Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.08.27

Gordiuszi csomó: a kapcsolattartási jog végrehajtása

gordiuszi-csomo.jpgA különélő szülőt a gyermekek védelmére szakosodott hivatalok teljes mértékben hagyják magára abban az esetben, amikor a kapcsolattartási joga a gyermeket nevelő szülő által akadályoztatva van. Abban a percben, amikor az első akadályozott kapcsolattartás megtörténik, elkezdődik a PAS, a szülői elidegenítés folyamata a gyermek életében.

Minden hivatal elfelejti, hogy a történetben szereplő gyermekek általában még túl kicsik ahhoz, hogy átlássanak a vele együtt élő szülő esetleges hazugság áradatain, amivel a különélő szülő feléjük való "érdektelenségét" magyarázza el nekik. A gyermekek ugyanis minden egyes hazugságot igaznak hisznek el, lévén, annyira bíznak a saját szülőjükben, hogy meg sem fordul a fejükben, hogy az hazudhat nekik. A szülő ugyanis arra neveli őket, hogy: Ne hazudj! -

... Azt ugyanakkor nem teszi hozzá: Csak én hazudhatok neked, mert azt viszont szabad. ....

A napokban került a kezembe egy, a rendőrkapitányság által meghozott határozat, mely tartalma szerint elutasítja a különélő szülő feljelentését, arra vonatkozóan, hogy a gyermekkel együtt élő szülő oly módon akadályozta a kapcsolattartást, hogy a gyermekek otthon voltak, de sem a lakásba nem engedte be a különélő szülőt, sem pedig a gyermekeket nem engedte el a különélő szülővel, hétvégére, a bíró ítéletének rendelkezésével szemben.

A rendőrség arra hivatkozva utasította el a feljelentést, hogy a gyermekkel együtt élő szülőt a gyámhivatalnál még nem bírságolták meg a kapcsolattartás akadályozásáért, ily módon, és a törvények értelmében ők eljárást nem indíthatnak ebben az ügyben.

Ugyanakkor a gyámhivatal a kapcsolattartás akadályozása kapcsán eljárást mindaddig nem indít, amíg a különélő szülő hatósági eljárással, illetve hatósági tanúkkal nem bizonyítja azt, hogy a kapcsolattartási jogának gyakorlásában akadályoztatva van.

Egyszerűsítve tehát kijelenthető: a gyámhivatal mindaddig nem indít szabálysértési eljárást a kapcsolattartást akadályozó féllel szemben, amíg a rendőrségi eljárás meg nem indult. Az a rendőrségi eljárás tehát, amely csak abban az esetben indul meg, ha már legalább egyszer gyámhivatali szabálysértési eljárás indult, és az bírságolással nem végződött, a kapcsolattartást akadályozó szülővel szemben. ...

A kígyó így harap a farkába, Magyarországon, miközben a gyermekek elidegenednek a különélő szülőtől, a bürokrácia útvesztőiben.

Miközben senki nem foglalkozik azzal, hogy létezik egy bírósági ítélet, és a bírósági ítéletet a rendőrségnek tűzzel-vassal végre kellene hajtani.

Miközben nem foglalkoznak azzal, hogy a bírósági ítélet végrehajtása a törvény szerint is a gyámhivatal feladata volna. Legalábbis a kapcsolattartásra vonatkozó bírói rendelkezés mindenképp.

VOLNA. ... Elméletileg. ...

Azzal tehát, hogy sem a rendőrség, sem a gyámhivatal nem indít eljárást a bírósági ítélet, vagy végzés végrehajtásának vonatkozásában, tulajdonképpen semmibe nézik a bíróságot is, és a bíróság fölé helyezik magukat.

Nem önzőség ez részükről, hanem a jogalkotó felettébb súlyos fokú mulasztása, hiszen a törvényeket ő alkotja. A jogalkotó. És az, aki így alkot meg egy törvényt, hogy azzal ne lehessen segíteni a gyermekeken, és a gyermekeknek, az teljesen alkalmatlan a nép által felhatalmazva a feladata ellátására. Ha egy átlagember így látná el a munkáját, mint Magyarországon a jogalkotó parlamenterek, hát, már rég nem volna állása.

Hogyan lehet úgy törvényt alkotni, a gyermekek védelmében, hogy közben nem figyelnek oda a gyermekjogok érvényesítésének lehetőségeire?

A kapcsolattartáshoz ugyanis nemcsak a különélő szülőnek van joga, hanem a gyermeknek is. Minden egyes nemzetközi egyezmény kategorikusan kijelenti, hogy a gyermeknek joga van a családjával kapcsolatot tartani. És nemcsak a különélő szülő volna a családja, hanem a különélő nagyszülő, és a különélő unokatestvér is. ... Természetesen a bíróságok ezekről a jogokról csak a legritkább esetben - peres fél kérésére, nem pedig hivatalból - rendelkeznek. ....

A gyámhivatal minden akadályozott kapcsolattartás esetében elmulasztja a szakértő bevonását, annak a kérdésnek az eldöntése vonatkozásában, hogy az akadályozó szülő, aki tulajdonképpen átgázol a gyermekén, nincs tekintettel sem rá, sem az érzéseire - az alkalmas-e egyáltalán a nevelésre.

És az a gyámhivatal, aki ezekre a kérdésekre választ képtelen adni, de nem is foglalkozik ezekkel a kérdésekkel alkalmas-e egyáltalán a gyermekek védelmét ellátni?

És az a jogalkotó, aki úgy alkotja meg a gyermekvédelmi tárgyú törvényeket, hogy közben megfeledkezik a gyermekek jogairól, alkalmas-e arra, hogy jogalkotó legyen?