Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.08.30

Bántalmazó kapcsolatban élő gyermekek

virag2.jpg"Ezeknek a történeteknek a gyermekek lesznek a legnagyobb áldozatai. És fájdalmas, hogy a jogalkotóinknak nem szúr szemet, hogy valami nagyon nincs jól. Egészséges lelkületű szülők esetén lehet érvelni, hogy a távolélő szülőnek is joga van a gyermekével kapcsolatot tartani. És természetesen a gyermek joga és érdeke is ez. Na de mi van a bántalmazó kapcsolatokkal? Biztos, hogy a gyermek érdeke, ha kapcsolatban van a bántalmazó szülővel?"

Ez az idézet Tünde Tünde: Emélkedő az életről című blogjáról származik. Többször is átolvastam a gondolatsort, mert szinte az egész mondanivalót beidézni szeretném, annyira lényegi témára tapintott rá.

Tünde gondolatmenete ezen a linken olvasható.

Mert hányszor halljuk: "Csak a gyerek/gyerekek miatt maradunk együtt, mert nem akarom, hogy szülők nélkül nőljenek fel!"

Ezt mondják azok a szülők, akik bántják egymást. Vagy azért, mert az egyikük, vagy mindkettő szerfüggő (ebből a szempontból mindegy, hogy ez a szer alkohol, vagy drog). Vagy azért, mert egyikük, vagy mindkettő személyiségében gyermekkori traumákat, sérüléseket magával hozva a felnőttkorba, torzult értékrenddel igyekszik párkapcsolatot fenn- és megtartani, ezzel egy ütemben gyermeket nevelni is. A deformált személyiségével pedig ezt nem tudja megtenni, akárhogyan is igyekszik. Majd a sorozatos kudarcélményektől egyszer csak robban. ....

Egy dolog azonban biztos: azok a szülők, akik azt állítják, hogy csak a gyermek érdekében maradnak együtt, mindegyikük egy Kifogás nevű pajzsként tartja a gyermekét maga előtt, annak érdekében, hogy ne kelljen társ nélkül, egy tulajdonképpeni magányban élnie. Hiszen gyűlöli önmagát - így nem is akar együtt élni önmagával. Mert minden esetben könnyebb a másikat hibáztatni, a másikon leverni a feszültséget, és ezt a "lehetőséget", ezt a tulajdonképpeni képzeletben generált mentsvárat nem engedi el. De ráfogja mindezt a gyermek érdekére. ... 

Mivel - sajnos - meggyőzi arról saját magát, hogy jobb a rosszal, mint a rossz nélkül. ... És utólag ezt a téves elképzelését le fogja verni a gyermekén. Mert őt fogja hibáztatni azért, hogy "egy ilyen senkiházival kellett, MIATTAD együtt maradnom, és szenvednem, évekig".

A kifogást keresők ugyanis mind ún. mártír-személyiségek. A saját hibás döntéseiket soha nem fogják belátni. Legalábbis maguktól biztosan nem.

De a gyermeknek ez biztosan nem jó. Sajnos, a gyermekvédelem nem vizsgálja hivatalból a nevelésre való alkalmasságot. Pedig a bántalmazó szülők, akik deformált személyiségjegyekkel próbálnak gyermeket nevelni, az első szakértői vizsgálaton megbuknának. Ezeket a szülőket, pontosabban: a lelküket, pedig gyógyítani kell.

Kellene.

Beszélgetéssel, szakember irányította terápiával feldolgozniuk volna szükséges az őket a múltban ért, és felnőttként is magukkal hordozott gyermekkori traumák és az ezekből következő önhibáztatás, önvád terhe alól. Akár, ha szükséges, a gyermekvédelem felügyelete alatt, a gyermekvédelmi rendszeren belül biztosítható lehetőségekkel. Mert vannak ilyenek.

Csak jól titkolják. (ugyanis sok vele a papírmunka. ....)

Vagy, ahogy Tünde írja:

"Egy gyermek lelkének egészséges fejlődéséhez szeretetre és biztonságra van a legnagyobb szüksége. A felnőttek felelőssége, hogy meg tudják-e azt adni. Ehhez megfelelő törvényekre lenne szükség."

Ezt a cikket érdemes elolvasni.