Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.08.31

"Senkit sem hagyunk az út szélén!" ....

hajlektalan-anya.jpg… Szólt a hangzatos választási ígéret. Ehhez képest családok százezreit tették földönfutóvá azzal, hogy az állam hátat fordított a szociális- és egyéb módon való megsegítésüknek.

Bangóné Borbély Ildikó (MSZP) kérdésére válaszolt a minisztérium. Bár a válasz részleteire szedi a konkrét adatokat – természetesen, hiszen így kevesebbnek tűnik – az összesítést követően azonban félelmetes számadatot kapunk.

Nézzük csak, pontosan, mit állít az államtitkár.

Leszögezi: 2014-ből nem áll adat a rendelkezésére. Indoklása persze ennek van, ahogy szokott, de az mindenképp hihetetlen, hogy pont az a 2014 év hiányzik az adatok közül, amikor eszeveszetten lakoltatták ki, nyakló nélkül a családokat, válogatás nélkül, közöttük beteg gyermekeket is.

Nézzük hát azokat az éveket, amelyekről rendelkezésre állnak adatok.

2010-2012 között 80 ezer, majd 2013-2017 között 240 ezer ingatlan került, kiürített állapotban árverésre. Ez a tény mindösszesen 320 000 család lakhatását érintette, és szüntette meg.

2012-2017-ig 29 236 ingatlan került az Eszközkezelő rendelkezése alá. Ennyi ingatlanban élnek úgy családok, hogy egy bizonytalan és váratlan szociális helyzetben (megrokkanás, munkahely elvesztése) szintén földönfutóvá válhatnak. Ők tehát még az Árok Szélén vannak. A pontos statisztika miatt azonban hozzáadom (hiszen mindkét csoport elveszítette otthona tulajdonjogát, tehát azonos csoportot alkot) az előzőekben ismertetett, az Árok Mélyére taszított családok számát is, így 320 000 + 29 236 = 349 236 olyan családot láthatunk, akik a családbarát kormányzás ideje alatt veszítették el otthonaik tulajdonjogát.

Majd így folytatja a felsorolást: Jelenleg 52 484 db ingatlan van árverésre meghirdetve. Ez azt jelenti, hogy az eddigi adathoz (349 236) hozzáadódik a jelenleg kilakoltatandó családok száma, és már 401 720 családnál tartunk, akik a családbarát kormányzás ideje alatt veszítik el otthonukat.

(… és mindebből egy egyébként hiteles gazdasági portál csak a „szépítő” részét közli a minisztériumi válasznak, alig pár ezer kilakoltatásról téve említést. ….)

Tehát közel félmillió család lakhatását nem könnyítették meg, és ezt követően a felsorolás úgy folytatódik, hogy attól a hátamon felállt a szőr. Idézem: „A fentebb részletezett kilakoltatások összessége tekintetében 2011-ben kb. 1750 db, 2012-be n kb. 1020 db, 2013-ban 1300 db kilakoltatásra került sor .”

Db? Darab? …

Darab? Amikor családokról kell, hogy beszéljünk, hiszen a „darab”számmal meghatározott ingatlanokban családok laktak! Ők csak darabok a minisztérium számára, mindenki más számára azonban emberek. Az embereket pedig nem illik darabszámra mérni.

Amikor a minisztérium a részletes bontásokat igyekszik minél kisebb számokkal bemutatni, elkövettek egy kis bibit, ahol máris sántít a kormányzat kutyája. A részletes bontás adatait nem vonták össze az összesített adatokkal. Így történhetett meg

  • a 2010-2012-es év vonatkozásában az összesített adat szerint 80 ezer kilakoltatás történt, míg a részletezett adatok szerint mindössze 4 070.
  • A 2013-2014-es évet nem részletezték.
  • a 2015-2017-es év vonatkozásában a részletes adatok összesítése alapján 12 935. Az összesített adatokban szereplő 240 ezerhez képest elenyésző a különbség. Oké: a 13-14-es év adatai a 12 ezerben nincsenek benne. Ha a különbséget ez adja, akkor félelmetes képet láthatunk a 13-14-es év kilakoltatásainak vonatkozásában. Illetve: ha ezt a tetemes különbséget nem a 13-14-es év öleli fel, akkor valami nagyon nem stimmel a számolásban. ....

Láthatjuk, hogy ezen adatoknak köze nincs a válasz bevezetőjében, összesítettként mutatott adatokhoz. Mert az egyik adatcsoportból, a minisztérium elmondása szerit ez hiányzik, azért, mert …., a másik adathalomból, szintén a minisztérium elmondása szerint, az hiányzik, azért, mert … A feltűnő az, hogy az összesített adathalomból nem hiányzik az az év, ami nincs meg a részletes adatok között, és a részletes adatokban megvan az, ami az összesített adatból hiányzik.

És mivel ezt a bonyolult minisztériumi-speciális matekot, amelynek köze nincs még a statisztikaszámítás elméleti alapjaihoz sem, én nem értem, nem is próbálom meg utóellenőrizni a százalékszámítási adatokat, melyeket a minisztérium szintén megadott a válaszában.

Számomra csak annyi a lényeg ebből a minisztériumi válaszból: 401 720 család veszítette el otthonának tulajdonjogát a családbarát kormányzás teljes ideje alatt. Joggal merül fel a kérdés: hány család került volna az utcára, ha a kormányzás nem családbarát? ….

És, kis kezit csókolom: a 401 720 családban hány gyermek veszítette el a birtokhoz való jogát azzal, hogy a szüleik elveszítették az ingatlanjaikon lévő tulajdonjogaikat? Most már tudható, és tisztán látható, miért terhelődött túl a gyermekvédelmi rendszer, és miért kevés a nevelőszülő.

Azt ugyanis még a minisztérium sem volt képes felvállalni, hogy a kilakoltatások darabszáma, ahogy oly szívesen jelölik, hány gyermek kilakoltatásával járt együtt.

Bízom abban, hogy lesz olyan képviselő, aki ezt a kérdést is felteszi.

Hiszen, gondoljunk csak bele: ha az otthonát elvesztő, 401 720 család esetében átlag 2 gyermekkel (azaz: van, ahol több, van, ahol kevesebb, mint 2 gyermekkel) számolunk, akkor közel 1 milliós számot kapunk, már, ami az érintett gyermekeket illeti.

Őket pedig végképp nem lehet darabszámra mérni, kedves minisztérium! És akkor térjünk vissza a kérdésre: hány ember, és hány gyermek maradt mégis, a hangzatos ígéret ellenére az út szélén?