Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.08.29

Sírva vígad a magyar ....

bohoc.jpgA rokkantak januártól „kivételes” rokkantsági ellátást kaphatnak, ha nem találnak munkát. Miért az idézőjel? Mert az alig 20 ezer forintot, a megélhetés szempontjából nem nevezhetném kivételesnek – idézőjel nélkül sem. Inkább azt mondanám: nevetséges, ha nem kellene sírni azon, ahogyan a rokkantakkal bánnak. ….

A Meosz tudósított erről a „kivételes” lehetőségről. Idézek a cikkből, azután elmondom a véleményemet is.

„A kormány a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló törvény módosításával (Mmtv.) 2018. január 1-jével bevezeti a kivételes rokkantsági ellátást, amelyet az a megváltozott munkaképességű személy vehet igénybe, akinek a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján az egészségi állapota 50 százalékos vagy kisebb mértékű, és

a) akinek a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján a rehabilitációja nem javasolt, vagy rehabilitálható, de a kivételes rokkantsági ellátás iránti kérelem benyújtásának időpontjában az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig hátralevő időtartam az 5 évet nem haladja meg,

b) akinek a megváltozott munkaképességű személyek ellátása iránti kérelmét a 2. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott biztosítási idő hiánya miatt elutasító döntés véglegessé vált és e döntésben foglaltak szerint rendelkezik a szükséges biztosítási idő legalább felével,

c) aki keresőtevékenységet nem végez és

d) aki rendszeres pénzellátásban nem részesül.

Fontos tudni, hogy ez az ellátás csupán különös méltánylást érdemlő körülmények esetén, mérlegelési jogkörben hozott döntés alapján jár, és csak az éves költségvetési törvényben meghatározott keret erejéig ítélhető meg. Összege emellett mindössze a rokkantsági ellátás 65 százaléka, azaz lényegesen alacsonyabb annál, mint ami az érintett részére rokkantsági ellátásként megállapítható volna elegendő biztosítotti idő esetén.

Példával szemléltetve: az a megváltozott munkaképességű személy, aki a komplex minősítés alapján kizárólag folyamatos támogatással foglalkoztatható, ha az ellátás megállapításakor havi átlag jövedelemmel nem rendelkezik, rokkantsági ellátásként idén havi 48 050 forintra jogosult. Ha ugyanennek a személynek kivételes rokkantsági ellátást állapítanának meg, annak összege csupán 31 230 forint lenne, de ennél alacsonyabb összegű, akár havi 18 730 forint kivételes rokkantsági ellátás is megállapítható.

A MEOSZ üdvözli ezen ellátás bevezetését, én ezt nem teszem. Fent vastagon kiemeltem, hogy miért is nem.

Lefordítom magyarra a jogi környezetbe ágyazott, ebben a formában a jól is hangzó szöveget. Magyarul ugyanis már nem hangzik annyira jól. … De mielőtt belemennénk a részletekbe, azért megkérdezném a jogalkotót, kiemelt figyelemmel a rendelkezés a.) pontjára: ha egy rokkantnak a szakértői vizsgálat nem javasolja a rehabiltációját (mert attól sem várható eredmény), azaz: teljesen munkaképtelen, akkor hogyan fordulhat elő, hogy ez az állapotromlás mindössze 50%-ot, vagy még annyit sem ér a bizottsági felülvizsgálaton? ....

Tehát: Különös méltánylást igénylő körülmény esetén jár ez a „kivételes” ellátás. Ami azt jelenti: az, ha a rokkant tudja, hogy a következő hónaptól ellátás nélkül marad, és bevándorol az önkormányzat szociális osztályához, jelezve nehézségeit, nos, neki még nem fogják megállapítani, mert nem minősül különös méltánylást igénylő esetként a hatóság megítélésében az, hogy a következő hónaptól jövedelem nélkül marad.

Ez ugyanis csak egy snassz eset, egészen addig, míg a közműszolgáltatások ki vannak fizetve, ha nem nevel gyermeket, és ha nem él egyedül. Mert amíg nem kapcsolják ki az ellátatlan rokkantat, aki nem él egyedül és nem nevel gyermeket (mert, mondjuk már kirepültek a fiókák), a közműszolgáltatásokból, addig nincs is „különös méltánylást igénylő” életkörülménye. Ergo: nem jár a „kivételes” ellátás sem.

Lépjünk tovább: az önkormányzat mérlegelési jogkörben dönt, az éves keretének erejéig. Megmondom őszintén: nem szívesen volnék az önkormányzat helyében, amikor ezekről az „ellátásokról” döntenie kell. Ismert tény, hogy a kormány megvágta az önkormányzatok rendelkezésére álló szociális kiadásokra csoportosítható pénzügyi keretet. Az emberek egyre szegényebbek, ami meg azt jelenti, hogy egyre többen igénylik meg ezt a fajta önkormányzati segítséget.

Ha volna nekik miből odaadni.

A szemfülesebb rokkantak, mindezek okán, még január 01 előtt elkészítik az igénylésüket, és már január 02.-án be is viszik azt az önkormányzathoz. Ha tudnak járni, akkor személyesen, persze, hogy idejében odaérjen a kérelem. Idejében – értsd: amíg tart a keretből. Úgy gondolom, saccolva a napjainkban is ellátatlan rokkantak tömegét (hiszen sem a KSH, sem a Munkaügyi központok nem mérik ezt a statisztikai adatot), az önkormányzatok szociális keretei max. pár hónap alatt el fognak fogyni. Hiszen, ne felejtsük el: nemcsak a rokkantak nincsenek ellátva, hanem a fiatalok sem, akiknek pici gyermekei vannak. Mint ahogyan azok az idősek sincsenek ellátva, akik vagy fekete foglalkoztatásból, vagy 4 órás műbejelentésből mentek el nyugdíjba.

Az önkormányzatnak ugyanis őket is el kell látnia, a kormány által, központilag megcsapolt, szociális kiadásokra szánható keretből. …

Az, hogy nem fog sem járni, sem jutni, egyértelmű.

De megvizsgálhatjuk az összeget is. A „kivételes” ellátás a rokkantsági ellátás 65%-a. A rokkantsági ellátás összege sem elég az egy havi lét- és lakásfenntartásra, az egy havi gyógyszerkeret biztosításával együtt. És ennek az eleve nem elegendő havi apanázsnak a 65%-át, mint KIVÉTELES ellátást ítéli meg mindössze az ellátatlan rokkantnak a jogalkotó.

Ehhez csak gratulálni tudok.

Mert ez az egész csak kommunikáció, ami marha jól hangzik így, a választások előtt. Hiszen azt mondják: adunk! A legelesettebbeknek adunk!

Kérdem én: mit? És miből? Alamizsnát a semmiből?

Gyakorlatilag a nesze semmi, fogd meg jól esetével állunk szemben.

Közben ne felejtsük el: ebben az ellenzék is vastagon benne van. Hiszen elfogadták a vonatkozó rendelkezést (természetesen a megfelelő civil egyeztetés nélkül). Ők is. Ugyanis sem a tervezett rendelkezés ellen, sem magáról az elfogadásról nem kommunikáltak a nyilvánosság felé, és nem is tiltakoztak a „kivételes” összeg hallatán. Mert hogy is szól a fáma?

„…. akár havi 18 730 forint kivételes rokkantsági ellátás is megállapítható.

Ez még akkor is kevés, sőt, egyenesen semmi, ha alanyi jogon járna, mint a normális államokban. …

Úgyhogy a nagy kivételezésben azt mondom:

Hát éljen meg belőle az, aki kitalálta.

Mert én azt mondom: napjainkban is 240 ezer gyermek éhezik. Az éhező gyermekek száma ezzel a „kivételes” lehetőséggel – mint ahogy e nélkül is – 2018. januárjától ugrásszerűen növekedni fog. Miért is?

A rokkant nemcsak azért rokkant, mert beteg. Hanem azért rokkant, mert még nem érte el a folyamatosan kitolt, és ily módon előírt nyugdíjkorhatárt. Ami pedig azt jelenti, hogy bőven 35 és 55 év között van. Ebből adódóan nagy valószínűség szerint gyermeket, illetve gyermekeket nevel. Akik iskolába járnak. Vagy alap-, vagy középfokú oktatási intézménybe.

Nos. Adott ez a „kivételes” 18 ezer forint, és adott a tizedik éve nem emelt, 12 ezer forintos családi pótlék. (Zárójelben jegyzem meg: szintén kivételes, mert csoda, hogy ez még alanyi jogon jár ebben az országban). Ez összesen 30 ezer forint, havonta.

Ugye, nem kell feltennem azt a kérdést, hogy ennyiből egy rokkant hogyan fog tudni enni adni a gyerekének? És hogyan ad most neki enni, ha jelenleg is ellátatlan rokkantként él az új rend szerint alulminősítő rokkantosítási rendszer bevezetésének következtében?

De nem csodálkozom.

Elnézve a bizottsági ülések résztvevőinek autóját a parlamenti irodaház parkolójában. Azok hoznak ilyen döntéseket, akik egy nap alatt több pénzt tankolnak el, mint amit a rokkantaknak egy hónapra megítélnek.

És az emberek nem őket fogják köpdösni ezért, hanem az önkormányzatot, akik el fogják utasítani ezeket a kérelmeket „mérlegelési jogkörben”, a törvény szerint. Mert ők lesznek közvetlen kapcsolatban a sanyarú körülmények között élő emberekkel, miközben az ő kezeiket is megköti ezzel a rendelkezéssel a jogalkotó.

Közben azért nem árt nem elfelejteni: ellenzék és kormány közösen döntötte el, hogy „hulljon a férgese”.

Durva megfogalmazás, de ez a valóság. Ugyanis a napjainkban is ellátatlan rokkantak nem fogják benyújtani ezt a kérelmet, a „kivételes” ellátásért könyörögve. Az oka ennek nagyon egyszerű: ellátatlan betegként állapotuk olyan gyorsan súlyosbodik, hogy nem fogják túlélni ezt az évet.

Hacsak nem tartja el őket a családjuk. Mint a gyermekeket. Régen ugyanis a szülők 18 éves korukig tartották el gyermekeiket, ma már ez az életkor kitolódik gyermekük 40-50 éves koráig. Nem tehetnek mást. Sőt: ha rokkant a gyermekük, akkor még az unokájuk eltartásáról is nekik kell gondoskodni, annyi nyugdíjból, melyből ők maguk is szegényesen élnek meg.

Itt visszaemlékeznék Puzsér Sznobjektív műsorában, vasárnap délután elhangzottakra. Ő megpendítette azt a témát, hogy felettébb érdekes módon a nyugdíjasokat minden párt egy tömbként kezeli, pedig a nyugdíjak között is százezres különbségek vannak.

És igaza van. Hiszen nemcsak azok a nyugdíjasok tartják el rokkant gyermekeiket, akiknek a nyugdíjuk 100 ezer fölött van. Hanem azok is, akiknek a nyugdíjuk bőven 100 ezer alatt van.

A kormány pedig, mint ismert, kivonult úgy a nyugdíjasok, mint a rokkantak ellátásának kötelezettségéből. Csak vegyük szemügyre a szülőtartás-gyermektartás-rokontartás rendelkezéseinek különleges hármasát, és azok jelen módosítgatásait (melyek ellen az ellenzék szintén nem tiltakozott) azonnal nyilvánvalóvá válik. Főleg, ha hozzáolvassuk az Alaptörvény vonatkozó rendelkezését is.

Egy dolog biztos: Európában nincs még egy olyan ország, ahol a szegények sorsa úgy a kormánypártokat, mint az ellenzéket hidegen hagyja, mint nálunk. Ahol csak a zsíros bödön megtartása – bármi áron – fontos, a polgárok életminősége, és annak javítása pedig csak a legutolsó szempont egy választási hadjáratban.