Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.09.05

Változnak a szakértő kirendelésére vonatkozó szabályok

paragrafus2..jpgA polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 2018. január 1-jével történő hatályba lépésével számos változás hoz majd a polgári eljárásjogban. A Pp. alapvető változást azzal vezeti be, hogy szakértői bizonyítás terminológia helyett a szakértő alkalmazása kifejezést használja, figyelemmel arra, hogy a szakértő a perben nemcsak a bizonyítás során vehet részt.

A régi Pp. szabályozása alapján vitatott volt, hogy a szakértő perbeli szerepe mennyiben hasonlít a tanúhoz, a szakértő mennyiben bizonyítási eszköz, illetve a bíróság segédszerve-e. A Pp. egyértelművé teszi, a szakértői bizonyítást bizonyítási módként, a szakértőt alanyi bizonyítási eszközként, a szakvéleményt pedig bizonyítékként szabályozza.

Figyelemmel arra, hogy a perfelvételi szakban főszabályként nem kerülhet sor a bizonyításra, kérdéses, hogy mit jelent a szakértő rendelkezésre bocsátása a perfelvétel során. A régi Pp. a szakértő kirendelését csak bizonyítás céljából tette lehetővé. A Pp. 300.§ (1) bekezdése újításként bevezette annak a lehetőségét, hogy a szakértő alkalmazására már a perfelvételi szakban lehetőség legyen, de ennek semmilyen részletszabályát, az azokkal kapcsolatos kötelezettségeket és elmulasztásának jogkövetkezményeit nem határozta meg. Speciális szabályként a 308. § (3) bekezdése rendelkezik arról, hogy a jogvita kereteinek meghatározása esetén írásbeli szakvélemény helyett célszerű a szakértőt a tárgyalásra idézni, arra már speciális rendelkezés nincs, hogy pontosan milyen szabályok alapján kell eljárni a szakértő meghallgatása során. Speciális rendelkezés hiányában az általános szabályokat kell figyelembe venni.

Ha a perfelvétel során szakismeret nélkül a perben jelentős tényállítások meghatározása sem lehetséges, nem lehet megállapítani, hogy az érvényesített jog alapjául szolgáló tényeket a fél milyen alapon vitatja, akkor szakismeret hiányában még a jogvita kereteit sem lehet meghatározni. Szükséges a jogvita szakmai szempontú mibenlétének meghatározása, a szakmai ténykérdések azonosítása. A bíróságnak ebben az esetben fel kell hívnia a figyelmet a szakértő alkalmazásának szükségességére és arra, hogy a perfelvételi nyilatkozatok milyen tényállítások tekintetében hiányosak, nem kellően részletezettek. Ezzel a fél olyan helyzetbe került, hogy ezen tényállítások körében tud kérdést feltenni a szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványában. Nyilvánvaló, hogy a jogvita kereteinek tisztázását a fenti okok miatt sem a magánszakértői vélemény, sem a más eljárásban kirendelt szakértői vélemény elősegíteni nem fogja.

Ha a fél a perfelvételi szakban nem indítványozza a szakértő kirendelését, vagy a szakértő díját nem előlegezi a jogvita kereteit nem sikerül meghatározni. A bíróság ebben az esetben nem szüntetheti meg a pert, a Pp. ugyanis ilyen permegszüntetési okot nem határoz meg, a fél perfelvételi nyilatkozatait hiányos tartalmuk szerint, a rendelkezésre álló peranyag alapján kell elbírálni, figyelmeztetni kell a feleket a perfelvétel lezárására, a nyilatkozataik megtételére, majd a perfelvétel lezárását követően lehetőség van nyomban megtartani az érdemi tárgyalást és bizonyítás lefolytatása nélkül a pert elbírálni [Pp. 276. § (5) bekezdés].

Ha a szakértő alkalmazására bizonyítás céljából, a perben jelentős tény miatt kerül sor, akkor a félnek a szakértő alkalmazására vonatkozó bírósági tájékoztatást követően a magánszakértői vélemény benyújtását, más eljárásban kirendelt szakértő szakvéleménye felhasználását vagy szakértő kirendelését kell indítványoznia. A fél kötelezettsége ebben az esetben a perfelvétel során kizárólag az indítványozásban áll, a szakértői véleményeket csatolnia a bizonyítási indítványhoz nem kell. A magánszakértői vélemény, más eljárásban kirendelt szakértő szakvéleményének benyújtásának az érdemi tárgyalási szakban van helye, miután a bíróság a perfelvételi szakban előterjesztett bizonyítási indítványnak helyt adott. Az érdemi tárgyalási szakban ugyanis a jogvita keretei már meghatározottak, szakértő alkalmazására kizárólag bizonyítás céljából kerülhet sor.

Szakértőként az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. törvény (a továbbiakban: Szaktv.) szerinti szakértőt vagy az abban meghatározott eseti szakértőt lehet alkalmazni.

A Pp. a szakértő alkalmazásának három egyenrangú módját szabályozza. A szakértő alkalmazása lehetséges a fél megbízása alapján eljáró szakértő szakvéleményének benyújtásával (Pp. 302. §), más eljárásban kirendelt szakértő alkalmazásával (Pp. 306. §) vagy szakértő kirendelésével (Pp. 307- 308. §). A Pp. 300.§ (3) bekezdése azért említi kizárólag a fél megbízása, vagy kirendelés esetén alkalmazott szakértőt, mert olyan más eljárásban készített szakvélemény használható fel, amelyet kirendelt szakértő készített, magánszakértő más eljárásban adott szakvéleménye a polgári perben bizonyítékként nem használható fel.

A Szaktv. szakértő személyére, eseti szakértőre vonatkozó rendelkezései feltétlenül irányadóak a szakértő kirendelése esetén. Azt, hogy ezek a rendelkezések miként érvényesülnek a magánszakértő alkalmazása esetén, az adott alkalmazási mód részletes szabályainak bemutatása körében kerül ismertetésre. Ugyanakkor a bíróság a szakértő alkalmazásának bármely módját fogadja el, a szakértő alkalmazása során a Szaktv. rendelkezéseit a Pp. szakértő alkalmazására vonatkozó szabályaival együtt kell figyelembe vennie.

A szakértő alkalmazásának három módja párhuzamosan nem alkalmazható, a Pp. tiltja a szakvélemények többszörözésének lehetőségét. Ha a fél szakértővel kíván bizonyítani, az alkalmazási módok közül választania kell, a Pp. nem engedi meg, hogy a fél egy adott szakkérdés vonatkozásában párhuzamosan vagy egymást követően különböző módon igénybe vett szakértővel joghatályosan bizonyítson, az egyik alkalmazási mód kizárja a többi alkalmazási mód igénybevételét. A kirendelt szakértő a szakértő alkalmazásának végső módja, mert ha a magánszakértő vagy a más eljárásban kirendelt szakértő alkalmazása sikertelen volt, az így beszerzett magánszakértői vélemény vagy szakvélemény aggályos a perben nem vehető figyelembe, szakértő kirendelésének van helye.

A Pp. kifejezetten kimondja, hogy szakértő csak indítványra alkalmazható, a bíróság a szakértőkkel kapcsolatos olyan perbeli cselekményt, amelyet a fél indítványozhat, hivatalból csak akkor jogosult elvégezni, ha a szakértőt hivatalból rendelte ki, vagy az adott perbeli cselekmény körében ezt a törvény külön kimondja. Ilyen a kizárási ok figyelembevétele, a kirendelt szakértő felmentése a jogszabályban megjelölt okból, a szakértő kirendelése vagy felmentése esetén más szakértő kirendelése. A bíróság a szakértővel kapcsolatban semmilyen más esetben hivatalból nem intézkedhet, ha a szakértő kirendelése nem hivatalból került sor.

Magánszakértő alkalmazása

A Pp. normaszövegében a szakértő fogalma alá mind a magánszakértő, mind a kirendelt szakértő tartozik. Ahol a Pp. csak a kirendelt szakértőre vonatkozó szabályokat tartalmaz, ott a „kirendelt szakértő” megjelölést alkalmazza. A Pp. értelmében a magánszakértői vélemény kirendelt szakértő szakvéleményével, valamint a más eljárásban kirendelt szakértő szakvéleményével teljesen egyenrangúvá vált.

A magánszakértői vélemény jogi megítélésével kapcsolatos fejlődés napjainkig és tulajdonképpen a Pp. hatályba lépéséig addig jutott, hogy a magánszakértői vélemény bizonyítékként történő elfogadása mellett vizsgálták annak bizonyító erejét és a kirendelt szakértő szakvéleményéhez való viszonyát. A Kúria a BH2012.175. számú esti döntésében iránymutatást is adott, hogy a bíróságnak a fél által beszerzett magánszakértői véleményt a szabad bizonyítás keretén belül értékelnie kell. A fél által beszerzett igazságügyi szakértői véleményt a bíróság a szabad bizonyítás keretén belül értékelni köteles.

A magánszakértői vélemény megállapításai alkalmasak lehetnek a perszakértői vélemény aggályossá tételére, bizonyító erejének lerontására, ezért ha az ellentétben áll a bíróság által kirendelt szakértő véleményével, nem mellőzhető azok ütköztetésével az ellentmondások feloldásának megkísérlése, ennek eredménytelensége esetén pedig - a fél kérelme alapján - ebben a körben további bizonyítási eljárás lefolytatása.

Indokolásában kifejtette, hogy a magánszakértői vélemény nem egyszerűen a fél - szakmai kérdésben tett - előadása, hanem olyan egyedi, a régi Pp. 166. §-ának (1) bekezdésében nem említett sui generis bizonyítási eszköz, amelyet a bíróság a szabad bizonyítás [régi Pp. 3. § (5) bekezdés] keretén belül értékelni köteles. A magánszakértői vélemény megállapításai alkalmasak lehetnek arra, hogy a perszakértői véleményt aggályossá tegyék, annak bizonyító erejét lerontsák. Amennyiben a bíróság által kirendelt és a magánszakértő véleménye között ellentmondás mutatkozik, azokat a szakvélemények ütköztetésével fel kell oldani. Ennek célszerű módja lehet a perszakértő szakértőként, valamint a magánszakértő tanúként történő együttes meghallgatása. Ha ez nem vezet eredményre, a bíróságnak - a bizonyításra kötelezett fél kérelmére - újabb perszakértőt kell kirendelnie.

A Pp. szabályai alapján tehát a bíróság köteles elfogadni, ha a fél a perben jelentős tény megállapításához, megítéléséhez szükséges tényt a megbízása alapján eljáró szakértő által készített szakvélemény benyújtásával kívánja bizonyítani. A jövőben a Pp. nem teszi lehetővé, hogy a felek a magánszakértői véleményt a perben kirendelt szakértő szakvéleményének megdöntése, aggályossá tétele érdekében használják fel. A félnek a bizonyítási indítványa előterjesztését megelőzően döntenie kell arról, hogy magánszakértő vagy kirendelt szakértő útján kíván-e bizonyítani, döntését nem változtathatja meg a későbbiekben.

A Pp. nem engedi, ha a fél a kirendelt szakértő alkalmazása mellett döntött, a kirendelt szakértő alkalmazását követően, a már elkészített szakvéleménnyel szemben nyújtson be magánszakértői véleményt. Ha a tilalom ellenére mégis benyújtja, az a perben nem vehető figyelembe. Ha a fél a magánszakértői vélemény mellett döntött, az a kirendelt szakértő szakvéleményével teljesen egyenrangú, ugyanolyan bizonyító ereje van, mint a perben kirendelt szakértő szakvéleményének.

A magánszakértő alkalmazása esetén is figyelembe kell venni a Szaktv. 4. §-át, a magánszakértőként kirendelhető szervek és személyek körét illetően. Annak sincs akadálya, hogy magánszakértőként a fél eseti szakértő alkalmazzon, ha annak a Szaktv. 4. § (4)-(6) bekezdésében írt feltételei teljesülnek és ezekre a szakértő alkalmazását indítványozó fél indítványa előterjesztésekor alappal hivatkozik.

Az eseti szakértő alkalmazásának két - II. Fejezetben kifejtett- esetkörei közül magánszakértő alkalmazása esetén csak akkor van lehetőség eseti szakértő igénybevételére, ha igazságügyi (bejegyzett) szakértő ad megbízás alapján szakvéleményt olyan szakterületen, amely nem szerepel a 9/2006. (II.27.) IM rendeltben. Ebben az esetben a magánszakértő bejegyzett igazságügyi szakértő, szükségtelen a Szaktv. 4. § (5) bekezdése szerinti alávetési nyilatkozat megkövetelése, hiszen nyilatkozat nélkül is meg kell tartania az igazságügyi szakértőkre vonatkozó etikai és fegyelmi követelményeket, attól függetlenül, hogy olyan szakterületen ad szakvéleményt, amit a rendelet nem tartalmaz, mert ez a tevékenysége is igazságügyi szakértői tevékenységnek minősül [Szaktv. 2. § 8. pont], így a Szaktv. hatálya alá tartozik, a szakértőnek a jogszabályokat és a szakmai követelményeket meg kell tartania és legjobb tudása szerint köteles eljárni.

Bár a Pp. a magánszakértő alkalmazását a szakértő kirendelésével egyenrangú lehetőségként szabályozza, ugyanakkor a Szaktv. speciális rendelkezéseire figyelemmel előfordulhat, hogy ténylegesen mégsem valósul meg a szabad választás lehetősége. Erre akkor kerülhet sor, ha a bizonyító fél magánszakértő alkalmazását indítványozza, de a perben jelentős szakkérdés megválaszolásához elengedhetetlen, hogy a magánszakértő a bizonyító fél ellenfelének személyes adatait is kezelje. A kirendelt szakértő a Szaktv. 40. § (1) bekezdése alapján, előzetes engedély nélkül jogosult a tevékenysége során rendelkezésére bocsátott vagy tudomására jutott személyes adatok kezelésre, ezzel szemben a magánszakértő a magánszakértői vélemény elkészítése során rendelkezésére bocsátott vagy tudomására jutott személyes adatokat a megbízás teljesítése céljából csak az érintett személy előzetes írásbeli hozzájárulásával jogosult kezelni. A hozzájárulás megadását vélelmezni vagy kiterjesztően értelmezni nem lehet [Szaktv. 53. § (1) bekezdés].

Ebből az következik, hogy ha a bizonyító fél ellenfele megtagadja az előzetes írásbeli hozzájárulás megadását, úgy a perben ténylegesen annak ellenére nem lehetséges a magánszakértő alkalmazása, hogy a Pp. erre lehetőséget biztosít. Ha ugyanis a magánszakértő előzetes hozzájárulás nélkül személyes adatot használ fel vagy kezel, akkor a magánszakértői vélemény jogsértő, a perben főszabályként bizonyítékként nem használható fel, csak a Pp. 264. § (4) bekezdésében meghatározottak mérlegelve.

A felek indítvány nélkül nem nyújthatják be a magánszakértő véleményét, ha a magánszakértő alkalmazására bizonyítás céljából -perben jelentős tény- megállapítása miatt kerül sor, akkor a félnek a szakértő alkalmazásának szükségességére vonatkozó bírósági tájékoztatást követően a magánszakértői bizonyítást indítványoznia kell a perfelvételt lezáró végzés meghozataláig.

A magánszakértői vélemény benyújtásának indítványozása bizonyítási indítványnak minősül, ezért a bizonyítási indítványra vonatkozó általános szabályoknak kell megfelelnie, meg kell jelölni benne a bizonyítani kívánt tényt, a bizonyítási eszközt, a bizonyítási módot és röviden indokolni kell annak bizonyításra való alkalmasságát. Az indítványban meg kell jelölni a szakértő személyét, figyelemmel kell lennie arra, hogy olyan szakértőt bízzon meg, akinek a szakterületébe tartozik a szakértő alkalmazását szükségessé tevő különleges szakértelmet igénylő kérdés. Erre a 9/2006. (II.27.) IM rendelet és a 282/2007. (X.26.) Korm. rendelet szabályait kell figyelembe venni. Ha eseti szakértőt kíván alkalmazni a perben jelentős szakkérdés megítéléséhez arra is külön utalnia kell. Az indítványban nem kell feltüntetni a szakértő által megválaszolandó kérdéseket. Magánszakértői vélemény esetében ugyanis a szakértőnek nem a bíróság által végzésében meghatározott kérdésekre kell válaszolnia, hanem a fél megbízásának megfelelően, a fél által szolgáltatott adatok alapján kell eljárnia.

Az indítványozás joga a bizonyító felet illeti meg, akinek érdekében áll, hogy a bíróság a magánszakértővel bizonyítandó tényeket valónak fogadja el. Ha több bizonyító fél van a bizonyító feleknek egyetértésre kell jutniuk a magánszakértő személyét illetően, egyetértés hiányában nincs helye magánszakértő alkalmazásának. A Pp. a bonyolultság elkerülése és a bizonyítási eljárás egyszerűsítése érdekében nem engedi meg a magánszakértői vélemények halmozódását, akkor ha ugyanaz a szakkérdés tekintetében több bizonyító fél van.

Mit tehet a bizonyító fél ellenfele?

Ha a bizonyító fél magánszakértő alkalmazását indítványozta, akkor a bizonyító fél ellenfele is csak magánszakértői vélemény benyújtását indítványozhatja (Pp. 302. § (3) bekezdés) és nincs lehetősége perben kirendelt szakértő alkalmazására. A magánszakértői bizonyítást végig kell vinni és csak akkor kerülhet sor szakértő kirendelésére, ha magánszakértői vélemény/vélemények aggályosak. Ha a bizonyító félnek több ellenfele van, akkor ők is csak egy magánszakértőt alkalmazhatnak, mindkét oldalon csak egy magánszakértő állhat a perben.

A Pp. a magánszakértő alkalmazásakor is egyértelművé teszi a szakértői vélemények többszörözésének tilalmát, amikor kimondja, hogy kirendelt szakértő vagy más eljárásban kirendelt szakértő alkalmazásának az indítványozása esetén ugyanazon szakkérdés vonatkozásában már nincs helye magánszakértő alkalmazásának [Pp. 302. § (5) bekezdés].

A teljes tanulmány, eljárásjogon belüli történelmi tényekkel, adatokkal, ide kattintva elolvasható.

Dr. Schwalm Andrea