Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.09.06

Az ablakon kidobott pénz .....

korrupcio3.jpgMi történik abban az országban, ahol a közérdekből nyilvános adat adótitokká válik? A válasz több, mint egyszerű: a sikkasztások mindennapjaiba sétálunk bele, amelyet az követhet el büntetlenül, aki közpénzeket kezel. Igen, igen. A TAO-pénzekről és felhasználásukról lesz szó, szem előtt tartva, hogy jelenleg 240 ezer gyermek éhezik hazánkban, és minden harmadik gyermek nyomorba születik. …

A tegnap esti Híradóban elhangzott: tavaly a TAO pénzekből 200 milliárd forint folyt be, ezek minden egyes forintja a fociklubokhoz vándorolt. Hogy döglődő sportágba fektet az állam, ezt már mindenki tudja, így ezt a tényt csak megemlítem, hiszen ebben a formában a TAO támogatások felhasználása csak kidobott pénz az ablakon.

Inkább arról beszélek, hogy ennek a pénznek bizony volna sokkal jobb helye is. Mégpedig, ha a gyermekek életminőségének javítására költenék. Nézzük, hogyan volna ez lehetséges?

Példának okán, alkothatnának egy olyan törvényt, amely kimondja: a cégek bevételéből, a társasági adóként kötelezően elkülönített összegeit forgassák vissza munkahelyteremtésekre és munkabéremelésekre. Nem „vagy”, hanem „és”. Ugyanis, ha munkahelyeket teremtenek, több embert tudnának, nem közmunkarendszerben foglalkoztatni. Ha pedig emelkednek a fizetések, emelkedik a munkavállalók családjainak életszínvonala is. Meg tudnák vásárolni a saját maguk és gyermekeik számára azokat a tárgyakat, szolgáltatásokat, amelyek a jelenlegi munkabérükből nem biztosíthatók. Ha pedig vásárolni tudnának, emelkedne a GDP, csökkenne az államadósság.

Szóval, mindenképp hasznos volna.

Mint ahogyan hasznos volna akkor is, ha ezeket a pénzeket a közhasznú civil szervezeteknek bocsájtanák a rendelkezésére. Hány reménytelen sorsú, szegény, de okos és tehetséges gyermeknek válhatna kiszámíthatóbbá, biztosabbá a jövője? Hány okos, de nyomorgó gyermek iskolai képzését lehetne ezekből a pénzekből biztosítani? Akik, felnőve, szintén az ország GDP-jének és jó hírnevének emelésén munkálkodhatnának.

Nem. Magyarországon nem ezt tesszük. Inkább a súlyos százmilliárdokat beleöljük abba a sportágba, amely csak rontja országunk hírnevét, a GDP emeléséhez nem járul hozzá, az emberek, a családok, s így a gyermekek nyomorúságát szinten tartja. Egy olyan sportágba, amely, mióta ezeket a hatalmas pénzmennyiségeket kapja, a színvonalát, látványosságát emelni nem tudta, az eredményességet pedig egyenesen elfelejtette.

Kidobott pénz az ablakon.

Majdnem elfelejtettem: egy dologra nagyon alkalmas az, hogy a TAO pénzeket beletolják az utolsó fillérig a fociba. Ezért vásárolnak a tűzhöz közeli cégek vezetői futballklubokat. Nem véletlenül egyre nagyobb divat ez hazánkban. Hiszen: a vállalkozónak (vállalkozóknak) saját cégei (cégei) van (vannak). Ezen cégek tevékenysége során keletkezett jövedelem bizonyos részét nem teheti zsebre, hanem kötelezően el kell különítenie, TAO néven, majd ezt követően be kell tolnia az államkasszába. Az államkasszában csak minimális ideig tartózkodik ez az összeg, hiszen „szabadon” választhat egy fociklubot, ahová az állam kitolja ezen pénzösszegeket. Mivel a vállalkozó attól sikeres vállalkozó, hogy van annyi esze, hogyan tartsa magánál a bevételét, mit tesz? Megvásárolja az általa támogatni kívánt fociklubot. Így, a pénz kis idő után vissza is vándorol a saját zsebébe.

Ez mekkora találmány!

Hiszen ő befizeti a cégei bevételei utáni adónemet az államhoz, az állam pedig visszautalja azt neki, hiszen fociklub tulajdonosként ez megilleti őt. Fociklub tulajdonosként pedig ő fog dönteni a hozzá beérkező pénzösszegek felhasználásáról. … Ezt már nem ellenőrzi senki.

Ezt a fajta pénzmosást nem tiltja egyetlen törvény sem hazánkban. Ellenben a pórnép még csekket is úgy adhat fel, hogy a személyi adatait igazolnia kell. Mindezt azért, nehogy pénzt kezdjen el mosni. …

Érzékeljük az iróniát e két kormányzati elképzelésben? Pedig törvénybe iktatták. Mindkettőt.

Most pedig adótitoknak is fogják minősíteni, nehogy kiderüljön a nyilvánosság számára, mennyi pénztömeget is mosnak tisztára az adóbevallások idején.

Pontosabban: milyen pénzmennyiségeket folyatnak vissza a – tulajdonképpen – saját zsebükbe a jól menő vállalkozók. Idén ez 200 milliárd volt. A jövő évi adatot már megismerni nem fogjuk tudni, hiszen addigra adótitokká válik.

200 milliárdból már minden hazai, civil közhasznú szervezet támogatása megvalósulhatott volna. Sőt: a 240 ezer éhező gyermek napi szintű éhezését meg lehetett volna szüntetni, bőven fel lehetett volna számolni.

200 milliárdból, ha a családtámogatási rendszerbe forgatják vissza, el lehetett volna érni, hogy ne szülessen minden harmadik gyermek nyomorba Magyarországon.

De nem ez történt. 200 milliárdot szántak arra, hogy egy eredményt felmutatni nem tudó sportágat fejlesszenek – még mélyebbre, ha lehet. Hiszen minden évvel egyre rosszabb helyezéseket érünk el, már a világ leggyengébb csapataitól is kikapunk. Mondhatni: jól látszik, valójában hová is vándorolnak ezek a százmilliárdok.

És nem oda, ahová mondják, hogy teszik.