Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.08.30

Fekete Bárány

fekete-barany.jpgAz elidegenítés már évekkel a bontóperi kereset benyújtását megelőzően is kezdődhet. Ahogyan romlik a házasság, úgy alakul ki, észrevétlenül a Fekete Bárárny szerepkör, amelybe az egyik házasfél mindenképpen belekerül. Ez a szerepkör nincs nemhez kötve, ugyanúgy válhat anyából, mint apából Fekete Bárány.

Minden esetben a Fekete Bárányból válik különélő szülő, a bontópert követően.

Amelyik szülő belekerül a Fekete Bárány szerepkörbe, az biztos lehet abban, hogy a háta mögött már a házasság fennállása alatt megkezdődik az elidegenítési folyamat, mégpedig a legaljasabb módon, ahogyan azt ember csak megvalósíthatja: a gyermek lelkén keresztül, maradandó károsodást okozva ezzel a gyermeknek, amit még felnőttként sem fog tudni feldolgozni, kizárólag csak szakmai segítséggel.

Beszéljünk általánosságban, nézzük meg, gyakorlati példán keresztül, hogyan is indukálódik a PAS, már a házasságban, a bontóper megkezdését megelőzően. Fekete Bárány az a szülőfél, aki nem hajlandó a másik szülőfél akaratának feltétel nélkül alávetni magát. 

A Fekete Bárány mit sem sejtve éli napjait, miközben fogalma sincs arról, hogy a másik szülő, bár az ő szemébe mosolyog, mit tilt meg a gyermeknek, amit azzal magyaráz: "Sajnos, nem adhatom/vehetem meg neked, mert a Fekete Bárány nem engedi, ő tiltotta ezt meg". .... "Sajnos, nem engedhetlek el, mert Fekete Bárány ezt megtiltotta." ... "Fekete Bárány azt mondta, hogy ezt, vagy azt meg kell csinálnod, még lefekvés előtt, különben holnap nem mehetsz el ide, vagy oda." ... "Nézd meg, hogy le van nőve a hajam/hogy nem tudok alkatrészt venni az autómba, mert Fekete Bárány elvette minden pénzemet, és erre nem ad, sajnálja tőlem." ... "Hallod, hogy beszél velem?" .... "Gyere, nekem elmondhatod, Fekete Bárányt úgysem érdekli. Mint ahogyan sem te, sem én nem érdekeljük őt."... Stb.

Fekete Bárány mindebből annyit észlel: a gyermeke nem akar vele közös programokat, a gyermekével való nagy beszélgetések egyre ritkábbakká válnak, a közös hobbi is megszűnni kezd. Nem érti, csak akkor döbben rá, mi történt, miután a bontóperi ítélet megszületett, és a gyermek már nem akar vele kapcsolatot tartani.

A gyermek kicsiny lelke tehát már a házasság fennállása alatt, észrevétlenül mérgekkel kezd megtelni, kialakul benne az a kép, mely később meggyőződésévé válik: Fekete Bárány nem szereti őket, neki csak ártani akar, vele nem törődik, és ezért van minden megtiltva. Tehát: Fekete Bárány rossz ember, aki neki csak ártani akar. És máris választott a gyermek úgy, szülei között, úgy, hogy a bontóperi kereset szülei fejében még csak gondolati formában sem fogalmazódott meg. ....

A gyermek nemcsak a saját szülőjétől, hanem annak családjától is elidegenedik tehát, mert a Fekete Bárány családja is Fekete Bárány. A jogalkotó súlyos mulasztása, hogy a nagyszülők kapcsolattartási jogáról mindössze elméletben ejt néhány szót, ennek viszont Magyarországon meghonosított jogalkalmazási gyakorlata nincs.

A gyermek és a pénz fogalma, sajnálatos módon, minden egyes bontóperben, és megromlott házasságban első számú gondolat, minek okán a két fogalmat először elméletben, majd a gyakorlatban is összevonják. Nemcsak a házas felek, hanem a gyámhivatalok, és egyre inkább a bíróságok is.

A jogalkotó azonban ezt nem úgy gondolja, mint maguk a jogalkalmazók.

A törvényeink szerint a vagyoni vita és a gyermek kapcsolattartáshoz való jogának kérdése nem vonható össze. A gyámhivatalok mégis kijelentik: ha a különélő szülő nem fizet, nincs joga a gyerekhez. Meg sem fordul a fejükben, hogy ha nem adnak egy különélő szülőnek jogot a kapcsolattartási jog gyakorlására, akkor miért is fizessen?

Azért, hogy előfizessen egy éveken, évtizedeken át tartó, folytatólagosan elkövetett szívatásra?

Ez egy embertelen sarc, melynek tétje a gyermek és a különélő szülő kapcsolata. Az Új Ptk. szerencsére már felismerte e kérdés tisztázásának fontosságát, és a jogegyenlőség elvét szem előtt tartva, rendelkezésbe iktatta: bár a gyermek után, a gondozó szülő kezeihez kell fizetni a tartásdíjat, de, mivel a gondozó szülőnek kötelessége biztosítania a gyermek, különélő családjával való kapcsolattartásának jogát, és ő nem engedi ezt, tehát: a gyermek különélő szülőjétől való elidegenítésére törekszik, abban az esetben ÉRDEMTELENNÉ válik a tartásdíjhoz való hozzájutásra.

A tartásdíj kérdése a gyermek nagykorúságáig fennáll, mert soha nem elég a különélő szülő által kifizetett összeg. Most erre, meg arra kell - függetlenül attól is, hogy a különélő szülő természetben is tartja a gyermekét, nemcsak tartásdíjat fizet. Pár év alatt döbben rá Fekete Bárány arra, hogy bármennyit adjon is, az soha nem lesz elég. Eközben rádöbben arra is: ő nem tartásdíjat, hanem váltságdíjat fizet gyermekéért. Mégpedig alkalmanként.

Mert minden egyes kapcsolattartási alkalomért borsos árat kell fizetnie. (a tartásdíjon túl.) ...

A gyámhivatalok (főként a vidéki gyámhivatalokra gondolok - tisztelet a kivételnek), nem követik naprakészen a munkájukat egyébként előírásszerűen meghatározó jogszabályváltozásokat. A másik, szintén releváns tényállás, hogy ki mint él, úgy ítél. Tehát, ha adott egy olyan gyámügyi ügyintéző, aki nem követi figyelemmel a vonatkozó jogszabályváltozásokat, és ő, a saját bontóperében szintén a gyermekkel zsarolta a különélő házastársat, illetve, ha ő maga PAS gyermekként nőtt fel, és vele zsarolták a különélő szülőt, akkor teljesen természetesnek veszi azt, hogy a gyermeket a gondozó szülő pénzért áruba bocsájthatja.

Ugyanis ezt teszi, még akkor is, ha a hivatalos szervek ezt nem, illetve nem így fogják föl.

Mert hogyan is neveznénk azt a tevékenységet, amikor a gyermeket csak akkor engedi el a gondozó szülő, ha megkapta érte a tartásdíjnak, végkielégítésnek, vagyonmegosztásnak, stb. nevezett tartásdíjként minősített összeget?

Ha van pénz, van gyerek, ha nincs pénz, nincs gyerek. Másképp fogalmazva: ha a különélő szülő fizet a gyermekért, akkor találkozhat vele, ha nem fizet, akkor nincs kapcsolat sem.

Ez kérem, a gyermekek saját szülője általi, bújtatott kereskedelme tehát, más fogalmi meghatározást nem lehet erre mondani. Ugyanaz, mint a prostitúció, csak ebben az esetben nem a női/férfi test használatát bocsájtják áruba, hanem a gyermeket, a gyermek gondolatait, érzéseit, és a gyermekkel tölthető időt.

Ez a világ leggonoszabb dolga.

... és sem a gyámhivatal, sem a bíróság nem vizsgálja azt, hogy az a szülő, aki gyermekére eszközként tekint a saját céljai megvalósításához, és képes áruba bocsájtani is a gyermekét, alkalmas-e egyáltalán a nevelésre? Az pedig a minisztériumokban nem merül fel, hogy az a közigazgatási dolgozó, aki a védelmére bízott gyermekre kizárólag szintén a felek közötti, pénzszerzési eszközként tekint, alkalmas-e a közigazgatás gyermekvédelmi rendszerében álláshely betöltésére?

Mert tegyük a szívünkre a kezünket: hány olyan gyámügyi határozatról van tudomásunk, amely rögzíti, hogy a különélő szülő vagy fizet, vagy ne akarja tartani a gyermekével a kapcsolatot. Ezt hivatalosan így fogalmazzák meg: "a különélő szülő kapcsolattartás végrehajtására irányuló kérelmét elutasítom, egyben felszólítom a vagyonmegosztásból származó X összeg, gondozó szülő kezeihez való megfizetésére, tartásdíj gyanánt."

Ismerős a szöveg? Akkor te már pontosan tudod, miről beszélek. A többiek meg úgysem fogják elhinni, csak akkor majd, ha velük is megtörténik.