Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.09.18

Kétséges a közmunkáslét kiszervezésének sikeressége

kozmunka---napi.hu.jpgElgondolkodtató írást közölt a Hvg.hu-n Torontáli Zoltán, a közmunkásokat érintő, a kiszervezésükkel foglalkozó problémahalmaz vonatkozásában. Részletek:

„A közmunkaprogramban 186 ezren vesznek részt, az álláskeresők majdnem 300 ezren vannak, és tényleg olyan alapot adhatnának, amelyre építeni lehet, amikor már a magyarországi cégek 75 százaléka panaszkodik, hogy nincs kit felvennie.

„A Belügyminisztérium adatai szerint a két véglet Győr-Moson-Sopron és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. Előbbiben összesen 1684 közmunkás van, ami a 309 ezer fős munkavállalási korú (15-64 éves) népességnek mindössze 0,54 százaléka. Szabolcsban ezzel szemben a 386 ezer munkaképes lakosra 32 ezer 714 közfoglalkoztatott jut, ami nagyon magas, 8,48 százalékos arány.

A közmunkások tehát látványosan ugyanazt a mintát rajzolják ki, amit a munkanélküliek, ez persze nem meglepetés, csak jelzi, hogy ők sem képesek az országon belüli mobilitásra.”

„Amikor azonban a közmunkásokkal hosszasan beszélgettünk a keleti határszélen, az is kiderült, hogy az elmúlt évek inkább apátiába süllyesztették őket, mint hogy megtartották volna bennük az „igazi” munkához jutás reményét és igényét. A közmunkáslét jobban röghöz kötötte őket, mint a munkanélkülieket, mert nekik végképp nem jön ki a matematika, ha abban gondolkodnak, hogy beingázzanak egy közeli vagy akár távolabbi gyárba dolgozni. Ha ugyanis az ott elérhető – elég nyomott – keresetből levonják az ingázás költségeit, illetve a rossz közlekedés miatti kényelmetlenségeket is „beárazzák”, azonnal rájönnek, hogy a közmunkásbérhez képest kevés pluszt kapnak, és így nem éri meg elmenni dolgozni.

Ha viszont nem ingáznak, akkor a gyárhoz közel kellene albérletet fizetniük, ami még többet visz el, vagyis még inkább nem éri meg. A költözés az ingatlanárak miatt lehetetlen, vagy egzisztenciálisan óriási visszaesést jelent: amint nyugatra mozdul valaki pár kilométert, a házak és lakások ára meredeken emelkedni kezd.

Ám ennél is sokkal többet ront a helyzeten, hogy a közmunkások jelentős része példásan alkalmazkodott a kormány politikájához, a nagy szükségben is igyekezett megtalálni a számítását. Egy közmunkás, aki füvet nyír és szemetet szed, ideális esetben akár már reggel 6-kor vagy 7-kor munkába áll, és kora délután el is ballag haza (hogy közben milyen hatásfokkal és kedvvel végzi a munkáját, az most mellékes kérdés), így majdnem a teljes délután előtte áll, amit ki tud használni.”

„Amíg tehát az üzemekben a bérek nem emelkednek arra a szintre, hogy egy vonat- vagy buszbérlet, esetleg egy helyi albérlet ne vigye el a fizetés jelentős részét, vagy anyagilag többet nyújtson a feketemunka-közmunka kombónál, addig a közmunkások aligha fognak tülekedni a munkahelyekért.

A szakképzettség nélküli 8 órás közmunkásbér jelenleg havi bruttó 81 ezer 530 (nettó 54 ezer 217) forint, míg a versenyszférában a minimálbér bruttó 127 ezer 500 (nettó 84 ezer 788) forint. A kettő közötti különbség tehát még mindig csak durván havi 30 ezer forint, pedig az ellmúlt években az olló kis mértékben még ki is nyílt. Ez egyébként annak a következménye, hogy 2016-ban a minimálbér emelkedett, a közmunkásbért viszont szándékosan a 2015-ös szinten hagyták.

Az olló nyitásához az kellene, hogy a versenyszférában nagyobb bért tudjanak keresni az oda vándorlók, de ehhez magasabb képzettség vagy speciális tudás kellene. Ám nekünk eddig sajnos sehogy sem sikerült olyan közmunkással találkozni, aki úgy tudta volna magát átképezni, hogy a fent vázolt egyenletből érezhető anyagi előnnyel jött volna ki.”

„Azok aránya, akik a közfoglalkoztatás befejezése után egy évig folyamatosan a nyílt munkapiacon dolgoznak, mindössze 3 százalék. Ez még annál is kevesebb, mint a közmunkásból vállalkozókká válók aránya, ami 4 százalék. Majdnem 20 százalékukat a közszféra szívja fel, a közmunkásprogramból kikerülőknek pedig csak 10-12 százaléka dolgozik a versenyszférában a kilépés után fél évvel. A többiek sehol nem dolgoznak.

„A kormány egyébként láthatta, hogy használható tudás nélkül nem tudja kiengedni az embereket a rendszerből, ezért indultak el már 2013-tól a képzéssel egybekötött közfoglalkoztatási programok. Csakhogy az ebben részt vevők elhelyezkedési esélyei az első adatok alapján rosszabbak, mint a képzést nem kapóknál! A kilépés után fél évvel ugyanis 2013-ban csak az egykori közmunkások 5 százaléka, 2014-ben pedig 10 százaléka dolgozott a nyílt munkaerőpiacon.

A teljes cikk ide kattintva elolvasható.

Fotó: napi.hu