Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.08.27

A PAS kamasz

a-jovo-elkezdodott--felsofokon.hu.jpgArról az esetről beszélek most, amikor a gyermeket kamaszkorban is érinti a szülők PAS elnevezésű játszmája. Ha a szülők nem térnek időben észhez, és nem hagyják abba, a gyermekük érdekében a játszmázást, akkor az ilyen kamasz szociopata felnőtté fog fejlődni.

Függetlenítsük el a kérdést attól, hogy anya, vagy apa a PAS induktor, és attól is, hogy anya, vagy apa a PAS célszemély. Adott egy kamasz gyermek, aki, példának okán 12-13 éves. Az ő életében a PAS évek óta jelen van, a PAS célszemély azóta küzd vagy a kapcsolattartásért, vagy pedig a felügyeleti jogért. Ugyanennyi ideje a PAS induktor mindent megtesz annak érdekében, hogy a PAS célszemély csak a legminimálisabb időt tudja a gyermekével tölteni.

És ugyanennyi ideje vált tárggyá, és a szülei kezében eszközzé maga a gyermek, aki vergődik szülei között, hogy itt is, ott is megfeleljen az elvárásoknak. Azon elvárásoknak is, amelyek ki vannak mondva, és azoknak is, amelyek nincsenek kimondva.

Csakhogy 12-13 évesen a gyermek már pontosan tisztában van azzal, hogy őt használják és felhasználják. Tudatában van annak is, hogy ha nem hazudik, vagy nem vesz részt az egyik, vagy másik, illetve mindkét szülő hazugságaiban, akkor ő rossz ember. Ha nem hazudik, akkor büntetést érdemel. Akkor őt a vele együtt élő, vagy éppen a külön élő szülő nem fogja szeretni - attól függően, hogy melyik fél elvárásainak nem tudott megfelelni. Megtanulja az évek során, hogy a hazugság jó, azért jutalom jár, a hazugság a túlélés egyetlen eszköze.

Ezt a meggyőződését azután kiviszi a szülőkön túlra. Kiviszi az iskolába, kiviszi a barátai közé. Később a diákmunka-beli, vagy gyakorlati munkahelyére is. Egészen odáig fejleszti a hazugságra való hajlamát, mígnem már profi szinten egyetlen igaz szava nem marad. Mert fogalma sincs - hiszen senki nem tanította meg neki -, hogyan kell igazat mondani. És arról sem lehet tudomása, hogy mi a valóság. Mert két szülőjének kétféle valósága van, amit egyöntetűen és egyszerre akarnak elhitetni vele.

Tiszta tudathasadás.

A gyermek tudata pedig, megfelelő időtartamú PAS-t követően, garantáltan meg is fog hasadni a szülei között.

Ehhez társul az, hogy ő bármit megtehet, annak soha nincs következménye. Mert mit hall ezekben az esetekben a szüleitől? Mindkettő a másikra fogja: te vagy a hibás, nem ő! Azért teszi, mert te nem foglalkozol vele, azért teszi, mert te is ilyen vagy. Azért teszi, mert te mutatsz neki rossz példát, vagy éppen azért, mert te nem vagy képes megfelelőképpen nevelni ezt a gyereket! .... És a gyerekben ezek a kifogások és egymásra mutogatások szépen lassan leképződnek. Így tudatosul benne az: ő bármit megtehet, annak következménye sosem fog rá hárulni. Mert sosem ő, hanem mindig a másik szülő a hibás. Megtanulja, a szülei közreműködésével: nincs büntetés, soha, semmiért. És ő soha nem hoz rossz döntést.

Így szépen, lassan kialakul benne a gátlástalanság, és nincs lehetősége megérezni a bűntudatot, vagy a lelkiismeret furdalást sem, hiszen semmi sem az ő hibája, vagy az ő rossz döntésének a következménye.

Hamar el fogja lesni szüleitől, hogyan kell manipulálni embertársait, és, mivel ezt meg is tanítják neki, és, mivel a kamaszkorban erre főként fogékony, előszeretettel alkalmazza is manipulációs képességeit másokon. Párosítsuk ehhez hozzá azt a tényt: mivel pici gyermekkora óta őt tárgyként kezelik szülei, számára ez természetes lelki folyamattá válik, mikorra eléri a kamaszkort. Ennek következtében nem is képes az embertársait másként, mint tárgyként kezelni (hiszen más példát nem látott). És ebben őt már igazi művésszé fejlesztették szülei. Mert nemcsak megmutatták, hanem e "képességnek" minden csínját-bínját el is magyarázták neki.

A PAS közben ahhoz is hozzászoktatták őt szülei, hogy bármit megkaphat, amit csak megkíván, hiszen mindkét szülő, teljesítményt való kikötés nélkül, egy szóra azonnal megveszi-megszerzi neki, amit óhajt. Mert nem szeretni, csak megvásárolni akarja gyermekét, hogy a PAS közben a szövetségesévé tegye őt. Így, kamaszkorra a gyermek megtanulja, és mesteri módon alkalmazza azt a taktikát, mellyel érzelmi zsarolóvá fejlődött már a PAS-ban töltött évek folyamán. Életének vezérmondatává a: "Szeretlek, akkor, ha" .... válik.

Az érzelmek megélése sem sikerülhet a PAS gyermeknek. Hiszen, a szüleit csak saját, egymás ellen irányuló harca és taktikai elképzelései kötik le. A gyűlöleten, a haragon kívül más érzelmet a gyermek beazonosítani nem tud, mert nem lát. Szerencsés esetben egyik, vagy másik szülőnek a Nagy PAS Csata közben másik párkapcsolata létesül, amely esetén talán láthat és tanulmányozhat a gyermek más érzelmeket is. Ám, azok a szülők, akik a magánéletüket is feláldozzák a PAS Oltárán, ők minden rezdülésükkel, minden idegszálukkal fortyognak, és agyalnak, mint egy rossz varázsló a PAS Üst felett, újabb és újabb fortélyon agyalva, amit a másikkal szemben még nem követtek el, de el lehet még követni. ... Ezen szülők gyermekei tehát mindössze két érzelmet ismerhetnek meg: a gyűlöletet és a haragot.

Így, mikorra a kamaszkort elérik, talán hallanak és olvasnak az érzelmekről, de átélni, mélyen, igazán, lélekből nem tudják. Eljátszani annál inkább. Mivel a kamaszkor elérésekor már mesteri manipulátorokká, és érzelmi zsarolókká is váltak szüleik között, annál könnyebben játszák el és meg az érzelmeket. Mesteri szinten tapogatják le hallgatóságuk érzelmi szükségletét, és érzelmi igényét, és a céljaik elérése érdekében meg is adják nekik azt, amit ők igényelnek.

De nem élik át.

Mert nem tudják, hogy kell átélni, és megélni az érzelmeket.

Természetesen a gyűlöleten és a haragon kívül.

Összesítsünk:

A PAS kamaszt megtanítják az egymással játszmázó, vele tulajdonképpen egyáltalán nem törődő szülei arra, hogy az embereket tárgyként kezelje. Megtanítják arra, hogy a hazugság jó, a hazugsággal mindent el lehet érni. Megtanítják arra, hogy ő bármit tesz, azért ő sosem hibás, és tulajdonképpen, ennek folytán bármit megtehet, bárkivel. Mert ő az áldozat. Sosem hoz rossz döntést, mindössze a körülmények áldozata. Megtanítják őt arra, hogy amire vágyik, amit szeretne, azt bármi áron szerezze meg. Megtanítják neki, hogy az ő szeretetéért szolgaként kell elé járulni. Azt is megtanítják neki, példamutatással, hogy a gyűlölet és a harag abszolút pozitív tulajdonságok, amivel mindig célt lehet érni, és megtanítják neki azt is, hogy e folyamat közben nem kell tekintettel lenni a másik érzelmi világára, sőt: senki és semmi másra sem. Megtanítják számára az érzelmek fölöslegességét, ami csak fájdalmat okoz, tehát tilos, jobb, ha nincs.

Megtanítják neki azt, hogy érzelmileg nem szabad kötődni senkihez. Mert az a másik ugyanúgy át fog rajta nézni, mint ahogyan őrajta átnéztek, gyermekként a szülei. Miközben azt hazudták mindenkinek, hogy mindent csak érte tesznek. Ezt a mártír szerepet is első osztályúan sajátítja el szüleitől, mikorra eléri a kamaszkort.

Szociopata felnőtté fejlődik?

Természetesen.

Hiszen már a kamaszkorára szociopatává nevelték őt.

Sajnos, ha már a szülőknek nincs annyi eszük, hogy ezt nem teszik meg a gyermekeikkel, akkor legalább a rendszernek kellene ennyi eszének lennie. És az ilyen játszmázó szülőket, akik részt vesznek a PAS-ban, nevelésre alkalmatlanná kellene nyilvánítani, ezzel együtt olyan - harmadik - családtaghoz helyezni a gyermeket, ahol képesek arra a felnőttek, hogy a PAS-al érintett gyermeket érzelmi-fizikai biztonságban neveljék fel. Olyan harmadik családtaghoz, aki képes érzelmekre, emberi értékekre tanítani a gyermeket. Legkésőbb kamaszkorban. Aki megtaníthatja a PAS gyermeket arra is, hogy lehet neki is saját élete, saját jövője anélkül is, hogy a szülei életét kellene élnie, és az ő érzelmi igényeiket kellene kiszolgálnia.

Igen. Lehet egymásra mutogatni, hogy: majd, ha a PAS induktor abbahagyja, majd, ha a PAS célszemély nem folytatja, majd akkor. ...

Nem.

Most.

Ha szülő vagy, és szereted a gyermekedet, akkor ő a fontos, nem pedig te - a számodra. Mert mindaddig, amíg te és a te igényeid, érzelmi szükségleteid a fontosak számodra, amihez a gyermeket, mint eszközt felhasználod, mint pajzsot magad elé tartod, addig nevelésre alkalmatlan vagy. Függetlenül attól, hogy te szívatsz, vagy téged szívatnak és te visszaszívatsz.

Mert átgázolsz a gyermekeden. Mégpedig a saját érdekedben.

És amíg ezt megteszed, addig csak saját magad vagy fontos a saját számodra, és nem a gyermeked.

Azt hiszem, elmondtam mindent, amit el akartam mondani. Gondolkozz, tanulj, okulj. 

És változtass.

Nem majd.

Most.