Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.08.27

Szendvicsnemzedék

egyedulallo.jpgA középkorúak, és az utánuk jövő generációk válnak korunk Szendvicsnemzedékévé. Fel fogják adni önmagukat, jövőjüket, és megélhetésüket. A Szendvicsnemzedék az, aki eltartja gyermekét, és eltartja szüleit is, így magára nem marad. Sem idő, sem energia, sem pénz. ... Szendvicsként ékelődik be a szülei és a gyermekei eltartásába.

Amikor még csak terv volt a Kormányzati Koponya fejében a Szülőtartás kérdése, már akkor látható volt, hogy a középkorosztályt anyagilag-fizikailag el fogja lehetetleníteni, demográfiai katasztrófa előszele jól érzékelhetővé vált. A magyar átlagkeresetek ugyanis nem teszik lehetővé azt, hogy abból, egyszerre, három generációt fenn tudjanak az emberek tartani. Az állam pedig kivonult e felelősségi körből.

Most a kormányzat kétségbeesett: fogy a népesség, fogy a magyar! Akik meg is születnek, már nem itthon születnek meg. Hazánkban nem marad más, mint a rokkant és az idős generáció.

Nem is lehet ez másként.

Két szülő havi átlagbére nem elég egy lakás és egy gyermek fenntartásához sem. Szorosan követi ezt a tényállást egy másik tény is: ha a család hiteltörlesztéssel rendelkezik (pl. lakásvásárlás következtében), akkor a havi nettó megélhetésükre még ennyire sem marad anyagi lehetőség. Azonnal sorakozik a következő fájdalmas ténykérdés: a magyar egészségügy helyzete, ahol az állami TB rendszerben napjainkban már nem lehet gyógyulni, olyan hosszúak a várólisták. Ergo: marad a fizetős magánrendelés.

Az átlag fizetésből élő családok is igénybe veszik a magánrendeléseket - a gyermekük érdekében. Ebből adódóan a saját gyógyíttatásukra nem marad már a jövedelmükből. Az elhanyagolt betegségekkel élő szülők előbb-utóbb megrokkannak, ám a rokkant rendszert éppen felszámolni igyekszik a kormány. Ez pedig azt jelenti, hogy ha a megrokkanás bekövetkezik, ezek a szülők bizony havi ellátás nélkül maradnak, ha alig töltötték be a 40-et (vagy még be sem töltötték), és alapvetően nem tudnak felmutatni legalább 4-5 féle betegséget, amit már a felülvizsgáló bizottság nem tud figyelmen kívül hagyni. Mert egy-két betegségnél még elegánsan átlépnek a minősítési megfelelés kérdésén. ...

De ne kanyarodjunk el.

Adott a helyzet tehát: gyógyíttatják gyermeküket, önmagukat azonban nem tudják. Még csak vény nélkül kapható gyógyszerekkel sem, azokon abszolút nincs semmiféle állami támogatás, ráadásul a gyógyszertáraknak megengedte a központi kormányzat, hogy hasraütésszerű árazással szabadrablást követhessenek el társadalmunkon. A gyógyszertárak árainak ugyanis csak a csillagos ég szabhat határt (csakúgy, mint a bankok által alkalmazott hitelkamatoknak).

Gyógyíthatnák magukat természetes gyógymódokkal is. De aki már csak utánanézett egyszer is, ezek árai még magasabbak, mint a patikákban elérhető vegyszerekének. 

Csak a legegyszerűbb példa: egy kg zöldség/primőr ára, példának okán magasabb, mint egy kg kenyér ára. Mire gondolok? Egy kg paprika (ami, ugye, kivételes C-vitamin forrás), átlag 700 forintba kerül, egy kg kenyér pedig 340-350 forintba (természetesen nem a minőségi kenyérről van most szó). Mivel a gyermek és a felnőtt a paprikával nem lakik annyira jól, mint a kenyérrel, hát a szülő megveszi a kenyeret, annak érdekében, hogy minden nap legyen mit az asztalra letenni. Ha zsírral, hát zsírral. De inkább csak vajjal, a zsír ugyanis drágábbá vált, mint a minőség nélküli, nemzetközi láncolatok saját márkás vajai. Bár, az is lehet, hogy olajjal kenik meg a kenyeret, megszórva kevés noname ételízesítővel, hiszen a szintén noname étolajak még a minőségtelen vajnál is olcsóbbak, ha a mennyiség-érték arányt vesszük szemügyre.

Egészségtelen étkezés pedig generálja a betegségre való hajlamot. A betegség pedig generálja a munkára való képtelenséget. A munkára való képtelenség pedig generálja a létminimum szintje alá való kerülést. A létminimum szintje alá való kerülés generálja a gyermekek kiemelését a családból. ...

Ne folytassuk a sort.

Inkább gondoljunk bele abba: eddig csak a család- és gyermekek létfenntartásáról esett szó, egy átlagos család, átlagos havi jövedelmi szintjének tekintetében.

Csakhogy egy átlagos családnak nemcsak gyermeke van, hanem szülője is. Ha a fenti példánál maradva, kétszülős családról beszélünk, akkor náluk négy szülő (akik ebben az értelemben nagyszülők) tartásának kérdése is az átlagos család havonta megoldandó feladatai közé tartozik.

Ez pedig azt jelenti: két, átlagos magyar havi fizetésből (értsd: azon a minimálbéres szinten számolva - lévén, ettől átlagos -, ami nem éri el a létminimumot) kell eltartani két felnőttet, egy gyermeket és négy időst.

Konkrétabban fogalmazva: a mai Szendvicsgenerációnak két, EU átlag alatti havi jövedelemből kell megoldania hét ember el- és fenntartását, a lakhatást, az idős családtagok elhelyezését, gondozását, ápolását, és a gyermekük jövőjének megalapozását.

Lehetséges volna?

Mindannyian tudjuk a választ. ...

Nem is értem, miért van most felzúdulva a kormányzati média azon, hogy a magyaroknak nincs pénze nyaralni? Hát ugyan miből volna? ...

Ezt a témát, teljesen más megközelítésből járja körbe Albert Ákos, "Bevállalták, hogy mindent feladnak szüleikért" című írásában. Érdekes, és tanulságos történeteket mesél el.

Ha mindkét gondolatsort - az övét és az enyémet - elolvasták, kedves olvasók, akkor gondolkozzunk el azon, közösen, hogy mikor fog a Szendvicsgeneráció tarthatatlan élethelyzete akkora feszültségi fokhoz érkezni, hogy abból robbanás keletkezzen?

'56 nem volt még olyan régen ahhoz, hogy elfelejtsük: a helyzet ugyanez volt. Társadalmilag. Politikailag. Szociálisan. Egészségügyileg. És a gyermekek lehetőségeit tekintve is. ....