező szervnél. Amennyiben azonban elzárással is sújtható szabálysértés elkövetése miatt kerül sor az eljárás lefolytatására eljárás alá vont fiatalkorú, vagy elzárással is sújtható szabálysértési tényállást megvalósított gyermekkorú esetében a szabálysértési hatóság, az előkészítő eljárást lefolytató szerv, vagy a bíróság a fiatalkorú, illetve gyermekkorú védelembe vételét kötelezően kell kezdeményezze az erre hatáskörrel rendelkező szervnél.

A törvény előírja azt is, hogy a tizennegyedik életévét be nem töltött, valamint fiatalkorú személyt törvényes képviselőjének jelenlétében és csak akkor lehet szembesíteni, ha a szembesítés benne nem kelt félelmet.

Elkövetési érték

Az egyik leggyakoribb probléma a gyorsított szabálysértési eljárásokban az értékek tisztázásához kapcsolódik. A szabálysértési hatóság – bár az utóbbi időben egyre kevesebbszer –, de gyakran nem tesz eleget az elkövetési értékek pontos tisztázásának (pl.: bicikli esetében lemarad az azon található gyermekülés értékének tisztázása, amely szintén jogtalan eltulajdonításra került). Ez a bíróságoknak azért jelent problémát, mert a Szabs. tv. 64. § (3) bekezdése szerint a szabálysértéssel okozott kár értékének megállapításához szakértő kirendelésére nincs lehetőség hivatalból, ráadásul ez a döntés éppen a gyorsított eljárás lényegével lenne ellentétes.

Ez az előkészítő eljárás során elkövetett „mulasztás” azt eredményezi, hogy a bíróság a szabálysértés elkövetése során nem tud pontos tényállást megállapítani, ennek következtében a sértett esetleges kártérítési igényének kérdésében sem tud érdemben döntést hozni, azt a Szabs. tv. 93. § (4) bekezdése alapján egyéb törvényes útra kénytelen utasítani, természetesen akkor, ha egyébként az ügyet el tudja bírálni, mert példának okáért az ellopott vagyontárgy nyilvánvalóan nem éri el a bűncselekményi értékhatárt. Mindezeken túl adott esetben éppen ezen figyelembe nem vett értékek miatt minősülhet bűncselekménynek az eljárás alá vont személy szabálysértésként elbírált cselekménye, mely természetesen a perújítás lehetőségét, annak potenciális veszélyét hordozza magában.

Az értékhatárok tisztázásakor a másik jelentős problémát véleményem szerint a nem kompetens személyektől kért értékmegállapítás esete jelenti. Gyakran olyan személytől kérnek értékmegállapítást az előkészítő eljárásban eljáró szabálysértési hatóságok, aki nem rendelkezik a szükséges hozzáértéssel, vagy nem állapítható meg az iratokból, rendelkezik-e a szükséges kompetenciával. Ez a probléma álláspontom szerint egy apró odafigyeléssel megoldható lenne, és az állampolgárok igazságszolgáltatásba vetett hitét is erősítené, nem beszélve arról, hogy talán az elkövetők is jobban meggondolnák a szabálysértési cselekmények elkövetését, ha azt tapasztalják, hogy tulajdon elleni cselekményeknél minden esetben kötelesek az esetlegesen kiszabásra kerülő pénzbüntetés mellett az okozott kárt is megtéríteni.

Üzletszerűség

Véleményem szerint a legnagyobb – mivel itt mérlegelés nélkül sem lehetne az eljárás lefolytatni – problémát az a sajnálatos módon még mindig megfigyelhető tendencia jelenti, miszerint a szabálysértési hatóság az előkészítő eljárások során nem vizsgálja az üzletszerűség, mint minősítő körülmény megállapíthatóságát minden esetben. Amennyiben mégis megállapíthatónak látja az üzletszerűséget, mely tényt sokszor az ügyről készített összefoglaló jelentés is tartalmaz, abban az esetben sem intézkedik – törvényi kötelező rendelkezés ellenére – a Szabs. tv. 45. §-ában írtaknak megfelelően az ügy haladéktalan áttétele iránt a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságokhoz.

Ezen problémáról érdeklődve kérdésemre több esetben is azt a választ kaptam, hogy a büntetőügyekben eljáró nyomozó hatóságok ilyen esetben nem hajlandóak elfogadni a szabálysértési hatóság álláspontját, minden esetben vagy a bíróság végzésére, vagy az ügyészség nyomozást elrendelő átiratára várnak.

Az üzletszerűség kapcsán pusztán arra szeretném még felhívni a figyelmet, hogy az üzletszerű elkövetés nem állapítható meg, amikor a terheltek a lopási cselekményeket alkalomszerűen, néhány órán belül követték el, mely körülmény tapasztalataim szerint szintén problémákat okoz a gyakorlatban. Itt jegyzem meg, hogy ehhez hasonló problémát jelent a dolog elleni erőszak megítélése is, melyről a dolgozatom későbbi részében még lesz szó.

Őrizetbe vételek és tettenérés

Általánosságban elmondható, hogy a gyakorlatban – sajnálatos módon igen sok esetben – pusztán a jogszabály szövegén, de nem szellemiségén alapul a szabálysértési őrizetbe vétel – amely súlyosan sérti a személyi szabadsághoz fűződő alapvető szabadságjogot. Kutatásom eredményeként arra jutottam, hogy az esetek döntő többségében legalább 16 órát töltenek őrizetben az eljárás alá vont személyek, ami azért első hallásra igen ijesztőnek tűnt számomra. Megjegyzem sok esetben az őrizetek tartamának meghosszabbodását az előállítások késedelme okozza. Az őrizetbe vételek kapcsán a tettenérések értelmezése igen fontos és sok problémát jelent a gyakorlatban.

A Kúria több elvi bírósági határozatban fejtette ki álláspontját a tettenérés feltételeiről a büntetőeljárás során. A Be. 127. § (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy a bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt bárki elfoghatja, köteles azonban őt a nyomozó hatóságnak haladéktalanul átadni, ha erre nincs módja, a rendőrséget értesíteni. Tettenérésnek az az eset minősül, ha az elkövető részben vagy egészben szemtanú jelenlétében viszi véghez a cselekményt és eközben vagy közvetlenül a végrehajtás után a szemtanú vagy az ő felhívására más személy a helyszínen vagy nyomon üldözés, menekülés során fogja el az elkövetőt anélkül, hogy szem elől tévesztette volna. A cselekmény elkövetése után a helyszínről észrevétlenül eltávozó elkövető utólagos felkutatása és elfogása tettenérésként nem értékelhető.

A törvény a tetten ért személy elfogásának módját nem határozza meg. Az „elfogás” kifejezés azonban értelemszerűen magába foglalja a tetten ért személy mozgási, cselekvési szabadságának korlátozását, ellenállásának leküzdéséhez, menekülésének megakadályozásához szükséges és elégséges erőszak alkalmazását. Nyilvánvaló, hogy a cselekmény jogszerűsége csak addig állhat fenn, amíg a cél elérése érdekében elkerülhetetlenül szükséges.

Kétségtelen, hogy a szabálysértési jog anyagi és eljárási szabályai egységes és önálló rendszert alkotnak. A szabálysértési felelősség azonban büntetőjogi jellegű és az eljárási szabályok is a büntetőeljárásra jellemző vonásokat mutatnak. A szabálysértések elbírálása során is alkalmazni kell tehát azokat a büntető anyagi és eljárási fogalmakat, szabályokat, amelyekről a szabálysértési törvény kifejezetten nem rendelkezik ellentétesen. Ezen esetek tükrében megállapítható, hogy a bűncselekményeknél a jogalkotó és a jogalkalmazó egyaránt szigorú követelményeket támaszt a tettenérés fogalmának meghatározása, illetve a tetten ért elkövető elfogása esetén, míg a szabálysértések esetén a jogalkotó jóval tágabb mozgásteret hagy a tettenérés szabályainak kitágításával, amely így a szabálysértési őrizetbe vételt jelentősen megkönnyíti.

A tettenérés fogalmát a Debreceni Járásbíróság már iránymutatásában értelmezte80, melyet a Debreceni Törvényszék állásfoglalásában megerősített. Az állásfoglalások lényege szerint a szemtanú jelenlétében elkövetett szabálysértés esetében alkalmazható a Szabs. tv. 73. § (1) bekezdésének II. mondata, mely kiterjeszti a tettenérés fogalmát. Amennyiben az ismeretlen elkövető szabálysértése elkövetésének nem volt szemtanúja, vagyis az ismeretlen elkövetőt nem érték tetten, úgy ezen jogszabályhely nem alkalmazható.

Ügyvédi képviselet

A kötelező, éspedig ügyvédi képviseletnek nincs más esete a Szabs. tv.-ben, mint a bíróság elé állításos eljárás. Ezért az eljárás alá vont személy pl. más ügyben való fogva tartása esetén a bíróság nem köteles védőről gondoskodni, mert ezen ügyekben csak a képviselet lehetősége áll fönn. A rendőrség általi kirendelésre vonatkozóan speciális (belső) szabályozás nincs, tehát a kirendelés megegyezik a büntetőügyekben követett gyakorlattal. E körben csak egy dologra érdemes odafigyelni, nevezetesen arra, hogy a Szabs. tv. 124. § (3) bekezdése ügyvéd kirendelését írja elő, vagyis amennyiben a szabálysértési hatóság ügyvédjelöltet rendelne ki, akkor a szabálysértési gyorsított eljárás lefolytatásának akadálya lesz.

Érdekes kérdés lehet az is, hogyan kell eljárni, ha az eljárás alá vont személy más védő kirendelését kéri. A Kúria joggyakorlat elemző csoportja erre a kérdésre azt a választ adta, hogy ilyenkor vizsgálni kell annak indokoltságát. Ebből következően a feltételek hiányában nem kötelező a más ügyvéd kirendelése iránti kérelemnek minden esetben eleget tenni. A kérelmet indokolni és az indokoltságot mérlegelni kell, ennek függvénye a döntés. Ha a döntés nem elutasító, az szükségszerűen egyrészt a korábban kirendelt ügyvédi képviselő felmentéséből, másrészt az új ügyvédi képviselő kirendeléséből áll. Közömbös, hogy ki volt a kirendelő, a szabálysértési törvény alapján – tévesen – egységes döntés a bíróságra száll. A bíróság tehát gondoskodhat új ügyvédi képviselő bevonásáról, amennyiben persze ez azonnal lehetséges. A Kúria megfontolandónak látja a kényszerhelyzet feloldását azzal, hogy ilyen körülmények között beálltnak vehetjük a „nem tart tárgyalást” helyzetét, melyben az eljárás általános szabályok szerinti folytatása következhet.

Sértett személye

Jelentős problémát okoz az is, hogy gyakran a sértett személye nem kerül megfelelően beazonosításra, így a tárgyalás megtartásának törvényi akadálya lesz a Szabs. tv. 124. § (2) bekezdése alapján. A leggyakrabban a földek tulajdonjogának tisztázatlansága – lényegében a tulajdoni lapok hiánya – miatt nem lehet a sértett személyét megállapítani. Ez persze természetesen a szabálysértések bűncselekményektől történő elhatárolását is érintheti (pl.: erdőben történt-e a jogellenes fakivágás). Gyakran olyan személy kerül sértettként nyilatkoztatásra a közvetítői eljárásra, akinek ezen nyilatkozat megtételében a jogosultsága nem tisztázott, így az eljárás alá vont személy közvetítői eljárásra irányuló hozzájárulása esetén az ügyben érdemi döntés hozatalára nincs is lehetőség.

Közvetítői eljárás

A Kúria e kérdésben nem a teljes, hanem az általában történő negálással értett egyet. A Kúria kifejtette, hogy a Szabs. tv. 125. § (8) bekezdése lehetővé teszi, hogy a bíróság közvetítői eljárásra utalja a bíróság elé állításos ügyet. Nem lehet azonban más álláspontra jutni, mint a büntetőeljárásban. Márpedig a 3. BKv. számú büntető kollégiumi állásfoglalás alapvetően azért mondta ki, hogy bíróság elé állítás esetében a közvetítő eljárás általában nem alkalmazható, mert a lefolytatásához szükséges idő nem áll rendelkezésre. A Kúria ezért úgy látja, hogy a szabálysértési eljárás mielőbbi lefolytatásához fűzött társadalmi érdek rendre megelőzi az egyéni érdekek érvényesülését.

A Kúria hangsúlyozza, hogy egyébként is mellőzhető a közvetítői eljárásra utalás a szabálysértés jellegére, az elkövetés módjára és az eljárás alá vont személyre tekintettel [Szabs. tv. 82/A. § (4) bekezdés c) pont], azaz a szabálysértési törvény sem ír elő feltétlen alkalmazandóságot, és ez a bíróság elé állítás kapcsán sincs másképpen. A bíróság elé állítás ráadásul – ide nem értve a helyszíni bírság kiszabására jogosult által történő változatot (Szabs. tv. 126/A. §) – őrizetbe vétellel jár [Szabs. tv. 73. § (1) bekezdés 1. mondat, 124. § (1) bekezdés], az önmagában sem kötelezően alkalmazandó őrizetbe vétel – kikövetkeztethető értelemszerű – célja pedig a várhatóan kiszabásra kerülő elzárás végrehajthatóságának biztosítása is. Ezek mögött jellemzően olyan szabálysértés áll, melynek jellegére és/vagy elkövetőjére tekintettel általában legális a közvetítői eljárásra utalás mellőzése.

Szabálysértési költség

Problémákat tárt fel a Kúria joggyakorlat elemzése abban a kérdésben is, hogy a szabálysértési költségbe betudható-e az eljárás alá vont személy ellen korábban folytatott büntetőeljárás során felmerült költség, sor került-e ilyen kötelezésre. A Kúria egyértelmű álláspontja szerint a bűnügyi költségből nem lehet szabálysértési költség, egyszerűen azért, mert a bűnügyi költségről rendelkezni kell a büntetőügyet lezáró – jellemzően a nyomozást/büntetőeljárást megszüntető – határozatban, valamint a szabálysértési törvény nem is tartalmaz ezzel ellenkező rendelkezést.

Tiltott prostitúció

Tipikusnak tekinthető probléma ezen szabálysértések elkövetésekor az, amikor az eljárás alá vont személy tagadásával szemben kizárólag az intézkedő rendőrök olyan tartalmú jelentése áll, miszerint „kisminkelten, kihívó ruhában sétált” az eljárás alá vont személy a helyszínen. Ilyen esetekben az intézkedő rendőrök meghallgatása nem mellőzhető a rendszerint tagadó eljárás alá vont személy védekezésének ellenőrzése érdekében. Álláspontom szerint ugyanis az, hogy valaki kihívó ruházatban sétál valahol és ráadásul ki is van sminkelve, önmagában nem alapozza meg a tiltott prostitúció szabálysértés elkövetésének kétséget kizáró módon történő megállapítását. Ilyen alapon véleményem szerint sok embert egy tipikus buli időszakban (például egy nagyobb egyetemi buli idején) őrizetbe lehetne venni. Erre tekintettel is indokolt a rendőr tanúk alapos kihallgatása az eljárás alá vont személy magatartásának pontos körülményeire. Ezek hiányában a bizonyítékok hiánya miatt álláspontom szerint nincs lehetőség a gyorsított eljárás lefolytatására.

A teljes tanulmány ide kattintva elolvasható.

Dr. Kálmánczi Antal