Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.08.27

Az Árok Széle

gyermekszegenyseg---unicef.jpgMert nem hagynak senkit az út szélén. Hagynak inkább az Árok Szélén. Végül is, az nem az út széle, de föntebb van, mint az Árok Mélye. Az Árok Széle pontosan az a helyzeti pozíció, ahová csak a legkivételesebb emberek nyújtják a kezüket. Az Éhező Gyermekek az Árok Szélére kerültek. Bence szerint ők nincsenek is. ...

Nem fogom megérteni sosem a gondolkodásukat.

Azoknak, akik úgy adnak, mégpedig rászorultsági alapon juttatásokat azoknak, akiket ez megillet, hogy közben azt állítják róluk: nekik a világon semmi problémájuk nincs, minek okán ők, statisztikailag nem is léteznek.

Azoknak, akik azt állítják: ha egy gyermek naponta egyszer lehetőséget kap arra, hogy rendesen étkezzen, akkor az a gyermek sem nap végére, sem pedig a nap elejére nem lesz éhes. Mert napi egyetlen alkalommal ehet. ... Ebből adódik a Nagy Vízfeji következtetés: ha már napi egyszer ehet egy gyermek, akkor az bizony nem éhezik.

A nap többi étkezéséről, és a hétvégégről meg elegánsan nem vesznek tudomást. Mert akkor mi a helyzet, amikor áll a közkonyha?

De ne is menjünk el a végsőkig. A Nagy Vízfej legnagyobbik Bencéjét elhoznám ide, Észak-Magyarországra. Adnék neki naponta egyetlen alkalommal, mondjuk délben enni. Természetesen a közkonyháról, az erre a célra megszabott ételadaggal, hétvégére pedig semmit. Zsuzsikát is szépen az asztalhoz ültetném, közvetlen Bence mellé. Egy hónap múltán azután megkérdezném őket: Ugye, jól laktatok? ...

Nem volna zsebpénze, hogy gyomorkorgás esetén egy fél kiflit megvehessen magának. Majd, miután ellopta azt a boltból - hiszen az éhség nagy úr - azonnal elvinném a rendőrségre, mert hát elmúlt 12 éves, és lopott, hát büntethető. ... Ezek után megkérdezném tőle: mennyire nagyszerű találmány az új Btk.?

És minden nap elvinném, miután délben hihetetlen mértékben jól lakott, abba a lakásba, ahol egy kis ablak van, egyetlen szobával, és hagynám, hogy kipihenhesse magát. Nyilván, kiválóan fog aludni, ha a korgó gyomra dallamára ringatja magát álomba. ...

Bence is, Zsuzsika is azt állítja: egyetlen gyermek sem éhezik Magyarországon. Az Unicef szerint azonban minden negyedik gyermek relatív mélyszegénységben él.

No, akkor próbáljuk értelmezni, hogy miért látják úgy a Víz Fejesek, hogy a mélyszegényég azt jelenti Magyarországon, hogy abban nincs éhezés. Így gyermekéhezés sincs.

Áh, meg sem próbálom értelmezni ezt az agymenést. A nagyapám azt mondta mindig: Gyerekem, akinek Isten nem adott, annak ember nem csinál! .... (Itt az észről, és az agyi képességről elmélkedett vala.) És milyen igaza volt!

"A "nyomorfalvakban" hozzávetőlegesen két és félszer kisebb az egy lakosra jutó összes nettó jövedelem, mint a leggazdagabb járásokban. Szociális felzárkóztatásért küzdő magánszervezetektől származó értesüléseink szerint ez a gyakorlatban olyan extrémitásokat idéz elő, hogy akadnak olyan családok, amelyeknél gyakorta előfordul, hogy a dögkútból (verem elhullott állatok tetemének) szerzik be az ebédre, vacsorára valót." 

Gondolom, Bence és Zsuzsika azt mondja erre: az újságíró nem tudja, mit beszél. ...

Az éhes gyermekeknek tehát nem adnak, ugyanakkor az egyházaknak igen. Hiszen, jlius elején bejelentette az államtitkár, hogy az egyházak 5 milliárd forint vissza nem térítendő állami támogatást kapnak a (kapaszkodj!) szegénység felszámolására - már megint. Úgy, hogy ehhez a pályázathoz az egyházaknak nem lesz szükségük önerőre sem. Ugyanakkor ne hagyjuk figyelmen kívül: a gyermekszegénység felszámolásával foglalkozó civil szervezetek számára ezen összeg töredékét biztosítják, azzal a feltétellel, hogy vagy letesznek 10-30% önerőt, vagy hitellel kombinálják a pályázathoz szükséges önrészt, és ezen túl megfizetik a pályázati-nevezési-elbírálási díjakat is. Szavam ne felejtsem: csak az EPER rendszeren keresztül, ahol eleve regisztrációs díj befizetését követően kaphatnak egyáltalán regisztrációs jogosultságot.

Ezzel szemben az egyház csak ír a minisztériumnak, és már repülnek is a százmilliók, vagy a milliárdok ugyanarra a tevékenységre. ..

Miért is történhet ez így?

Talán, mert a civilek valóban az éhező gyermekeken segítenek, az egyház pedig - ki tudja, hová teszi ezeket a pénzeket, amelyeket elhappolnak a valóban segítséget nyújtó szervezetek elől. A civilek ugyanis szoros elszámolással pályázhatnak, az egyházaknál pedig, a pályázati pénzek felhasználásával kapcsolatban a beszámolási kötelezettségüknek, ha nem tesznek eleget, sem ellenőrzi, vagy büntet őket senki.

Talán, mert a civilek statisztikai kimutatást készítenek arról, hogy az illetékességi területeken mekkora a szegénység, és ezen belül a mélyszegénység, hány családon, és hány gyermeken segítenek. Az egyházaknak ilyen nyilvántartásuk nincs, ez adódik az elszámolási kötelezettségük hiányából. Talán, mert a civilek tényleg odaadják, azoknak, akiket illet. És az egyházak? ... Tedd a szívedre a kezed, és válaszolj te magad.

... és akkor most ne menjünk abba bele, hogy az egyházak, misénként, és egyházi aktusonként - temetés, házasság, stb. - leveszik a hívőktől a sápot (mint pl. párbér, és misepénz), a civilek azonban már az 1%-hoz is csak nagyon nehezen tudnak hozzájutni. Mármint akkor, ha nem kormánypárti kötődésűek. A civileknek nem igazán van más forrásuk, mint a pályázati lehetőségek. Azok a pályázati lehetőségek, amelyeket az egyéb forrásokból is bőven jól megélő egyházak elvesznek előlük.

Szerettem volna pár cikket beidézni arról, zárógondolatként, hogy az egyházak hány szegény családon, mivel, milyen mértékben, mennyi időn keresztül segítettek, a szegény családoknak szánt kormányzati-pályázati pénzekből.

Nem találtam ilyen cikket. ...

Az egyházak kifejezéssel a katolikus egyházat jelölöm. Mert a baptisták segítenek. A reformátusok segítenek. A katolikusok többnyire beszélnek arról, hogy segítenek, illetve "megelőzés", "átterelés" folyamatot üzemeltetnek, amely, mint tudjuk nem igazán nyomon követhető. Egy dolog azonban biztos: az éhezésen nem segít. Mint ahogyan az éhezés felszámolásán sem.

És itt nemcsak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy nem azon szervezetek kapják a kormányzati segítséget az éhezés felszámolásához, akik valóban ezt teszik. Mert ez is tény. Hanem inkább arra, hogy oda tolják ezeket a pályázati pénzeket, ahol egyéb forrásból még több van, azoknak, akik a tényleges segítséget nem nyújtják, csak beszélnek róla. Elszámolási kötelezettség nélkül.

De!

Nem készítenek statisztikai kimutatást, így a Bencék és Zsuzsikák nyugodt szívvel jelenthetik ki: nincs gyermekéhezés Magyarországon. 

Fotó: Unicef