Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.09.09

A tartásdíj változásának szabályai

tartasdij-1.jpgAz új Ptk. Családjogi könyve a gyermektartásra vonatkozó régi szabályokat nagyvonalakban megtartotta, a kialakított bírói gyakorlatot a jogszabály részévé tette, és bevezetett néhány újdonságot.

A kiskorú gyermek tartására a szülő ezentúl nem a saját szükséges tartásának rovására, hanem annak korlátozásával is köteles. Ez csak formai, megfogalmazásbeli változás, ugyanakkor érvényben maradt az a rendelkezés, miszerint ezt a szabályt nem kell alkalmazni akkor, ha a gyermeknek a tartására kötelezhető más, egyenesági rokona van. Ez jelentheti azt is, hogy ha a különélő szülőnek nincs jövedelme, netán azt esetleg olyan ügyesen rejtegeti, hogy „nem fogható meg”, akkor a tartásdíjat lehet követelni a jómódú, de legalábbis magasnak számító nyugdíjjal rendelkező nagyszülőtől is.

Fontos újdonság, hogy megszűnik a tartásdíjfizetésre kötelezett szülő százalékos marasztalása, vagyis ezentúl nem a kötelezett fizetésének meghatározott százalékában kell a díjat megállapítani, hanem egy meghatározott összegben, igaz, hogy ezt a kötelezett jövedelmének 15-25 százalékából kiindulva kell kiszámolni. Új lehetőséget jelent a jogosult számára, hogy a kötelezett munkáltatója köteles a jogosult közvetlen kérésére tájékoztatást adni a kötelezett munkabérének és egyéb juttatásainak összegéről.

A tartásdíj automatikus emelkedésének biztosítását a jogalkotó úgy oldotta meg, hogy a bíróság - ha indokoltnak tartja - a tartásdíjat évente indexálhatja a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett éves fogyasztói árindex mértékével. Ez jobb megoldás, mint a szerződéses gyakorlatban kialakult infláció követés, mert a fogyasztói árindex változása jobban mutatja a gyermekkel kapcsolatos kiadások növekedését.

Az új Ptk. szerinti „indokolt szükséglet” jól kifejezi azt a jogelvet, hogy a gyermek részére fizetett tartásdíj nem lehet „szűkös tartás”, az nem azonosítható a létminimummal, hanem a gyermek valós igényeinek megfelelően egyéniesített, átlagos színvonalú tartásdíjat kell fizetnie a kötelezettnek. Az indokolt szükséglet fogalmát a törvény meghatározza, a tartásdíj mértéknek megállapításakor figyelembe kell venni a gyermek megélhetéséhez, egészségügyi ellátásához, neveléséhez és taníttatásához szükséges rendszeres kiadásokat.

Újdonság az a szerződéses gyakorlatban eddig is alkalmazott megoldást, miszerint lehetőség van a tartásdíjat egy meghatározott vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával biztosítani részben vagy egészben. Ez életszerű jogalkotói megoldás, hiszen a gyermekek lakhatását sokszor a felek utolsó közös lakóhelyén oldják meg. Ha ilyenkor a különélő szülő lemond a gyermekek javára a saját tulajdoni hányadáról, akkor ennek értékét a felek a tartásdíjba betudhatják, és így az apa vagy egyáltalán nem fizet tartásdíjat, vagy csak lényegesen kisebb összeget kell havonta teljesítenie.

A nagykorú, tovább tanuló gyermek tartására vonatkozó szabályozásban a legfontosabb változás, hogy a bírói gyakorlat által kialakított alapelvek maradéktalanul bekerültek a törvénybe. Így az a nagykorú, tovább tanuló gyermek jogosult a tartásra, akinek tanulóévei folyamatosak, azokban nincs indokolatlan megszakítás, és aki nem érdemtelen.

Az új Ptk. meghatározza, hogy mi minősül továbbtanulásnak. Ilyen az életpályára előkészítő szakképzettség megszerzéséhez szükséges oktatás vagy tanfolyam, a felsőfokú végzettségi szintet biztosító alap- és mesterképzés, valamint a felsőfokú szakképzés. Új szabály, hogy a tovább tanuló gyermek képzését, tanulmányait biztosító intézmény a tartásdíj fizetésére kötelezett szülőt – kérelmére – köteles tájékoztatni a tanulás fennállásáról vagy megszűnéséről. Ezentúl tehát nem hozható a szülő olyan megalázó helyzetbe, hogy még azt sem kérdezheti meg az egyetem tanulmányi osztályán, hogy a gyermeke letette-e a vizsgáit, bejár-e egyáltalán az előadásokra.

Bekerült a szabályozásba, hogy az a nagykorú gyermek, aki indokolatlanul nem tartja a kapcsolatot a szüleivel, érdemtelennek minősül. Ám akármennyire is érdemes valaki, és bármennyire is folyamatosak a tanulmányai, az új Ptk. abszolút korlátként állítja fel, hogy 25 éves kor felett már nem igényelhető tartásdíj.

A tartásdíjat a kérelem benyújtásától számított 6 hónapra visszamenőleg lehet igényelni. Abban az esetben, ha a jogosult igazolja, hogy a követelés érvényesítésével alapos ok miatt késlekedett, 3 évre visszamenőleg lehet követelni a meg nem fizetett tartásdíjat.

Mercz Ágnes