Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.08.30

Az Anyákat érő rendszerabúzus

gyermekjog.jpgAz Anyák jog- és érdekérvényesítése sosem kizárólag önmagukért, hanem minden esetben gyermekeikért is zajlik. Pontosan ezért nagyon nehéz dolguk van abban az esetben, ha nekik is be kell kerülniük a rendszerbe. Korunk Férfiközpontú rendszerébe.

Egy közigazgatási eljárásba bekerülvén szembesülniük kell azzal a ténnyel: az Anyákat és gyermekeiket nem védelmezik megfelelően jelenlegi törvényeink. Szembesülniük kell azzal is, hogy az Anyák számára - hivatalos helyekről és szervektől - segítség nem érkezik. Hány, és hány olyan híradásról hallottunk, csupán az idei évben, ahol Anyákat, gyermekeivel együtt lakoltatott ki maga a róluk gondoskodni hivatott önkormányzat, nem törődve azzal, hogy mi fog történni a kilakoltatást követően úgy az Anyával, mint a gyermekeivel?

A Családok Átmeneti Otthonainak száma több, mint nem megfelelő, az Anyaotthonok száma és zsúfoltsága szintén (a jogalkotó ugyanakkor nem foglalkozik csak a börtönök zsúfoltságának kérdésével, az számára, ezek szerint fontosabb). Ezzel együtt nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy a gyámügyi rendszer képes arra is, hogy első határozatával helyben hagyja az Anya és gyermekei CSÁO elhelyezését, majd onnan emelik ki a gyermekeket, magára hagyva az Anyát gyermekei után érzett fájdalmával együtt.

A gazdasági-szociális alapú közigazgatási eljárásokban tehát az Anyák szinte minden esetben alulmaradnak a rendszerrel szemben. Hogy ez a kijelentés mennyire igaz, az bizonyítja a TASZ és a Város Mindenkié csoport ennek okán indított aláírásgyűjtése, és kampánya, Hiányzó Emlékek címmel. Egy gondolatot kiemelnék tőlük:

"Azt állítjuk tehát, hogy azokat a gyerekeket kell valóban megmenteni, kiemelni a családjukból, akik érzelmi, fizikai bántalmazást szenvednek el, de nem az érzelmi biztonságban felnövő gyerekeket. Sőt, az utóbbi esetekben a gyermekek saját családjuktól való elszakítása maga is "bántalmazás". Nagy szakirodalma van annak, hogy a gyermekek családjuktól való elszakítása és intézetekben való elhelyezése ugyanis nagyon káros hatással van a gyerekekre (ún. "hospitalizáció"). A hatóságok által feleslegesen okozott trauma tehát összességében "rendszerabúzus", azaz maga a gyermekek védelmére felesküdött szakemberek okoznak kárt a rájuk bízott gyermekeknek."

Ez a gondolat-kiemelés előrevetíti az Anyák rendszerrel való harcának következő állomását: a gyámhivatalok Anyákra kiélezett fegyvertárát. A gyermekeiktől való különélését az Anyáknak, szinte minden esetben a gyámhivatalok azok, akik egyrészt kieszközlik (lásd, mint fent), illetve, ha különélővé válik az Anya, a bíróság döntés hozományaként (sok esetben ezek a bírósági döntések is gazdasági-szociális alapon hozódnak), a gyámhivatalok azok, akik az esetek többségében nem segítik a különélő Anya és gyermeke kapcsolattartásának biztosítását, és annak zavartalanságát.

Számos esetben a gyámhivatalok az Anyát büntetik, és bírságolják, ha panasszal mer élni azért, hogy nem tarthatja a kapcsolatot gyermekével. Az esetek többségében értelmezik félre a vonatkozó jogszabályi hivatkozásokat (ha ismerik egyáltalán), és majdnem ugyanennyi számú esetben azért nem tudják alkalmazni a vonatkozó törvényeket, mert maguk a törvényi rendelkezések nagyfokú hiányosságokat mutatnak.

Nem létezik, példának okán törvény, arra vonatkozóan, hogy hová fordulhat az Anya jogorvoslatért, abban az esetben, ha nem engedik kapcsolattartását a tőle különélő gyermekével, miközben ha megpróbálkozik ezzel, fizikai erőszak éri őt, a gyermeke szeme előtt, az eljáró hivatalok nem, illetve csak késve intézkednek (esetleges gyilkossági kísérletet követően, vagy akkor sem). A vonatkozó törvényeink szerint ugyanis a rendőrség az Anya önálló feljelentésére általában nem észlel bűncselekményt, a kapcsolatot ellehetetlenítő, az Anyát ily módon is függésben tartani igyekvő fél részéről, a gyámhivatal pedig a kapcsolattartási ügyeket, vagy azok rendezésének biztosítását nem jelentette a rendőrség felé. ...

Nem létezik törvény arra vonatkozóan, hogy ha az Apa külföldre szökteti a gyermekét, akkor a magyar állam segítségére az Anya bizton számíthat gyermeke hazahozatalának érdekében. Nincs törvény annak vonatkozásában, hogy ha az Apa külföldön tartja fogva úgy az Anyát, mint gyermekét, akkor a magyar állam segítségére szintén számíthat az Anya, ha segítséget kér. Nincs törvény arra vonatkozóan sem, hogy az elfogultságát nem jelentő hivatalokat, az esetek bizonyítását követően az állam részéről retorzió, és a sértett fél kártalanítása illetné meg. Ez lehet az oka annak, hogy a gyámhivatal nem észleli, hogy az Apa a munkatársa, illetve, az ügyintéző, bíró, stb. nem észleli, hogy az Apa az élettársa. .... Ne is soroljuk.

A jogalkotó közben azt találta ki: a látleletért fizetni kell. S ha a különélő Anya szegény (és általában azért válik különélő Anyává, mert szegény), a látleletért fizetni nem tud, ily módon a rendőrség a kapcsolattartás közben elszenvedett bántalmazások vonatkozásában tett feljelentését bizonyítottság hiányában el is utasítja. Még akkor is, ha a feljelentést rögzítő rendőr a saját szemével látja a kapcsolattartás meg nem valósulásának nyomait. Ha véletlenül hatósági tanúval tud az Anya bizonyítani - látlelet helyett -, akkor akár a bírósági szakban is kiderülhet, vádemelés után: ha a bántalmazótól kiemelik a gyermeket, abban az esetben sem kerülhet ahhoz az Anyához elhelyezésre a gyermek, ha az Anya szegény, és akihez a bíróság pontosan a szociális körülményei folytán nem helyezte. ... S az Anya (ha nincs mögötte egyéb családi támogatás) egy szívet tépő kérdés elé kerül: intézetbe küldjem a gyermekemet, ha ezzel megmentem őt a bántalmazótól?

Gyermekeivel együtt élő Anyákat kényszerít rá a gyermekvédelmi rendszerünk arra, hogy bántalmazójához, kapcsolattartásra kényszerítse gyermekét. Minden egyes kapcsolattartási alkalomkor azt programozzák belé a hivatalok: alkalmatlan vagy az Anyaszerepre, mert nem tudod megvédeni a gyermeked. Fordított helyzetben, amikor a bántalmazónál elhelyezett gyermekkel való Anyai kapcsolattartásra gondolunk, akkor pedig a gyámhivatal a bántalmazó mellé áll, és nem kényszeríti a bántalmazót a kapcsolattartási jog biztosítására. Főleg, ha a bántalmazónak van egy vak komondora, illetve, ha elég befolyásos ahhoz, hogy lehessen otthon vak komondora. ....

Már ennyiből is jól látható, hogy az Anyákat ért rendszerabúzus, amely jóval összetettebb, és jóval megterhelőbb, lelkileg is, mert az Anyai gondolkodást minden esetben a gyermekért való aggódás és a gyermekért való gondolkodás határozza meg. Az Anya harcát gyermekéért pedig minden eszközzel akadályozza a jogalkotó, ugyanúgy, mint maga a gyermekek védelmére szakosított rendszer.

Az eddigieken túlmenően mivel még?

A gyermekvédelmi eljárásokba az ombudsmani hivatal szinte csak akkor avatkozik be, amikor a gyermek már közvetlen életveszélyben van, illetve, ha a nevelőotthonba helyezett gyermekeket sajtónyilvánossággal kísért abúzusok érik. Az utolsó ombudsman Prof. Dr. Szabó Máté volt, aki a gyermekek érdekei mellett állva, már az első, kétségbeesett jelzéstől számítottan felülvizsgálta, és ha szükségét látta, javaslattal beavatkozott a gyámügyi eljárásokba, és igenis megvédte a gyermekeket. Ő még arra is vette a fáradtságot, a devizahitelezés ügykörében, a gyermekekre vonatkozó következményeinek enyhítéseként, hogy szakmai csoportot hozzon létre, civilek bevonásával, annak érdekében, hogy a végrehajtási eljárásokban szereplő családok gyermekeinek lakhatása úgy a végrehajtási eljárásban, mint azt követően biztosítva lehessen.

Jelenlegi ombudsmanunk már nem ennyire empata. Több ízben is fordultak hozzá különélő Anyák, jelezve azokat az alapjog sérelmeket, melyeket a gyermekvédelmi szervek okoznak úgy a gyermekeknek, mint az Anyáknak, a válasz minden esetben ez volt: a különélő Anyák kapcsolattartása során nincsenek alapjogi aggályok, illetve: a gyermekjóléti szolgálatoknál ő nem vizsgálódhat, vagy a legkirívóbb kijelentése: a panaszkodó Anya forduljon bátran a megyei gyámhivatalhoz, melynek elérhetősége ez és ez. ....

Már ez is bőven elég volna, de továbbmegyek az Anyákat érő rendszerabúzus felsorolásában: Magyarországon nem léteznek családjogi bíróságok. Nincsen megfelelő számban, család- és gyermekjogi speciális szakvizsgát szerző bíró, illetve ugyanilyen számban nem találhatunk ezekkel a speciális vizsgákkal rendelkező jogi képviselőt sem. Ugyanez a helyzet a gyámügyi eljárásokba eseti gondnokokként kirendelt jogi képviselők vonatkozásában, illetve a gyermekvédelmi gyámokat illetően is. Úgy járhatnak el tehát, gyermekeket érintő ügyekben, hogy törvény nem kötelezi őket a vonatkozó szakvégzettség megszerzésére. ...

Ez az oka annak, hogy szociális alapon képesek az Anyától, az érzelmi biztonságból elvenni a bíróságok a gyermekeket. Nem arról gondoskodnak - mint Európa szerte Magyarországon kívül mindenhol -, hogy a bontópert követően az Anya és gyermeke gazdasági stabilitását továbbra is biztosítsák (az állam erről főleg nem gondoskodik a már alig létező szociális ellátásaival sem). Nem. Egyszerűbb a gazdasági stabilitást biztosítani tudó Apához helyezni a gyermeket, függetlenül attól, hogy a bontóperre esetleg az Apa általi bántalmazás miatt került-e sor, vagy nem.

A bíróság, a jogalkotó felhatalmazásával bizonyítási eljárás lefolytatására nem kötelezhető. Saját maga döntheti el, hogy helyt ad-e bizonyítási indítványnak, vagy nem. Azt is saját maga döntheti el, hogy behív-e az eljárásba igazságügyi szakértőt, vagy nem. Mivel a jogászok köre igen szűk kör, és a szabadidejüket is általában együtt töltik, így mindenki ismer, mindenkit. Így fordulhat elő, hogy képesek egy vacsoránál, egy teniszmeccsen, stb. megbeszélni azt, mi legyen az ítélet, de azt is, hogy mikor. Miközben úgy az Anya, mint a gyermeke folytatólagosan szenved az évekig elhúzódó bírósági eljárások ideje alatt.

Soha nem felejtem el az egyik jogi képviselő kérdését: Ön nem tudta, hogy a bíróságokon nem igazságszolgáltatás, hanem jogszolgáltatás zajlik?

Ehhez csak annyit fűznék hozzá: Joga pedig mindig annak van, akinek pénze is van hozzá. ...

A személyi összefonódások egyre inkább lefedik a közigazgatási- és gyermekvédelmi rendszerünket. A közigazgatásban tapasztalható pozícióhalmozások folytán jogorvoslati lehetőség egyre inkább megszűnik. Hiszen első fokon eljárhat például az a bírósági elnök is, aki egyben törvényszéki bíró is. Ezekben az esetekben hová is fordulhat panasszal az első fokon eljáró bíróval szemben az Anya? Igen. Pontosan oda.

Az Istenhez, panasszal. ...

Hogy tovább folytassam az Anyákat ért rendszerabúzus elemeinek felsorolását, meg kell említenem a gyámhivatalok felelősségének kérdését. Ha azokban az esetekben, amikor a gyámügy néma, a gyermeket maradandó károsodás éri, illetve belehal a szülők viselkedésébe, rendőrségi eljárás indul. A rendőrségi eljárások ugyanakkor SOHA nem vizsgálják a végkimenetel vonatkozásában a gyámhivatalok felelősségét. Ja, igen. A bíróságok sem. ...

Mintha Magyarországon nem létezne foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés, sem pedig hivatallal való visszaélés okirathamisítással tarkítva, hivatallal való űzérkedés, az ehhez kapcsolható korrupcióval. Hivatalból legalábbis a rendőrség ezeket a cselekményeket nem vizsgálja. Indul ugyan rendőrségi eljárás, az Anyák feljelentései alapján, amit azonnal "hivatalból üldözendőnek" minősítenek (amit, ugye, maguktól nem tesznek meg, szintén hivatalból). Mivel hivatalból üldözendő, köznyelven közvádassá válik a minősítéssel az eljárás, a feljelentő az átminősítéssel azonnal elveszíti a sértetti jogait, és az állam válik sértetté. Az Anyák sértetti jogának elvesztése automatikusan együtt jár az iratbetekintési jog elvesztésével is.

A gyámhivataloknál, és a bíróságoknál egyaránt eltűnnek az őrzésükre bízott okiratok, amit a rendőrség soha nem érzékel. Nem is érzékelhet, lévén nincs, aki erre figyelmeztethetné őket - a valódi sértettnek ugyanis nincs iratbetekintési joga ahhoz, hogy láthassa: mely bizonyító erejű iratokat tüntettek el az esetleges nyomozás során, így azokat pótolni sem tudja a saját példányaival. .... Nagyon ritka esetszámban zárult még rendőrségi nyomozás a közigazgatási hivatalok által elkövetett bűncselekmények megállapításával és kimondásával.

A felsorolás közel sem teljes, de talán ennyiből is érthető, hogy a jogalkotóink rendszerének miért és hogyan válnak közvetlen áldozatává az Anyák, és rajtuk keresztül közvetett áldozataivá az Anyák gyermekei.

Nincs arra vonatkozó törvényünk, hogy ezekért a fent sorolt ordító jogalkotási hiányosságokért maga a jogalkotó - bármilyen szinten is - felelősségre volna vonható. 

Mint ahogyan arra vonatkozó törvényünk sincs, hogy azokat a gyermekvédelem rendszerében dolgozó ügyintézőket, akik tényleg szívvel-lélekkel, emberségesen végzik munkájukat, és mindent meg is tesznek a gyermekért, fizetésemelésre, jutalomra, kitüntetésre javasolják. Nem is kellene hozzá sok, csak pl. egy elégedettségi szintmérés, vagy egy hatékonysági mérés bevezetése minden hivatalos szerv esetben. …

Azokat pedig, akik esetében több hónapon keresztül még mérni sem tudják munkájukat, vagy annak eredményét ezekkel a mutatókkal, talán el kellene engedni a rendszerből.

Mindenkinek könnyebb volna. …

De a rendszerbe kerülő gyerekeknek kiváltképp.