Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.08.30

A gyermekek harmada születik nyomorba

szegeny-gyermek---maltai.hu.jpgHamvay Péter készített interjút Ferge Zsuzsa szociológussal, a HVG.hu számára. Az interjúban szó esik a szociológus új könyvéről is, mely nemrég jelent meg Magyar társadalom- és szociálpolitika (1990-2015) címmel. Az interjú fő irányvonala mégis a statisztikai adatokkal történő központi játszadozás, az alapjövedelem kérdése, és a gyermekszegénység.

Idézetek Ferge Zsuzsa válaszaiból:

"A Tárki vizsgálatából ... kiderült az is, hogy bár összességében valóban csökkent ez a szám, a legszegényebbek még szegényebbek lettek. Ez sajnos nem is lehet másképpen. Ugyanis a legszegényebbek által kapott támogatások, amik általában az egyetlen jövedelemforrásuk - gyes, családi pótlék, öregségi ellátás, munkakeresési támogatás -, 2008 óta nem emelkedtek. Közben pedig az árak jó 20 százalékkal nőttek, ahogy a foglalkoztatottak nominálbére is. Ráadásul van egy olyan csoport - a pontos létszámát nem tudjuk -, amelynek tagjai kikerülnek a statisztikákból, róluk lemondott a kormány. Így csökkent papíron a mélyszegénység!"

"A gyermek akkor nem éhezik, ha a család nem éhezik. Minden kutatás azt bizonyítja, hogy ha kerül ételre, akkor a gyerek az első."

"28 ezer forintot nem lehet 30 napra beosztani. Ezért kell elegendő pénzt adni, és persze szociális munkával segíteni, hogy ezek a családok megtanulják beosztani a pénzüket, ha már lesz nekik, de pénz nélkül a szegénységet csökkenteni nem lehet. Tudás és zsigeri gyűlölet beszélget egymással, s a kormány az utóbbira játszik: elég kinyitni a nemzeti konzultációs ívet. A menekültellenes kampányok a szegények, a romák elleni gyűlöletet erősítik. De visszatérve a korábbi kérdésére, a szociális minimum mellett a lakhatáshoz való jog a második legfontosabb. Angliában, ha valaki elveszíti a lakását, elhelyezik őt szállóban. Nálunk gond nélkül kiteszik az utcára, a gyermekeit pedig elveszik. Ma Magyarországon szinte nincs is lakástámogatás a nincstelenek részére. A szegénységellenes küzdelem harmadik eleme pedig a társadalmi mobilitást lehetővé tevő iskolarendszer."

"A magyar civil társadalom tudja, hogy reménytelen a küzdelme, de önmagának és a gyerekeinek tartozik azzal, hogy elmondhassa: legalább megpróbáltuk. Tudja ugyanis, hogy ilyen romboló, minden autonómiát, minden értelmes gondolatot, tudást, művészetet - azaz a jövőt - elpusztító időszak, mint most, a nyílt diktatúrákat kivéve, nem volt Magyarországon.

Olyan mértékben szűntek meg a közügyek, és lettek belőlük kizárólag a politikai elit személyes gazdagodását és a hatalom megtartását szolgáló magánügyek, ami példátlan, még a Horthy-korszakkal összehasonlítva is. Ma a gyermekeknek kicsit több mint a harmada születik nyomorba, és a jelenlegi iskolarendszerben arra vannak ítélve, hogy ne is emelkedjenek ki innét: a semmittevés, a bűnözés, az önpusztítás áll előttük, legfeljebb közmunkások lehetnek. Bármennyire is nagyra becsülöm azokat a fiatalokat, akik most meg akarják védeni az oktatás szabadságát, annyira sajnálom, hogy még az értelmiség krémje számára sem lett közügy a szegénység."

Az interjú érdemes nemcsak az elolvasásra, de a kérdés továbbgondolására is.

A cikk ezen a linken elérhető.

Fotó: maltai.hu