Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.08.28

Magyarországon járni fog a béna ...

onbiraskodas---marabu.jpg... Ha akarja, ha nem. Ha képes rá, ha nem. Ha lehetetlen, ha nem. Gondolatok a hazánkban napjainkban működő rokkantosítási-felülvizsgálati rendszerről.

Előre bocsájtva: nem véletlenül vezették be a szülőtartást - túlmutatva a rokontartáson, nem véletlenül radírozták el az Alkotmányt (ezzel együtt mondhatni, az alkotmányos alapjogainkat) és ezen belül a társadalombiztosításhoz, és a megfelelő egészségügyi ellátáshoz való alapjogunkat sem. ...

Ezekkel az új jogszabályokkal csak előre vetítették, majd lenyomták a torkunkon: hazánkban nincs rokkant ember, mindenki munkaképes, csak némelyik választópolgár hisztisebb, mint a többi, és, talán nehezebben tűri a fájdalmat is. Minek okán többet jár orvoshoz, és nem átallja azt mondani: erre, vagy arra a fizikai feladatra - önállóan, támogatás nélkül - nem képes. ....

Erre nagyon jó példa, amit végignéztem egy felülvizsgálat alkalmával: egy közúti balesetben megsérült és maradandó károsodást (zárójelentéssel igazolt gerincvelő teljes szakadás) szenvedett, mellkastól lefelé béna idős férfit az akadálymentesítés nélkül megnyitott felülvizsgálati helységbe próbálták hozzátartozói beügyeskedni, kerekesszékestől. Szegénykém kapaszkodott mindenfelé - a kezei, bár részlegesen, de mozogtak (a kezek fogó- és tartóerejéről most ne nyissunk vitát, merthogy az alig volt szegénynek).

Miután nagy nehézségek és küzdelem árán felügyeskedték a testsúlyra sem könnyű beteget a váróterembe, csak megkérdeztem, mert furdalt a kíváncsiság: ez komoly, hogy a bácsi, tulajdonképpen járóképtelenül, félig bénán nem kapta meg az elmúlt alkalommal a végleges rokkantosítási minősítést? A válasz: igen, újra kellett jönnünk. ...

Mert idősen, lebénulva, átszakadt gerincvelővel, nagyon valószínű - a felülvizsgálatokat végző orvosok szerint, a gyakorlati példa alapján -, hogy ha ők azt mondják a betegnek, mint Jézus mondta anno: Kelj fel, és járj! - Akkor az a beteg bizony fel fog kelni, és járni is fog. ...

De térjünk vissza az eredeti gondolathoz: a magyar rokkantosítási rendszerhez. Hogy a betegek ne élhessenek tévhitben, megreformálták tehát a rokkantosítási rendszert, kezdték azonnal a felülvizsgálatok tartalmi-lényegi elemeivel. Kirostálták a szakorvosokat a felülvizsgálati rendszerből, és behívták a nyugdíjas orvosokat - teljesen mindegy, milyen szakterületről a magyar rokkantaknak jól van az úgy is. Végül is a virágkötő is tud süteményt sütni, nem kell ahhoz cukrásznak lennie. ....

Következő lépésben már 3 tagú bizottság állt fel: egy orvos, egy szociális képviselő és egy munkaügyi ügyintéző. Ennek célja egyértelmű: a beteg testi megalázása után azonnal megalázzák a lelkét is.

Merthogy ...

Merthogy elsőként az orvos fogadja a rokkantat, aki vagy belenéz a zárójelentésekbe, vagy nem. Ha sok papírt tesz le a beteg, akkor nem, mert a futószalag darabszám-követelménye nem engedi meg számára, hogy a betegre egyáltalán időt szánjon. De azért, biztos, ami fix alapon, vetkőzzön le a beteg. Ha túl lassú, akkor az sem szükséges, akkor csak simán guggoljon le. Akár mozog, vagy tart a térde és a bokája, akár nem. Guggol, és kész. Majd megérinti behúnyt szemmel az orra hegyét. Azután lehajol, és megfogja a bokáját. Majd felöltözhet, a vizsgálat, a FELÜLvizsgálat rendben lezajlott. Megállapításra kerül, hogy a beteg annyira nem is beteg, hiszen mozogni tud. Ha nem tud, akkor "kevésbé fájdalomtűrő páciens". Természetesen a szakvéleményben nem szerepelnek az addig rögzített diagnózisok, de a kód rákerül: rehabilitálható. Akkor is, ha klinikai zárójelentés azt igazolja, hogy a beteg nem rehabilitálható, mert "állapota végleges, nem gyógyítható". ...

Miután összeszedi magát romjaiból a beteg, tovább vonul egy irodával, a munkaügyis szakemberhez. Aki már bele is néz a zárójelentésbe, és a legtöbb esetben közli is a beteggel: ezekkel a betegségekkel a területileg illetékes megyében nem fognak tudni álláslehetőséget kiajánlani a számára, de a beteg mégis alkalmas arra, hogy rehabilitációs programon részt vegyen.

Csak azt nem említi meg, hogy Magyarországon nem létezik rehabilitációs program a rokkantak számára. Legalábbis olyan nem létezik, amely mindenféle (az összes) betegségre fel volna készülve. .... Mindenesetre a határozatban majd szerepelni fog, hogy ezen az elméletileg létező, gyakorlatilag nem létező rehabilitációs programon a rokkant részt vehet.

Ezt követően kerül a rokkant a szociális ügyintéző elé, ahol záporoznak rá a szívet tépő kérdések: mennyi jövedelemből élnek? Hány tagú a család, nekik mennyi a jövedelme? A gyermeke mikor válik felnőtté, és mennyi lesz a jövedelme? A gyermeke el fogja tudni tartani Önt? A házastársa el tudja tartani Önt? A szülei élnek még, és ha igen, hozzájárulnak-e az Ön tartásához? Van autójuk? Ha igen, el tudják adni ahhoz, hogy megéljenek a következő felülvizsgálati időpontig?

Miközben nincs jelen pszichológus, de szakadnak fel a lelki sebek - ha éppen nem a legideálisabbak a családi körülmények és a családtagok egymáshoz való viszonyai otthon.

Szóval így néz ki az új felülvizsgálati rendszer. Amelyben, már évekkel ezelőtt is problémát jelentett, hogy az ONYF nem jelzi a következő felülvizsgálati időpont dátumát, hanem hagyja, hogy a beteg teljesen egyedül rájöhessen arra: bizony lejárt a járadék folyósítási ideje, új időpontra van szüksége. Az új időponthoz azonban friss (értsd: egy évesnél nem régebbi) orvosi diagnózisok szükségesek. Csak azért, hogy végül bele se szagoljanak ezekbe a felülvizsgálaton.

De mindegy is, a törvény az törvény, ezeket be kell szerezni. Igen ám! .... Csakhogy az orvosokat mintegy vákuummal szívták el hazánkból a külföldön jobban megfizetett álláshelyek. Ami azt jelenti: kevés orvos maradt hazánkban, ami pedig azt jelenti: az eddig sem rövid várólisták óriásivá duzzadtak. Ami pedig azt jelenti, hogy ha bármelyik szakvizsgálatra időben be is jut a rokkant, a friss eredményért, mire az összes betegsége kapcsán lezongorázza a szükséges friss eredményeket, az első eredménye addigra már érvényét veszíti, mert eltelt több, mint egy év. ... És kezdheti elölről.

Csakhogy: amíg nincs felülvizsgálat, addig nincs ellátás sem. Meg TB sem. Tehát addig megkéri a rokkant a szociális TB lehetőségét az önkormányzattól. Ami a rokkantosítási rendszer reformja előtt alanyi jogon járt (igaz, akkor még léteztek az alkotmányos alapjogok országunkban), a Nagy Reformot követően azonban nem elegendő leigazolni az ellátatlanságot, a területi illetékességet, a családtagok számát és jövedelmét, még nyilatkozni kell arról is: van-e lakása az igénylőnek, és van-e autója. ... Az autó állapotát nem szabad megjelölni (erre nincs rubrika), tehát egy több évtizedes roncs, amit nincs pénz szervizeltetni ugyanolyan vagyonnak számít a szociális TB megítélése szempontjából, mint egy heti rendszerességgel karbantartott, minőségi, új autó. ...

Természetesen a reform még nem terjedt ki azokra a kérdésekre, amelyek lényegesek volnának egyébként, így hát fel sem teszik azokat. Nevezetesen: ennyi leigazolt jövedelemből mennyi a havi kiadásuk? Mennyi a havi gyógyszerköltség? Hányféle orvosi vizsgálatra kell a rokkantnak, milyen rendszerességgel járnia, milyen távolságokra, amelyek mennyibe kerülnek? Stb. ... Ne soroljam. Ennyiből is jól látszik, hogy a szociális Tb-t igénylő nyomtatvány csak a lényegi kérdéseket nem teszi föl, ami egy rokkant életében relevánsan jelen van. És bizony nem kevés pénzbe kerül. ...

Nem véletlen, hogy a rokkantak újfent összefogásra buzdítanak. Ez a rendszer embertelen és rideg, mindenkit csalónak bélyegeznek meg, a gyógyulás minimális esélye nélkül.

A DÉVA honlapján jelent meg egy apa tollából a fia története, aki születése óta mozgásában nemcsak korlátozott, hanem, tulajdonképpen, betegsége következtében le is bénult. 

A fiatal fiúnál nemcsak azt állapították meg, hogy rehabilitálható, hanem a betegség bekövetkeztét is mindig az aktuális felülvizsgálati időpontra datálják, elegánsan átlendülve azon a tényen, hogy születéskor szerzett betegségről beszélünk az ő esetében. Ugyanakkor, ha ezt rögzítené a felülvizsgálati "szak"vélemény, abban az esetben véglegesíteni volna szükséges a fiú rokkantságát, és máris nem rehab ellátásra, hanem rokkantsági járadékra volna jogosult - élete végéig.

Normális esetben.

A magyar rokkantosítási rendszer pedig, még a reformok után sem esik a normális-kategóriába.

A legnagyobb jóindulattal sem. ....

Fotó: Marabu