Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.08.31

A PAS célszemély is PAS induktorrá válhat

burnout-matchesss.jpgA PAS évekig, évtizedekig zajló folyamatában a PAS célszemély is nagyon könnyen PAS induktorrá válhat. Hogy ez mikor következik be, a PAS célszemély személyiségének erősségétől függ. Megtörtént esetek nyomvonalán haladok gondolataimmal.

A PAS (Szülői Elidegenítés Szindróma) éveken, évtizedeken keresztül zajlik, és húzódik, majdnem mindig addig tart, amíg a PAS-ban szereplő gyermek be nem tölti a 18. életévét, illetve, amíg a PAS gyermek önmagától logikus gondolkodásra, és felelős döntésre nem válik képessé. Azaz: addig tart, amíg a PAS gyermek képessé válik arra, hogy leváljon a PAS induktorról, és függetlenítse nemcsak önmagát, és gondolkodását, de életét is tőle. Abban az esetben, ha a PAS célszemély személyisége és kitartása meggyengül e folyamat közben, a PAS a gyermek felnőtt életére is áthúzódhat.

Át is húzódik.

A PAS induktor cselekedeteinek mozgatórugóról a tőlem okosabb szakemberek több tanulmányt is megjelentettek már - sajnos eddig csak kevés számban, és többnyire angol nyelven -, de nem is erről írok. A PAS célszemély abban a pillanatban válik PAS célszeméllyé, amikor úgy dönt: egy nappal sem fog tovább a PAS induktor kénye-kedvének, rendelkezéseinek, pofonjainak, fojtogatásainak, és ütlegeinek megfelelni. Ugyanez a helyzet abban az esetben is, ha a PAS célszemély nem tűri tovább a PAS induktor költekezési kedvét, uralkodási vágyát, pszichikai manővereit, illetve szabados szexuális életét. A PAS induktor azon a napon válik gyakorlatilag PAS induktorrá, amikor elveszíti hatalma, uralma tárgyát. Hiszen akkor már ezer éve csak tárgyként kezeli partnerét. Vágyai, kívánságai teljesítőjének, saját uralma kifejező eszközeként. Ezért válik a PAS célszemély célszeméllyé, mert a PAS induktor, akinek uralma fölötte megingott, gyűlöletét, haragját, és mérhetetlen bosszúvágyát rá irányítja.

Mert ez bizony tény, kérem. A PAS induktor már gyermek nélkül is felismerhető a kapcsolaton belül. Egy közös, félreérthetetlen jellemvonása van: uralkodni vágyik. Irányít, önmagát helyezi a középpontba, a másik igényeiről, vágyairól, létezéséről nem, vagy alig vesz tudomást - kizárólag akkor, ha azzal a saját vágyait elégítheti ki. A PAS induktor már gyermekként királylány/királyfiként él, mert így engedik élni, erre nevelik őt a szülei (ezért jó partnerek a PAS induktor szülei és családja a PAS induktor törekvéseinek. Hiszen az ő kicsi királylányuknak/királyfiuknak, amíg élnek mindent meg kell adni, amire az csak rátátja a száját. Ha a volt partnerének lelkét kell megölni, a szakítást követően, hát partnerek abban is. Hiszen az ő kincsüket nem lehet elhagyni. Az ő kicsi kincsüket értékelni kell. Ha ezt nem teszi meg, hát vesszen).

Társául ennek okán a PAS induktor már gyermek nélkül is, mindig olyan személyt választ, aki gyengébb, ingatagabb személyiség, mint ő, engedékenyebb, és kompromisszum készebb nálánál. Pontosan ez az a momentum, ami a PAS célszemélyt áthúzza a PAS induktor oldalára: az irányítási vágy. Amikor a PAS célszemély is a tudatára ébred annak, hogy ő akarja irányítani a saját életét. Ez egy jeges, lelket felemésztő pillanat a PAS célszemély életében: nem küzd tovább. Úgy dönt: a gyermekei pont elég nagyok, pont elég okosak ahhoz, hogy önállóan döntsenek, önállóan utazzanak. Hozzá. ... Első lépésként nem küzd tovább. Következő lépésben vár, a gyermeke/gyermekei viszontlépésére. Ez egy esetben sem, illetve, csak nagyon ritkán történik meg.

A változás ugyanis kizárólag a PAS célszemély gondolkodásában, és életében történik meg. Sem a PAS induktor nem változtat az addigi viselkedésén és gondolkodásán, sem pedig a PAS gyermek nem változtat azon, párhuzamosan a PAS célszemély gondolkodásának változási ütemével. Az évek alatt ez ugyanis rögzült, és védekezésként (mármint a gyermekek számára) nagyon jól be is vált. Miért változtassanak hát rajta? A PAS célszemély ugyanakkor változtat a hozzáállásán, és a sarkára áll.

Itt és ekkor hibázik egy hatalmasat. Egyrészt, mert úgy gondolja: gyermekei látják, hogy ő mégis erős, hogy ő egyenes gerinccel állhat eléjük. Úgy dönt tehát: innentől ő irányítja az életét, nem hagyja, hogy önmagát, érzelmeit és mentális közérzetét a PAS induktor befolyásolja. Pedig továbbra is befolyásolja, hiszen a dacra és a további, most már néma hadviselésre kényszerítette őt - ám ezt a PAS célszemély nem látja.

Ugyanakkor elkezdi a gyermekeit hibáztatni azért, hogy azok nem látják, mi zajlik körülöttük, mert nem kíváncsiak már rá. Miért is volnának? A PAS induktor keresi kényüket-kedvüket, hiszen hogyan máshogyan édesgetné magához őket? Modern cukros bácsik? Ez az élethelyzet bizony hasonlít. A PAS induktor a magához édesgetés mellett az önmaga sajnáltatását is a fegyvertárába helyezi, ily módon, ha a PAS gyermek egyszer-egyszer mégiscsak kíváncsinak érezné magát a PAS célszemély megismerésére, akkor azonnal árulónak fogja érezni magát, és hatalmas lelkiismeret furdalással kell, hogy éljen, a PAS induktorral szemben. Aki, előhúzva a személyiségének rejtett bugyraiból a szent mártírt, még rá is erősít gyermeke lelkiismeret furdalására. "Én mindent megtettem érted, mindent megadtam neked, és ez a hála? ...."

A PAS célszemély mégis miért válhat PAS induktorrá? Azzal, hogy elvárja a gyermekeitől a logikus, és értelmes, a PAS induktor befolyásától mentes gondolkodást. Ilyenjük ugyanis a PAS gyermekeknek nincs. A PAS célszemély mégis úgy dönt: évekig próbálkozott hetente a kapcsolattartás létesítésével, utazott, vásárolt az alkalmakra, de a kapun sem engedték be, akár fizikai erőszaktól sem riadva vissza. A gyámhivatal nem volt ebben partner, lévén a PAS induktor lakóhelyén élnek ők is, és hát - ha az nem nagyváros -, ott mindenki ismer mindenkit, és az ember nem kakil oda, ahonnan eszik. Ergo: a helyi gyámhivatal mindig a helyi PAS induktor mellé áll. Vagy azért, mert osztálytársak, barátok, szomszédok, stb. voltak, vagy azért, mert ugyanezek voltak az ő szüleik. Vagy éppen, a PAS induktor rokona az ő főnökük, az állásukat pedig féltik. A mai világban ez valahol érthető is.

Általában 5-10 év az (a PAS célszemély személyiségének erősségétől függően), amikor a PAS célszemély mindezt a szélmalomharcot megelégeli. Ennyi idő pontosan elég arra, hogy a gyermekek akkorra már döntésképessé váljanak, illetve, hogy belépjenek a kamaszkorba, amikor már nyűgnek érzik a PAS célszemély életben létét is. Hiszen kamaszkorban a barátok a fontosak a gyermekek életében, nem pedig az a személy, aki más településen él, akihez utazni kell (strandolás, pláza helyett, stb.). Ez így is van jól, hiszen a gyermeknek, az egészséges személyiségfejlődése érdekében szüksége van arra, hogy a saját társadalmi életét kialakítsa önmagának, maga körül. és ebbe a törekvésbe nem fér bele egy "alkoholista, agresszív, ledér, szexuálisan szabados életet élő", stb., különélő szülő, és a vele való kapcsolat tartása. Hiszen a PAS induktor tényként elhitette velük addigra, hogy az általa a PAS célszemélyre aggatott jelzők igazak. Miért is kételkednének ebben? Ráadásul a PAS induktor az elmúlt 5-10 év alatt azt is folyamatosan programozta a kicsi fejecskéjükbe: látod, annyira nem érdekled őt, hogy nem is keres téged. ... Eközben természetesen jó mélyre süllyeszti gyermekei látótávolságából azokat a közokiratokat, melyek a PAS célszemély harcát bizonyítják, annak érdekében, hogy találkozhasson a gyermekeivel.

A PAS célszemély viszont ebben az 5-10 évben pontosan eléggé fárad bele önmaga kínzásába, azzal, hogy folyamatosan járja a hivatalokat, kéri a segítséget, de segít neki egy hatóság sem. Hiszen az egyiket kizárathatja, a szakemberek köre szintén olyan kicsi, mint a lakóhely vonatkozásában lévőé. Minden szakember ismeri a másikat a megyéből. Így, ha az egyik hivatal, pár év elteltével kizáratásra kerül is, a PAS célszemély részéről, az újonnan kijelölt hivatal már az ügyintéző személyes megjegyzéseivel tűzdelten kapja meg a vonatkozó, többnyire hiányosan átterjesztett iratanyagot a panaszolt hivataltól. Hiányosan? Igen. Hiszen a személyes megjegyzéseiket alá kell, hogy támasszák (mint a PAS induktor) az azonos tartalmú irataikkal ahhoz, hogy az újonnan kinevezett ügyintéző is elhiggye, hogy a PAS célszemély maga a megtestesült gonosz. Ezáltal - mivel megengedett a gyámhivatalok közötti belső személyes kommunikáció, azaz: az eset szubjektív véleményezése, mely vélemény tényként kerül előterjesztésre, az újonnan kijelölt hivataltól sem számíthat több segítségre a PAS célszemély, mint a kizáratott hivataltól.

A PAS célszemély az átadott-átvett iratokba nem nyerhet betekintést, hiszen az a gyámügyi rendszer belső, hivatalos életéhez tartozik, ahhoz az ügyfélnek köze nincs. Így nem tudja tisztázni magát az esetleges hamis vádak alól sem azzal, hogy ügy összes iratát, melyből előtűnhetne az ő igazsága is, előterjeszthesse az új hivatalhoz. Ily módon elkezdi ugyanazokat a köröket futni, de megyéből nem, illetve csak nagyon ritka, kivételes esetben tudja elvitetni az ügyét. Miért? Mert, ha az újonnan kijelölt hivatalt sem találja méltónak arra, hogy az ő ügyében pártatlan és a törvényeknek megfelelő eljárásra számíthasson, és kizáratási kérelmet ír, a megye vezetőségéhez, akkor azonnal rásütik a bélyeget: paranoid, schrizofrén, nagymértékű üldözési elméleteket gyárt, mániás fázisban szenvedő depressziós kezeletlen beteg, egyszóval: veszélyes a gyermekeire, nevelésre alkalmatlan. ...

Ezek a megállapítások kizárólag a bíróságok és a gyámhivatal gondolkodásában léteznek, mert azokban az eljárásokban, ahol a PAS jelenléte releváns, soha nem kérnek be szakértőt az egyik, vagy másik fél pszichológiai vizsgálatához. A PAS induktor által a gyámügyi ügyintézők, és a bírósági dolgozók válnak szakértőkké, önmagukat kinevezve.

Példa: az 1 éves korban, különélő szülőtől elzárt fiúgyermek 7 évesen, a ritka találkozást követően bepisil. Az induktor jelenti a hivatalnak: Tessék, ilyen hatással volt a találkozás a gyermekre, hogy elkezdett bepisilni. .... Miközben minden szakember tudja azt: ez természetes jelenség, ha az anyjától, ok nélkül 1 évesen elszakítják a fiát, majd több éven keresztül elzárva tartják tőle, és ezek után a fiúgyermek nem akar hazamenni, mert még nem volt számára elég ennyi idő a neki bizony nagyon hiányzó anyjából. A gyámhivatal rögzíti az induktor által elmondott történetet, az induktor megfogalmazásában, természetesen. A PAS célszemélyt (esetünkben az anyát) nem kéri föl nyilatkozattételre, de nem is kér szakértői vizsgálatot.

Nemes egyszerűséggel határozatot hoz: a PAS célszemély viselkedése nem méltó arra, hogy gyermekének nyugodt, biztonságos környezetet tudjon biztosítani, ily módon a kisfiával nem, csak a 3 évvel idősebb lányával engedélyezett a kapcsolattartás. Igen ám, csakhogy a lánya a testvére nélkül nem hajlandó a kapcsolatot tartani, mondván: öcsém nélkül nem megyek (főleg, ha, mint a fenti esetben is, az apa, mint induktor a fiút bántalmazza, a lányt nem, de a lány a nagyobb. Mivel ő védi a testvérét, nem hagyja egyedül az apjával). Ám a PAS induktor máris jelenti a hivatalhoz, hogy a lánya sem kívánja a kapcsolatot tartani az anyjával, pedig ő mindent megtett ennek érdekében, de hát ő, az érzékeny lelkével nem kényszerítheti erre a lányát. A gyámhivatal meghozza a határozatát: a lánygyermek nem köteles tartani a kapcsolatot az anyjával. ... És a kör bezárult, az elidegenítés itt ért a legerősebb fokához.

Általában ez, és hasonló történeti tényállások azok, amikor a PAS induktor feladja a hiábavaló küzdelmet, és a hiábavaló, sorozatos bizonyítást, segítségkérést, melyek rendre süket fülekre találnak. A kapcsolattartások létesítési kísérletei egyre ritkábbakká válnak. A hetei egyszeri kísérletek havi egyszeri kísérletekké válnak, majd kéthavi egy kísérletté, és így tovább. Végül a gyermekek elérve a 14. életévet, önállóan utazni képesek, és a PAS célszemély úgy dönt: majd jönnek, ha kíváncsiak lesznek, eddig ő mindent megtett.

Van egy rossz hírem: nem jönnek. Ekkora már oly mértékű gyűlölet alakult ki bennük, kísérve csalódással, és hiábavaló reménykedéssel, amit a különélő szülőnek sosem fognak megbocsájtani. Hiszen ők minden hétvégén reménykednek: apa/anya majd most jön, majd most együtt lehetünk egy kicsit! ... De anya/apa nem jön (ők így fogják tudni), és erre a PAS induktor még rá is fog tenni nekik, megerősítésként: Látod, nem érdekled őt. ... Pedig lehet, éppen e mondat elhangzásakor vetet látleletet, vagy rimánkodik a gyámhivatalnak, segítségért. De erről persze a gyermekek nem tudnak.

Mivel a gyermekek ismereteiben csak a mesterségesen, a PAS induktor által generált emlékképek vannak, arra tudnak támaszkodni. Éveken keresztül tartó kapcsolattartás akadályozása esetében ily módon már akkor sem kíváncsiak a különélő szülőre, ha már önállóan utazni tudnának. Hiszen nekik ugyanúgy fájt, ugyanúgy kínozta őket a kapcsolattartás létre nem jötte, mint a PAS célszemélyt.

Nem lehet a végtelenségig ugyanazokat a köröket futni. A PAS célszemélyek mindegyike előbb-utóbb a depresszió egyik, vagy másik fázisába kerül. Elhagyták, megalázták, a hivatalok megbecstelenítették, elvették tőle erőszakkal az élete értelmét, miközben egyetlen ember kénye-kedvének van, nap, mint nap, évekig kiszolgáltatva úgy, hogy együtt sem él vele. Mással sem tud, mert a PAS induktor viselkedése a PAS célszemély párkapcsolatára is rányomja a bélyegét. A párkapcsolat pedig ezt a hatalmas lelki terhet nem bírja el.

Ha a PAS célszemély feladja a próbálkozásokat, ő maga is PAS induktorrá válik. Hiszen megerősíti a PAS induktor által eredetileg is elültetett gondolatot a gyermekeiben: "nem kellesz, nem kelletek." Pedig ez nem igaz, hiszen csak választania kell: vagy megőrül, vagy megpróbálja ép elméje maradékát megőrizni. Nagyon nehéz döntés ez, de meg kell hozni.

Ez a döntése lesz az, ami a PAS-t átviszi gyermekei felnőtt életére is.

... és akkor kezdheti a harcot a majdan megszületendő unokáival való kapcsolatáért a bíróságon. Faramuci helyzet, hogy pontosan azzal kell ezt az eljárást elkezdenie, hogy bizonyítsa a bíróság előtt: a kapcsolattartás nem az ő hibájából lehetetlenült el. ....