Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.08.28

Maradandó egészségkárosodás okozásáért csak felfüggesztett jár

martir.jpgA Délmagyar.hu portálon nyilvánosságot látott, megtörtént eset vonatkozásában szeretnék a gyermekvédelmi rendszer konkrét mulasztásaira rámutatni. A teljes cikkből írásomban csak idézek, az idézetek alapján rámutatva a rendszerbeli hiányosságokra, hangsúlyozva azokat.

A kislányt a nagymama gondozta évekig, mert az anyja hátrahagyta őt, de az apja sem jeleskedett a vele való törődésben. Majd az apa élettársi kapcsolatot létesített, és elvitte magával a kislányt. A kislány évekig fizikai és érzelmi bántalmazást szenvedett el a nevelőanyjától, végül maradandó károsodást is szenvedett. Ezért a tettéért a bíróság mindössze felfüggesztett büntetést ítélt meg a nőnek, az apa felelősségét a történtekben nem vizsgálta, a szülői felügyeleti jog mindkét elkövetőnél megmaradt.

"- Már évekkel ezelőtt próbáltam mindenkitől segítséget kérni, mert éreztem, nagy baj van a kislánnyal, meg van félemlítve - mondta lapunknak a nagymama." Már ez az egy mondat is pontos képet ad arról, hogy a gyámhivatalok milyen mértékben érdektelenek abban, hogy megvédjenek egy gyermeket, és abban is, hogy segítséget nyújtsanak egy aggódó nagyszülőnek. Ennek oka általában az: a nagyszülők jelzéseit nem veszik komolyan, ráadásul a nagyszülők nem is minősülnek ügyfélnek a gyermekvédelmi hatósági eljárásokban.

"A gondok akkor kezdődtek a kislány és a nagymama elmondása szerint, amikor az apa összeköltözött a mostohaanyával, aki két gyermeket vitt magával a kapcsolatba. A kislány ekkor hétéves volt, és egy Felgyőhöz közeli tanyaközpontban laktak. A kislány sokáig nem mondta el senkinek, miért van mindig tele kék-zöld foltokkal, karmolásokkal, így a hatóságok is tehetetlenek voltak. 2014-ben aztán megtört a jég. Az akkor 11 éves lány elmesélte, hogyan szidalmazta és bántalmazta a nevelőanyja. Elmondta, teljes erőből orrba rúgta, és eltört az orra, két törölköző lett tiszta vér. A rendőrség büntetőeljárást indított a nő ellen, a kislányt pedig a nagymamájánál helyezték el Csongrádon."

Amikor a kislány orra eltörött, akkorra már az iskola több jelzést is leadott a gyámhivatal felé, de a gyámhivatal, a nagymama jelzésein túlmenően, az iskola jelzését sem vette komolyan, bár törvény kötelezné a gyámhivatalt arra, hogy az iskola jelzésére már hivatalból indítania és lefolytatnia kell a hatósági vizsgálatot, a gyermek azonnali és hatékony védelme érdekében. Nem tették meg.

Ugyanakkor fontos leszögezni, a bíróságok vonatkozásában, hogy bár az elkövetés évek hosszú során át, folytatólagos módszerrel, sorozatban történt, a nőt mégsem halmazatban történő elkövetésért ítéltek el a jelen bírósági eljárásban. Ily módon úgy tűnik: a bíróság még annyit sem tesz meg a gyermekek védelméért, mint a gyámhivatal, hiszen a bíróság mindössze kiskorú veszélyeztetése cselekményben (mely egyrendbeli cselekményt takar) ítélt.

A rendőrség volt az az egyetlen szerv, aki azonnali döntést hozva, értesítette a gyámhivatalt, és azonnal kiemelte bántalmazója mellől a kislányt, és a nagymamához helyezte, biztonságos környezetbe őt.

A kislány, évekig volt különös kegyetlenséggel elkövetett, válogatott bántalmazásnak kitéve.

"- A védőnő tanúvallomásában elmondta a bíróságon, hogy többször hipóval öntötték le a kislány fejét a tetű ellen, ami miatt csomókban hullott a haja, és olyan volt a fejbőre, mint egy bogár kitinpáncélja - mondta a nagymama. Elmesélte, amikor visszakerült hozzájuk a kislány, sokáig nem tudta megmosni a haját a lavórban (a rendkívül szerény körülmények között élő családnak nincs fürdőszobája - a szerk.), mert a gyerek félt, kézzel-lábbal tiltakozott ez ellen. A kislány elmondta a büntetőbírónak a meghallgatásán, úgy érezte, kétszer hajmosás közben akarta a lavórba fojtani a nevelőanyja, aki a nyakánál fogva is felemelte és a falhoz nyomta, és olyan is előfordult, hogy kirúgta alóla a széket, amikor evett. Olyan is volt, hogy a nevelőanya a nagyobbik gyermekét uszította rá a kislányra."

A leírásból tisztán kitűnik a különös kegyetlenséggel elkövetett, válogatott bántalmazás, mint az elkövetés egy minősített esete, ám a bíróság ezt a tényt nem így értékelte, mindössze, mint fentebb jeleztem, kiskorú veszélyeztetésében hozott ítéletet - de még ebben az esetben is a legenyhébb büntetést szabta ki.

"Elmondása szerint magának csak egy pár papucsot vett két év alatt, a lánynak vásárol ruhát, cipőt, mert kinőtt ruhákban és olyan tornacipőben járatták például télen, ami kicsi volt a lábára, és megnyomorította az ujjait." ... Ne felejtsük el közben, hogy a gyámhivatal mindezt elégtétellel nyugtázta, hiszen bizonyíthatóan nem tett semmit annak érdekében, hogy megvédje a kislányt. Sem a hozzátartozói-, sem pedig az iskola jelzéseire nem mozdult, mindössze kívülállóként szemlélte az eseményeket.

"Tavaly júniusban első fokon bűnösnek találta kiskorú veszélyeztetése és testi sértés bűntette miatt a nevelőanyát a Csongrádi Járásbíróság, amely két év, végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a felgyői nőt, egyben elrendelte a vádlott pártfogó felügyeletét. A vádlott és védője fellebbezést jelentett be az elsőfokú ítélet ellen, elsődlegesen felmentés, másodlagosan pedig a büntetés enyhítése érdekében.

A Szegedi Törvényszék Kovalcsik Éva vezette tanácsa tegnap másodfokon helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, amit a testi sértés vonatkozásában - mivel megállapítása szerint hiányos volt a törvényi hivatkozás - kiegészített, illetve a vádlott pártfogó felügyeletét három évre rendelte el."

Bízzunk abban, hogy az eljáró bírónőnek nincsenek gyermekei.

Mert az a nő, akit anyaként ilyen szinten hagy hidegen egy gyermek évekig tartó bántalmazása, sanyargatása és elhanyagolása, az - meglátásom szerint - gyermeknevelésre alkalmatlan.

A gondatlan bírónő ugyanis több tényt is figyelmen kívül hagyott eljárása során, amellett, hogy képtelen volt azonosulni a gyermeket ért traumákkal, és annak fényében dönteni. Melyek ezek a tények, melyekben a bírónő hivatalból nem indított vizsgálatot és eljárást, pedig törvény kötelezné őt erre, ha már az első fokú eljárásban ezeket a tényeket szintén elmulasztották vizsgálni?

A cselekmény elkövetésében az elkövetőt segítette a gyámhivatal, társtettesként. Bizonyítják ezt a tényállást az évekig, a gyámhivatal által figyelmen kívül hagyott hozzátartozói- és iskolai jelzések, amelyek alapján már évekkel ezelőtt védelembe kellett volna venni ezt a gyermeket, és azonnal ki is emelni őt a bántalmazójától. Ezt a gyámhivatal nem tette meg, amit a jog úgy fogalmaz meg: foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés (megkockáztatom: bűnpártolással történő elkövetés). Bár, az elkövetés módja, tekintettel arra, hogy az elkövetés ideje évekre visszamenőlegesen terjed, azt mutatja, hogy ez már messzemenően nem gondatlanság. Ilyet csak szándékosan tesz egy ember. Egy felettébb gonosz és érzéketlen ember, aki hivatása gyakorlására teljes mértékben alkalmatlan.

A cselekmény elkövetésében az elkövetőt segítette az apa, azzal, hogy hagyta, engedte mindezt megtörténni, és semmit nem tett meg a kislánya védelmében. Sem hatósági segítséget nem kért, sem önkényesen nem szolgáltatott igazságot a kislánynak. Nagyon nem vagyok híve a családon belüli erőszaknak, nem azt mondom, tehát, hogy verte volna agyon az ilyen asszonyt. Hanem azt mondom: a gyermeke védelmében az apának kutya kötelessége lett volna megszakítania ezt a fajta élettársi kapcsolatot. Az első kék-zöld foltok megjelenésekor, ha hamarabb nem is vette észre, hogy bántják a gyermekét.

Az apa tehát nem védte meg a kislányát, éveken keresztül végignézte, mit szenved el a gyermeke. Bűnrészességét a bíróság nem állapította meg, a szülői felügyeleti jogát az ilyen szülőnek - aki nyugodtan nézi végig, éveken keresztül, gyermeke sanyargatását és szenvedéseit - a bíróság meg sem kérdőjelezte. Ennek az "apának" a szülői felügyeleti joga a mai napig él, mint ahogyan a kapcsolattartási joga is megvan, ami azt jelenti: a meghatározott kapcsolattartási időpontokra a nagymamának vissza kell adnia ezt a kislányt az őt bántalmazók háztartásába (hiszen az elkövető sincs börtönben, tehát hozzá is érkezik a kislány ezeken a hétvégéken).

Az elkövető nem csupán a kiskorú veszélyeztetése cselekményét követte el, hanem ezzel együtt, és halmazatban könnyű testi sértés sorozatos elkövetése, súlyos testi sértés sorozatos elkövetése, maradandó fizikai károsodás okozása cselekményeket is elkövette. Egyben az elkövetés módja szerint a cselekményt védekezésre képtelen személy sérelmére követte el. Mindez azt jelenti, minősített esetként kellett volna foglalkozni a bűnesettel, ám a bírónő ezt nem tette meg. Mint ahogyan az első fokon eljáró bíróság sem tette meg. A bírónő meglátása szerint tehát ez nem minősített eset, az elkövetés módja pedig nem halmazatban történt elkövetés.

Az elkövetőnek vannak saját gyermekei is, mely tényre való tekintettel az elkövető gyermeknevelésre való alkalmasságát is vizsgálnia illet volna az eljáró bírónőnek, az általa elkövetett cselekmények fényében. Nem tette meg, ily módon az elkövető szülői felügyeleti joga továbbra is megvan, és erre tekintettel kaphatott felfüggesztett büntetést is azért, mert örök életre mind fizikailag, mind pedig pszichikailag megnyomorított egy gyermeket. Hogy mit tesz majd a saját gyermekeivel is, az akkor derül ki, ha velük is ugyanezt teszi meg, mert a bíróságtól erre felhatalmazást kapott. ...

Az eljáró bírónő megítélésében, az ítélete fényében ez azt jelenti: az elkövetés ténye teljesen normális. Hiszen az eljáró bíró a fentiekben általam hivatkozott törvényi kitételeknek való megfelelést nem vizsgálta az első fokú bírósági eljárás vonatkozásában, mindössze csak az elsőfokú bíróság ítéletének szövegezését vette górcső alá.